Ellenszélben a szentek közé

IV. Károly képe a Szent Péter-bazilika erkélyén. Megszépített múlt Fotó: Reuters

A Vatikán egy május végén kelt közleményében jelentette be, hogy két francia szerzetes és egy olasz irgalmas nővér mellett boldoggá avatja az utolsó Habsburg császárt és apostoli magyar királyt, valamint Mel Gibson Passió cím? filmjének ihletőjét, egy vesztfáliai stigmatizált apácát. Mind Emmerich nővér, mind (magyar királyként IV., osztrák császárként I.) Károly boldoggá avatásának híre, más szempontból ugyan, de jócskán megosztotta a közvéleményt (a beatifikáció eljárásáról és jelentőségéről lásd keretes írásunkat).

"Boldog IV. Károly a béke barátja volt, akit borzalommal töltött el a háború – emelte ki egykori királyunk első számú kvalitását a szertartáson II. János Pál. – Az első világháború viharában vette át országai vezetését, s megkísérelte felkarolni elődöm, XV. Benedek béketörekvéseit. Legyen ő mindannyiunk számára példakép, de különösen azoknak, akik ma Európában politikai felelősséget viselnek!"

"Apám életpályája azt példázza, hogy az ember a politika által is eljuthat a szentségre" – emelte ki a kilencvenkét éves Habsburg Ottó édesapja boldoggá avatásának egy további üzenetét.

A Páneurópai Unió elnöke kizárólag egyházi ügynek tekinti apja boldoggá avatását, ami ugyanakkor illeszkedik II. János Pál azon törekvésébe, hogy minden nemzetnek szimbólumokat adjon. Mindamellett a néhai császár-király politikai hagyatékát is szorosan követendő példaképnek tartja: "Az államfők egyetlen dolga, hogy szolgálják azokat az elveket, amelyeket a Szent Korona megtestesít. Apám a Szent Korona szolgája volt, döntő volt a tisztelete e nagy nemzeti ereklye iránt."

Habsburg Ottó szerint nincs még egy olyan nemzet a világon, amelynek első királyát szentté, az utolsót pedig boldoggá avatták volna. Mindez pedig reményt jelenthet a jövőre nézve: a magyarságra új, felfelé ívelő korszak vár, amennyiben újra felfedezi vallásos hagyományait, melyek hosszú évszázadokon keresztül meghatározták a nemzet sorsát. "Remélem, hogy a politikusok szimbóluma lesz" – bizakodott a szertartáson népes családja élén megjelent politikus, aki szerint nemcsak a katolikusok számára jelentős esemény békére törekvő édesapja boldoggá avatása. Számára legalábbis ezt jelzi, hogy a boldoggá avatási ünnepségen több mohamedán vallási vezető is jelenlétével tisztelgett az elhunyt uralkodó emléke előtt.

A méltató szavak ellenére a szertartáson megjelent osztrák politikai és egyházi vezetők népes küldöttsége nem testesítette meg a nemzet egységét Károly megítélésében. A Vatikán döntése ugyanis heves politikai és vallási vitát váltott ki Ausztriában, de a reakciókból az is kiderül: az alpesi ország lakói általában nem látják át, mi értelme vagy oka volt éppen Károly császár emlékének adózni a Teréz anya "kaliber?" egyéniségeket méltán megillető elismeréssel. Az osztrák kormány már akkor össztűz alá került, amikor kiszivárogtak a hírek, hogy magas rangú politikai delegáció készül Rómába. Miután megvádolták, hogy utazásával megsérti az egyház és állam elválasztásának elvét, Heinz Fischer köztársasági elnök – aki még egyetemi hallgatóként azon ügyködött, hogy meghiúsuljon Zita hercegnőnek, IV. Károly özvegyének hazatérése a száműzetésből – végül Andreas Khol parlamenti elnököt küldte maga helyett a küldöttség vezetésére. Mivel az ellenzők ezek után sem csillapodtak, Kholnak is meg kellett védenie a döntését: "Nem vagyok monarchista, köztársaságpárti vagyok" – bizonygatta egy csütörtöki rádióinterjúban.

"Mint gyakorló hívő, tiltakozom Károly császár boldoggá avatása ellen" – háborgott Rudolf Stanzel, a protestáló katolikusok egyik hangadója. – Az egyház ezzel a gesztussal a gazdagság és a hatalom oldalára állt." Más kritikusok arra is emlékeztettek, hogy Károly király mégsem volt gáncstalanul békepárti (Károly történelmi pályafutásáról lásd keretes írásunkat). Egyfelől az olasz fronton harcoló osztrák–magyar csapatoknak felhatalmazást adott a mustárgáz bevetésére – amivel Ausztria– Magyarország (is) megszegte az 1899-es hágai nemzetközi vegyifegyver-tilalmat –, másfelől pedig amikor 1921-ben kétszer is kísérletet tett a magyar trón visszaszerzésére, az általa kiprovokált fegyveres összetűzések emberéleteket is követeltek. "Károly gyenge, bizonytalan jellem? fiatalember volt, aki teljes mértékben azoktól függött, akik körülvették" – adott a Szent Péter téren elhangzottaktól jócskán eltérő jellemrajzot Brigitte Hamann történész a Profil cím? bécsi heti magazinnak, amely a "Károly császár komédiája" cím alatt tudósít a kérdés kapcsán kialakult vitáról. Az ennél is szkeptikusabbak pedig attól sem riadnak vissza, hogy a boldoggá avatás előfeltételeként tavaly decemberben a Vatikán által hivatalosan IV. Károlynak tulajdonított csodát – egy brazil apáca tanúságát, aki elalvás előtt a volt császárhoz imádkozott, és képét a párnája alá helyezte, reggelre pedig gyógyultan találta a mindaddig csúnyán visszeres lábát – gúny tárgyává tegyék.

Ugyanakkor senkinek sincs oka vitatni, hogy a boldoggá avatás éppen "kapóra jött" a hosszú hónapok óta főként a lapok botránykrónikáiban megjelenő osztrák egyháznak. Július közepén ugyanis – Európában évtizedek óta az első esetben – II. János Pál rendkívüli felhatalmazású vizsgálóbiztost kényszerült kinevezni a St. Pölten papi szemináriumában kirobbant homoszexuális és gyermekpornográfia-botrányok felderítésére. Klaus Küng apostoli vizitátor "rendrakása" során Kurt Krenn püspököt, a kétszáz éves múltra visszatekintő papnevelde vezetőjét megfosztották hivatalától, a botrányszemináriumot haladéktalanul bezárták, a növendékeket pedig újbóli alkalmassági vizsgának vetették alá. Küng szerint a nemzeti sajtót is bejáró, a paptanárokat és tanítványaikat súlyosan kompromittáló fényképek "nemcsak a St. Pölten-i egyházmegyének okoztak károkat, hanem sokkal messzebbre is elhatnak", ami miatt a vizitáció augusztusi lezárásakor Küng "teljes újrakezdést" látott szükségesnek. Várakozása teljesülését némiképp késleltetni látszik, hogy alig két héttel a vihar elcsitulása után, szeptember elején már egy újabb egyházi vezető, a vallási témájú cikkeinek és tévésorozatainak köszönhetően Ausztria legismertebb tisztelendői közé sorolható August Paterno vorarlbergi káplán pedofilbotránya vert fel nagy port.

Fájdalmas boldogság