Kitüntetett figyelem

Orbán Viktor átveszi a pápai kitüntetést Fotó: MTI

1831-ben választották meg pápának XVI. Gergelyt, aki névválasztásában a VI. század végén uralkodó első missziós pápára, az utókor által a Nagy jelzővel kitüntetett I. Gergelyre emlékezett. Nagy Szent Gergely nevéhez fűződik többek között az egyházi birtokok (az úgynevezett Patrimonium Petri – Szent Péter birtokai) egységes nagybirtokká szervezése, a pápaválasztás rendjének megváltoztatása, a pápaság politikai szerepének megfogalmazása és a Pontifex Maximus pápai cím felvétele.

Dom Mauro Capellari (ez volt a későbbi XVI. Gergely polgári neve) szerzetesként a Nagy Szent Gergelyről elnevezett kolostor apátja volt, és hat éven keresztül vezette a pápai missziók élén álló Propaganda Fide elnevezés? kongregációt. Képzett teológus volt, aki a pápai hivatalt az abszolút hatalom forrásának tekintette. A francia forradalom idején írt könyvében, amelynek címe
A Szentszék diadala, a pápaságot mint abszolutisztikus monarchiát mutatta be, és hangsúlyozta, hogy a pápa tanítói hivatala betöltésekor tévedhetetlen.

Bár a Napóleon utáni korban a Szent Szövetség megkísérelte helyreállítani a régi rendet Európában, a katolikus egyház központi hatalmát kívülről és belülről is számos kihívás érte. A Carbonari szabadságharcos mozgalom a politikai szabadságért és Itália egyesítésért küzdött. Közülük vált ki Giuseppe Mazzini nemzeti függetlenségi mozgalma, az "Ifjú Olaszország". A Risorgimento néven ismertté vált szabadságharc éppen egybeesett XVI. Gergely pápa trónra lépésével. Három hét sem telt el megválasztása után, amikor a Pápai Állam több városa a szabadságharcosok kezére jutott. XVI. Gergely nem tétovázott: Ausztriához fordult katonai segítségért. Az osztrák zsoldosok felszabadították ugyan a Pápai Államot, azonban a száműzetésbe kényszerített olasz hazafiak és értelmiségiek egész Európában elterjesztették pápaságellenes propagandájukat – írja a Yale Egyetem történésze, Eamon Duffin a pápaság történetéről írt munkájában.
(Saints and Sinners, Yale University Press, 2002) A pápa ellenséges szemmel nézte a 19. század elején megerősödött katolikus reformmozgalmakat, különösen a "Szabad egyházat a szabad államban" jelszóval fellépő francia reformereket. A trón és oltár – mai fogalommal az állam és az egyház – szétválasztásáért küzdő franciák
L\'Avenir (A jövő) címmel alapítottak újságot, amelynek a fejlécén ez állt: "Isten és Szabadság".

XVI. Gergely teológiai bizottságot hívott össze Rómába, hogy választ adjanak az egyházon belül jelentkező liberális mozgalmak kihívására. Ennek eredménye volt a
Mirari Vos (Csodálkozom rajtatok) kezdet? pápai enciklika, amely kimondja: "ostoba és téves vélemény – vagy még pontosabban szólva őrült eszme –, hogy mindenki számára meg kell hirdetni és ki kell harcolni a lelkiismeret szabadságát". Nemcsak a lelkiismereti szabadság volt "őrült eszme" és "ragályos tévtan" XVI. Gergely szemében, hanem a pápa az "eretnekség szennycsatornáinak" nevezte a sajtó, a gyülekezés és az oktatás szabadságát is. Az enciklika elítélte azokat, akik "agitálnak az uralkodók jogai ellen", és akik "a szabadság álarca mögött fogságba taszítják a nemzeteket". A veszedelmes csoportosulások közé olyan szervezeteket sorolt, "amelyek egy követ fújnak és összeállnak akármilyen hamis hit és hitvallás ama híveivel is, akik a vallás tiszteletében alakoskodnak, a valóságban azonban reformokat és lázadó mozgalmakat próbálnak mindenütt lángra lobbantani". (Mirari Vos, XVI. Gergely enciklikája, 1832. augusztus 15.)

XVI. Gergely elutasított minden olyan gondolatot, miszerint az egyháznak bármilyen változásra lenne szüksége. Az enciklikát az idézett brit történész, Eamon Duffin olyan korszakos jelentőség? dokumentumnak minősíti, amely előkészítette utódja, IX. Pius számára az utat a pápai tévedhetetlenség dogmájának kimondásához. A modernizmusnak minden formáját elutasító XVI. Gergely – aki a vasutat például "pokoli szerkezet"-nek nevezte – 1846-ban, a nagy európai szabadságharcok és forradalmak kitörése előtt két évvel hunyt el. Negyed századdal később, 1871-ben pedig az általa megbélyegzett olasz nemzeti szabadságmozgalom is diadalmaskodott, és létrejött az egységes Olaszország. A pápaság visszaszorult a Vatikán falai mögé. A "vatikáni fogság" egészen 1929-ig tartott, amikor a Benito Mussolini által felkínált konkordátum állami státust és bőkez? kárpótlást adományozott a Szentszéknek. A Duce a Vatikánnak tett szolgálatai fejében a Szuverén Máltai Lovagrend Nagykeresztjét kapta meg a pápától. Ugyanebben a kitüntetésben részesült Horthy Miklós kormányzó is, míg Francisco Franco spanyol, Rafael Trujillo dominikai, Fulgencio Batista kubai és Getulio Vargas brazíliai államfő a múlt század negyvenes és ötvenes éveiben a Szent Lázár Lovagrend tagjaként részesült magas pápai kitüntetésben.