A hír önmagában talán nem jelent túl sokat, a helyszín azonban meglehetően szokatlan: Kínából legtöbbször a keresztény hitet vallók zaklatásairól érkeznek híradások. Az utóbbi időben azonban több kínai keresztény gyülekezet tagjai a szigor enyhüléséről, a kontroll lazulásáról adtak hírt.
Bár kereszténynek, különösen evangéliumi kereszténynek lenni Kínában ma is bátorságot kíván, a dinamikusan növekvő létszámú kereszténységet ma már nem tekintheti nem létezőnek az állam: az utóbbi időben az ország több részén csökkentették a zaklatások mértékét – mindaddig, amíg a hívők az állam iránt lojalitást tanúsítanak. "A kereszténység gyorsan növekszik nálunk, talán gyorsabban, mint a világ bármely részén" – állapítja meg Gao Jing, a Pekingi Keresztény Tanács elnöke. A kaliforniai Berkeley Egyetemen végzett teológus egy Kínában meglehetősen szokatlan médiaeseményen nyilatkozott: itt hozták nyilvánosságra a két új, épülő templom terveit.
A kínai keresztények természetesen továbbra is óvatosak, hiszen a hivatalosan működési engedéllyel rendelkező – protestáns – egyházak mellett számos illegális, továbbra is zaklatásoknak, vizsgálatoknak és letartóztatásoknak kitett gyülekezet működik az országban. A jó nev? magáncégnél dolgozó Jao Chun például "kettős életet él": munkahelyi személyisége a céghű, hazaszerető állampolgár, miközben magánélete az evangélium követésére épül, amelyet diákkorában, az Egyesült Államokban ismert meg. Erős hitét "fényforrásnak" érzi a kínai félillegális kereszténység nehézségei között. Jao Peking legnagyobb, hivatalosan elismert keresztény gyülekezetébe jár, ahol a hétvégenként összegyűlő tömeg sokszor arra kényszeríti, hogy az istentiszteleteknek otthont adó épület pincéjében, zárt láncú tévéadáson kövesse az eseményeket. "Kissé furcsa érzés egy tévékészülék előtt imádkozni" – mutat rá a szükségből fakadó helyzet fonákságára. Éppen emiatt azonban Jao rendszeres látogatója egy "házi gyülekezetnek" is, amely azonban még mindig – a Kínában egyébként szokásosabb módon – illegálisan működik. A kis csoport egy bérelt lakásban tartja vasárnapi
összejöveteleit és a hétköznapi bibliatanulmányozást. Ez utóbbi nem kevés izgalommal jár, mivel a kínai hatóságok leginkább az ilyenfajta gyülekezéstől tartanak, amely félelmeik szerint engedetlenséget szülhet – magyarázza Jao.
A helyenként tapasztalható enyhülés ellenére jobb az óvatosság – vélik sokan. "Mostanában az állam békén hagy minket" – fejtegeti a teológus Gao Jing. "De érzem, hogy a sötétség még mindig nagyon közel van hozzánk. Az államgépezet közel van. Bármikor elkaphatnak minket. Jó vadászok." Hogy ez nem csupán képzelődés, arra is akad még számos példa a távol-keleti országban. A közelmúltban került sor a kínai Népi Kongresszusra, amelynek előkészületeként számos politikai és vallási aktivistát távolítottak el a fővárosból. Március 5-én házi őrizetbe helyezték egy házi gyülekezet vezetőjét, Hua Huikit. Amikor tiltakozott, letartóztatták, később pedig megverték feleségével együtt, aki ennek következtében egy fogát is elvesztette. Emberi jogi szervezetek jelentése szerint Hua Huiki szüleinek a lakását szintén átkutatták, és elvitték a család mintegy tizenkétezer dollár érték? megtakarított pénzét.
A kereszténység térhódítását Kínában számos ellentmondásos jelenség kíséri, melyeket jól tükröz az állam kettős viszonyulása: egyfelől az elfogadás, másfelől pedig a "szorongatás", amelynek révén a hivatalos szervek igyekeznek visszaszorítani a marxizmus elveivel ütköző evangéliumi üzenetet. Szakértők szerint a kereszténység sikerének egyik kulcsa a pénzközpontúság terjedése a kínai társadalomban, ugyanakkor a globalizálódás is közrejátszik benne. A "hivatalos" protestáns kereszténységhez ma Kínában mintegy húszmillióan tartoznak, míg a nem hivatalos, földalatti házi gyülekezetek tagsága 30–50 millió közöttire tehető – a gyülekezetek jellegéből fakadóan ez a szám nehezen becsülhető meg. A keresztény hithez való viszonyulás a hatalmas országban természetesen nem mindenhol egyforma: területenként, megyénként változik, a szigorú tiltástól az elfogadásig. Mindenesetre örvendetes új jelenségnek tekinthető, hogy egyre több közismert személyiség, köztük egyes színészek és popsztárok nyíltan vállalják keresztény voltukat.
2004. 03. 12. (VIII/11)
