London utcáin ma már nem a fish and chips a legmenőbb gyorsfalat, hanem a török gyros, és lehet, hogy az előbbiért hosszabb sétát kell tenni, mint a pitába burkolt borjúhúsért. Nyugat-Európa húszmilliós muzulmán vallású lakossága jelentős mértékben hozzájárul a magát kereszténynek tekintő földrész kultúrájának átformálásához. A kulturális szempontból többé-kevésbé gyökértelen "új európaiak" gombamód hozzák létre az új iszlám vallási és szociális központokat, amelyek soha nem szűkölködnek anyagi forrásokban. Haladók vagy fundamentalisták – vallásuk tanításaiból fakadóan egyaránt céljuknak tekintik a valaha kereszténynek mondott földrész iszlamizálását.
A keresztény egyházak ugyanakkor a jelek szerint nem reagálnak a Carisma újságírója által demográfiai forradalomnak nevezett helyzetre. Míg az iszlám szervezeteknek nem okoz gondot forrásokat szerezni egy-egy új mecset vagy közösségi hely létrehozására, a világ egyik legnagyobb, londoni székhely? keresztény missziós szervezete évek óta képtelen elegendő támogatást szerezni a hívektől legelső olyan központja létrehozására, amely a keresztény hit terjesztését szolgálná a muzulmánok között. Ez a közömbösség nyilvánvaló jele annak, hogy Európa bizonyos szinten a mai napig nincs tisztában vele: keresztény jellege régen megszűnőben van.
Míg a nagy-britanniai egyházak tagjai nem mutatnak érdeklődést a muzulmánok felé való lelki szolgálatra, egyes francia gyülekezetek egyenesen bezárkóznak az észak-afrikai származású személyek előtt – mondja a CNA, egy franciaországi székhelyű, kabil és algériai arab nyelven sugárzó keresztény tévétársaság igazgatója, Ali Arhab. Arhab beszámolója szerint egy észak-franciaországi kisváros keresztény gyülekezetében a pásztor egyenesen felszólította a sikeres evangélistát, hogy ne vigyen arabokat a gyülekezetbe. A rasszizmus okozta sértést és fájdalmat csak növeli az az általánosítás, amivel az algériai, marokkói és tunéziai, nagyobb részt nem arab bevándorlókat utasították el, akiknek ősei éppen az arab politikai és vallási elnyomás alatt szenvedtek évszázadokon keresztül.
A nagyvárosok hívői általában nyitottabbak, de a muzulmánok felé ők sem szolgálnak aktívan. Ez azért is jelenthet problémát, mert a muzulmánok általában is úgy vélekednek: a kereszténység a nyugatiak vallása, és nem lehet kereszténnyé válni a kulturális identitás teljes feladása nélkül – amit természetesen nem szívesen tesznek meg.
A Charisma amerikai folyóirat által megszólaltatott londoni, párizsi egyházi vezetők mind arra panaszkodtak, hogy a nyugat-európai keresztények nem veszik komolyan az iszlám demográfiai robbanás okozta veszélyt – miközben történelmi lehetőséget játszanak el vallásszabadságot élvező hazájukban ezeknek a tömegeknek az evangelizálására. Ugyanakkor azzal sincsenek tisztában, hogy nemcsak saját lehetőségeikkel nem élnek, hanem az iszlám előretörésének veszélyét is lekicsinylik, hiszen az iszlám vallás szintén tanai terjesztését írja elő híveinek, ami – a jelenlegi terjedést tekintve – nem kis sikerrel folyik Nyugat-Európában. Az új, egységes Európa a kereszténységet kívánja zászlajára tűzni – de vajon otthonra talál-e majd benne a magát szintén európainak tekintő, hatalmas iszlám tömeg?
2003. 01. 31. (VII/5)
