Gyulay Endre Fotó: Somorjai
Gyulay püspök úr levele indoklásában kifejti, hogy azért volt szükséges egy ilyen körlevél megfogalmazása, mert a pártok már elindították választási kampányukat, így az egyház sem maradhat tétlen. Papjai figyelmét ugyan felhívja, hogy a szószékről ne politizáljanak és elsősorban "imával és vezekléssel készítsék elő a magyar jövőt", ám az üzenete végén ajánlott imák között mégis felbukkan az "önző, csak magára építő szélsőliberális" jelző.
Tomka Miklós vallásszociológus szerencsétlen félreértésnek tartja, hogy egy tipikus, és más szóval ki nem fejezhető magatartástípus leírását a közvélemény előtt hasonló jelzővel definiált pártok magukra vonatkoztatták. Mint mondta, szeretné remélni, hogy a püspök úr a keresztény meggyőződéssel összeegyeztethetetlen magatartást minősítette és nem politikai irányvonalat.
Az SZDSZ NetPárt mindenesetre nyílt levélben kifogásolta, hogy a püspök a választások sikeréért tartandó imák közé kirekesztő tartalmút is javasolt. A magát liberálisnak valló párt többek között arra is kíváncsi, hogy a püspök melyik politikai párttal azonosítja azt az életszemléletet, filozófiai irányzatot, amelyet mint szélsőliberálist a mintafohászban a nemzettől távol tartandónak ítél. Választ várnak a katolikus vezetőtől arra is: jól értik-e, hogy a püspök egyenlőségjelet tesz a liberális felfogású polgár, és a csak magára építő, szélsőséges gondolkodású ember közé, akitől a nemzetet meg kell menteni.
A megyés püspök körlevelében vezetőkre és vezetettekre egyaránt gondolt: választási imáiban Magyarország leendő vezetője "Szent Istvánhoz méltó, népét szerető, Istenhez hűséges és akarata szerint irányító, Isten előtt hódoló és segítségére építő" – úgy tűnik – keresztény államférfi. Ami pedig a választópolgárokat illeti, őket is "Isten tudja igaz döntésre és helyes látásra vezetni".
Platthy Iván nyugalmazott államtitkár két dolog miatt tartja aggályosnak a politikai tartalmú körleveleket. Egyfelől úgy érzi, hogy ez által a helyi szinten köztiszteletben álló és nagy befolyással rendelkező papok olyan szerepbe kényszerülnek, amely elkerülhetetlenné teszi a hívek politikai természet? orientálását – márpedig Platthy szerint ez nem az ő dolguk. Másfelől lesújtónak tartja, hogy tíz évvel a rendszerváltás után még mindig olyan gyereknek nézik a választópolgárokat, akikről nem feltételezhető, hogy meg tudják különböztetni a jót a rossztól. "Felnőtt lakosságról van szó, nem kellene őket infantilizálni, tömegmasszaként kezelni. Nem hiszem, hogy egy egyház presztízsének ez feltétlenül jót tesz" – állítja Platthy, aki még emlékszik arra, amikor a püspöki kar a rendszerváltás utáni első hivatalos római útjáról hazatérve bejelentette, hogy a magyar katolikus egyház minden párttól egyenlő távolságot kíván tartani. A kialakult helyzetben – véli az exállamtitkár – egyáltalán nem tenne rosszat a katolikus egyháznak, ha a püspöki kar nyilatkozatban erősítené meg akkori elhatározását.
Tomka Miklós a választás környéki püspöki körlevelek hatásáról elmondta: azok mindenképpen hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek nagyobb arányban mennek el szavazni, sőt sokszor társadalmi vitát is beindítanak. A szociológus szerint a püspököknek kötelessége legalább a választások tájékán figyelmeztetni a híveiket arra, hogy "kérem itt fontos döntések vannak, kötelességed kifejezni a véleményedet, de azt megelőzően kötelességed lelkiismereted szerint fölkészülni". Úgy véli a választásoknál nem lehet elsődleges kritérium, hogy az illető párt, vagy jelölt szereti az egyházat vagy sem, de negyedik vagy ötödik helyen már szerepelhet szempontként, mivel aki nagyon nem szereti, annak valószínűleg a demokráciaérzékével is baj van.
A szakember kutatási eredményei azt igazolják, hogy az úgynevezett történelmi egyházak gyakorló, elkötelezett hívei elsősorban a jobboldali, konzervatív pártokra szavaznak. A MIÉP kivételével persze – teszi hozzá Tomka – ugyanis az ő szavazóik tekintetében van egy erős felekezeti színe a dolognak, elsősorban református oldalról.
Závecz Tibor, a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója is hasonló eredményekről számolt be, nevezetesen, hogy a jobboldali szavazók vallásosabbak, mint a baloldalt preferálók. Tapasztalatai szerint az emberek nem szívesen vallják be magukról, hogy külső befolyásra döntenek valamelyik párt mellett, vagyis az az elem, hogy az egyház álláspontja mennyire számít, általában háttérbe szorul. Igaz ugyan, hogy a vallásos választók számára nem mindegy, mit mond az egyház, de ennek jelentősége a tényleges döntéskor nem olyan számottevő – állítja Závecz.
Kutatási adataik szerint 1993 nyarán a Fidesz szavazók 10 százaléka volt vallásos, az egyház tanítását követő, és 50 százalékuk a maga módján vallásos. Ugyanekkor az MSZP-nél 4 százalék volt a vallásosok aránya és 49 százalék volt a maga módján vallásos. Érdemes megjegyezni, hogy ekkor a Fidesz még nem volt gyűjtőpárt és az egyházakhoz való viszonya inkább antiklerikálisnak volt mondható. Mindezek fényében meglepő, hogy az azóta eltelt nyolc év alatt – mely magába foglalt egy erőteljes jobbrafordulást és egy folyamatosan szorosabbra fűződő együttműködést a történelmi felekezetekkel –, vallásos szavazóinak száma nem nőtt olyan mértékben, mint szavazóbázisa. Idén év elején a Fidesz-szavazók 16 százaléka mondta magát kifejezetten vallásosnak és 60 százalék vallásos a maga módján. Az MSZP szavazóinak pedig 7 százaléka vallja magáról, hogy vallásos és az egyház tanítását követi, és 56 százalék vallásos a maga módján.
Bármennyire is az tükröződik a felmérésekben – mutat rá Závecz –, hogy az egyházi befolyásnak nincs jelentősége a választói magatartásra, a két nagy párt szoros versenye miatt mégis elmondható, hogy akár "nüanszok" is dönthetnek. Ebből a szempontból pedig várható, hogy a jövő évi választásoknál felértékelődik és sorsdöntővé válhat a vallási elem.
2001. 09. 08. (V/36)
