Szent István óta nem épült annyi templom Magyarországon, mint az elmúlt három évben
A szónoki emelvényen Orbán Viktor, mögötte (balról jobbra) Seregély István egri érsek, Balog Zoltán református lelkész, miniszterelnöki tanácsadó, Bölcskei Gusztáv református és Szebik Imre evangélikus püspök. Közös érdekek Fotó: Vörös Szilárd
Orbán Viktor bevallása szerint van egy kis huncutság abban, hogy ilyen módon hívták párbeszédre az egyházak képviselőit, aminek elsődleges oka az volt, hogy nem tudott minden országrészbe személyesen ellátogatni egy rövid eszmecsere erejéig. Az elmúlt három év egyházpolitikájának rövid áttekintése után a dolgok közepébe vágva így szólt hallgatóságához: "Eljött a pillanat, hogy újabb megállapodásokról gondolkodjunk, a közös jövőről kell most listát készítenünk." A találkozó valódi céljának leleplezése után kormánya nevében kiterítette kártyáit, és kapásból négy olyan feltételes ígéretet is tett, melyeket a következő hónapokban tárgyalási alapnak tekintenek az egyházakkal való együttműködésben. Az ígéretek feltételét nem volt nehéz kitalálni, mint ahogyan azt sem, hogy a megjelent klerikusoktól ehhez kér kimondatlanul is némi segítséget. Ha a választások után folytatódhat az a munka, amit elindítottak – mondta a miniszterelnök –, akkor kormánya nevében a következő lehetőségeket tudja felkínálni: 1. a vidéki lelkipásztorok fizetésének kiegészítésében erőteljes kormányzati szerepvállalás történhetne, 2. besegítenének az egyházi nyugdíjrendszer megújításába, 3. a Széchenyi-terv értelmében segítenének kiaknázni a falusi és egyházi turizmusban rejlő, még fel nem tárt lehetőségeket, és jóval több idősek otthonát építenének vidéken, 4. az elkövetkező négy évben bevezetnék a kötelező hitoktatást, illetve etikaórát. (Viharos taps a széksorokból.)
Orbán Viktor az együttműködés másik aspektusát az állam és az egyház közös felelősségében látja, mely a "polgári közösség" erkölcsiségének kérdése, vagyis az, hogy a magyar polgár hajlandó lesz-e egy morális minőséghez kapcsolódni a jövőben vagy sem. A miniszterelnök szerint természetes, hogy ebben elsősorban az egyházak tudnak segítséget nyújtani a magyar embereknek. Zárszavában kiemelte, hogy az egyház és állam szétválasztásának hangsúlyozása helyett ma inkább arra kell koncentrálni, hogy milyen együttműködésekkel lehet hozzájárulni a jövőben a Kárpát-medencei magyarság életminőségének javulásához.
Az expozét követően felszólaló "mélyen tisztelt főtisztelendő és nagytisztelet? püspök urak" kivétel nélkül egyetértettek az elhangzottakkal és megerősítették, hogy bizony úgy van, ahogy a miniszterelnök úr mondja. Egyikük – Bölcskei Gusztáv, a Református Zsinat lelkészi elnöke – a felesleges szócséplést megkerülve azonnal el is fogadta a kormány felkínálkozását és jelezte, hogy részükről már csak a tárgyalások időpontjában kell megállapodni. Ő mesélte el azt is, hogy meghívóját nem akarták elfogadni a kapuban, mivel nem hasonlított a többi vendégéhez, csak (!) a miniszterelnök írta alá. Beszédében egy rövid időre megemlékezett arról, hogy a nyolcvanas években már járt egyszer vendégként a parlamentben, de az akkori vendéglátóik nem igazán voltak kíváncsiak a véleményükre, inkább csak statisztálniuk kellett bizonyos célkitűzésekhez. Az idők változását ő tehát abban is le tudja mérni, hogy az országot vezető miniszterelnök meghallgatja őket és kíváncsi a véleményükre.
Seregély István egri érsek, "főtisztelendő excellenciás érsek atya" elmondása szerint nem sok mindent tudna hozzátenni a miniszterelnök ünnepi beszédéhez, és azt is csak mint lelkipásztori tapasztalattal rendelkező teszi. Summázatában az eddigi tendenciák folytatása mellett tette le voksát, miszerint "napirenden kell tartani minden magyar állampolgár üdvösségének munkálását és közösen szolgálni javukat országunk vezetőivel együtt".
Az evangélikusok – Szebik Imre püspök meglátásában – a híd szerepét töltik be katolikusok és reformátusok között, és ha a magyar társadalom előtt sikerülne a három történelmi felekezet szoros összetartozását kifejezni, akkor "csökkenhetne a társadalom szétziláltsága". Csatlakozván előtte felszólaló kollégáihoz, ő is kifejezte hűségét a kormányhoz, és felidézte, hogy idén jár tizenkettedik esztendejében az a rendszer, amelyik végre megbecsüli az egyházakat.
Glattfelder Béla, a Gazdasági Minisztérium államtitkára szintén a lényegre törekedett a Széchenyi-terv és egyházi vidékfejlesztés cím? előadásában. Tájékoztatása szerint a pályázati pénzek 80 százaléka vidékre megy, ahol az egyházak két kiemelt helyet elfoglaló területen is be tudnak kapcsolódni a fejlesztésekbe. Az egyik ilyen a turizmus, a másik pedig az otthonteremtés. Támogatni kívánják a falvak templomainak felújítását, renoválását, a templomokban működő múzeumokat és megrendezett koncerteket, és javítani tudnák a kegytemplomok, búcsújáró helyek vendégforgalmi kapacitását is. Tántoríthatatlanságukat bizonyítandó példákat is hozott az eddigi eredményekből. A kultusztárca és a Gazdasági Minisztérium közös pályázatán 400 millió forintot osztottak szét, melyből – többek között – elkészülhetett Mária-pócson egy kegytárgybolt és új hangosító berendezés, valamint az esztergomi keresztény múzeum új klímaberendezése, melyre a kegytárgyak állagának megőrzése miatt volt szükség.
Egy másik pályázat esetében az egyházak, egyházi szervezetek idősek és nyugdíjasok ellátásával foglalkozó létesítmények építéséhez pályázhattak. A költségek 80 százalékát a kormány fizette, a maradék 20 százalék önerőbe viszont az ingatlan értéke is beleszámított (eddig összesen 2 milliárd forintot juttattak ilyen célokra). Az államtitkár megköszönte az egyházi vezetők aktív részvételét a Széchenyi-terv támogatásában: az alapkőletételeknél és ingatlanátadásoknál lezajló felszentelési ceremóniákat, áldásokat, és bókja utolsó akkordjaként kijelentette: valójában ez ad lelki többletet a Széchenyi-tervnek. A fentieken kívül még egy említésre méltó megmozdulása volt az államtitkárnak. Egy református lelkész a tiszántúli, európai hír? templomok állapotának romlását festette le, majd kifejezte, hogy milyen jó is lenne az ő egyházmegyéjében idegenforgalmi és konferenciaközpontot létesíteni a Széchenyi-terv segítségével, amikor az elnöklő Semjén Zsolt helyettes államtitkár jelezte: épp az imént súgta fülébe kollégája, hogy a fórum utáni fogadáson várja az illető jelentkezését (lehet, hogy szóbeli pályázat is van?).
Semjén Zsolt zárszavában minden "mélyen tisztelt főtisztelendő és nagytisztelet? úrnak és hölgynek" megköszönte nemzet- és lélekmegtartó szolgálatát, majd a konferencia sikerén felbuzdulva számos helyi konferencia megszervezésére tett ígéretet. A maga részéről úgy véli, hogy aki nem ismeri a Bibliát, az nem lehet európai, ezért a kultusztárca működésében "egészen kiemelt és hangsúlyos szerepe van" a keresztény kultúra előmozdításának. Jelezte, hogy ötven év pusztítását nem könny? egy négymilliárdos keretből jóvátenni, de ha körülnézünk, láthatjuk, hogy Szent István óta nem épült annyi templom Magyarországon, mint az elmúlt három évben. Mindenkit megnyugtatott, hogy a hitoktatás tekintetében a védett idő törvényi biztosítására törekszenek, a médiajelenlétet pedig szerződésben meghatározott időben fogják garantálni. "Az ország erkölcsi megújításában ki lehetne egy épesz? kormány legfőbb szövetségese, mint a történelmi egyházak" – zárta gondolatait Semjén az épeszűség jegyében, majd tárcája vezetőjét szólította a fórum bezárására.
Rockenbauer Zoltán szinte bocsánatot kérve szabadkozott az egyházügyi törvény leszavazása miatt, mint mondta: nem tehetnek róla, hogy kétharmados törvény volt. Miniszterelnöke szavait megerősítve ő is az állam és az egyház szétválasztásával szemben foglalt állást és az optimális együttműködés szükségességét ecsetelte. Rövid beszédébe még egy kis szektázás is belefért, midőn megjegyezte, hogy határozott szándékuk szerint továbbra is meg kívánják gátolni azt, hogy "álegyházi köntösbe bújtatott üzelmekkel embereket lehessen megtéveszteni". (Taps.)
2001. 06. 30. (V/26)
