Az amerikai választókat a republikánus "partizánok" arról igyekeztek meggyőzni, hogy valójában az amerikai társadalom erkölcsi állapota miatt érzett aggodalom és a jövő generációja iránt érzett felelősség alapján válasszák meg Busht, akinek a vezetésével az erkölcsi eróziót meg lehet állítani.
Ennek a küzdelemnek a zászlóvivője volt a Pat Robertson által vezetett Keresztény Koalíció. E sorok írója a Keresztény Koalíció meghívására részt vett a január 19-én este – a másnapi elnöki beiktatási ceremónia előestéjén – tartott washingtoni beiktatási gálán, melyen a Bush-párti keresztény aktivisták, gyülekezeti vezetők, illetve republikánus kongresszusi képviselők, szenátorok hálaadó imával és vidám, ízléses showműsorral ünnepelték azt a győzelmet, amire már "nyolc éve vártak".
Pat Robertson az 1992-es demokrata győzelem után több imacélt tűzött ki – keresztény politikai szövetség létrehozása, republikánus többség a törvényhozásban, 2000-re pedig újjászületett keresztény a Fehér Házban –, amelyek fokozatosan megvalósultak, és a magát újjászületett kereszténynek valló George W. Bush elnökségével lezárult az első szakasza annak a küzdelemnek, amelyet a politikai pozíciók megszerzéséért indítottak az amerikai keresztény republikánusok.
Robertson a szellemi-erkölcsi romlás továbbterjedését csak a bibliai, keresztény erkölcsi értékek egyéni, családi, társadalmi helyreállításával és a politikai szférában való létjogosultságának visszanyerésével és megerősítésével tartja megállíthatónak. Nem volt hajlandó meghátrálni a liberálisok politikai szlogenje – "Üljetek vissza a gyülekezeti padokba!" – előtt, hanem épp ellenkezőleg, harcba szólította a keresztényeket a totális szekularizáció megállítására.
"A Keresztény Koalíciót azzal a céllal alapítottam, hogy egy családcentrikus (pro-family) polgári szervezetet hozzak létre, amely helyi, állami és szövetségi szinten egyaránt befolyást gyakorol a közéletre, megtanítja a keresztényeket hatékony, öntudatos állampolgárként tevékenykedni, valamint elősegíti a keresztény értékek térhódítását a kormányzatban. Az amerikai evangéliumi és más felekezet? hívő középosztálybeli családok hangját egyesítjük a koalícióban. A Keresztény Koalíciónak több mint másfél millió támogatója és ezerötszáz helyi szervezete van mind az ötven államban" – állítja az elnök a koalíció honlapján (www.cc.org).
Az amerikai keresztények jórészt kiléptek a politikai passzivitásból, és a modern világ erkölcsi liberalizmusa által megcsúfolt két legalapvetőbb emberi érték – család kontra homoszexuális házasság, illetve szaporodás kontra nők emberi joga a magzatuk megölésére – megvédését helyezték politikai küzdelmük központjába.
A koalíció az elvi-ideológiai politikai tevékenység mellett oroszlánrészt vállalt a választók felkészítésében is a szavazólapok helyes kitöltése, valamint egyéb technikai kérdések ügyében. Ezeknek fontosságát jól igazolták a floridai demokrata választók által kitöltött szavazólapok körüli anomáliák.
Mára a Keresztény Koalíció az egyik legerősebb republikánus politikai tömörüléssé vált, és tekintélyét jól illusztrálja, hogy Jim Nicholson, a Republikánus Nemzeti Kongresszus (RNC) elnöke a Keresztény Koalíció 2000. szeptember 30-án megtartott konferenciáján fejezte ki legnyíltabban a két párt "Amerikája" közti különbséget, ahol "Al Gore Amerikája" címmel áttekintette azt az "erkölcsi pusztítást", amelyet szerinte a Clinton–Gore demokrata kormányzat nyolc éve okozott a nemzetben. Kezdte a szexuálisan kicsapongó elnökkel (akit Al Gore "egyik legnagyobb elnökünknek" nevezett), a szórakoztatóiparból "minden eddigit felülmúlóan áradó szennyen" át folytatva – külön megemlítve a gyermeket célba vevő számítógépes és hagyományos játékok és rajzfilmek romboló hatását –, majd kiemelte egy buddhista templomban törvényellenes választási pénzgyűjtő ebéden résztvevő Al Gore esetét, az oktatási színvonal drámai esését, a nukleáris véderő elavultságát, a hollywoodi producerek Jézus Krisztust kifigurázó viccein derülő Gore–Liebermann párost, az iskolai futballmeccsen nyilvánosan imádkozó fiú esetét, akinek kikapcsolták a mikrofonját, egészen addig, hogy a demokrata kormányzat az FBI-t és az adóhatóságot – állítólag – a politikai ellenfelek zaklatására és elhallgattatására használta fel.
Nicholson kiemelte, hogy még a demokraták közül is sokaknak elege lett Al Gore "szégyentelen képmutatásából", és idézte Maureen Dowdot a New York Timestól, aki elítélte Gore-t, amiért nappal szapulja Hollywoodot, este pedig kampánypénz után jár. Nicholson szerint az ország erkölcsi romlását csak az alapító atyák által képviselt bibliai értékrend közéletbeni helyreállítása tudja megállítani, és ennek George W. Bush a letéteményese.
A koalíció újabb győzelmet élt meg John Ashcroft igazságügy-miniszter szenátusi elfogadtatásával. A heteken át tartó elkeseredett küzdelemben például Ted Kennedy – a Dallasban merénylet áldozatául esett John F. Kennedy elnök öccse, Massachusets állam szenátora – sikertelen obstrukciós kampányt szervezett a szenátusi szavazás megakadályozására.
Valószínű, hogy Ashcroft jelölése és megerősítése nyitánya annak az új törvényalkotási folyamatnak, amelyre a republikánusok a választási programban ígéretet tettek. Erre utal Bush elnök kérlelhetetlen kiállása is jelöltje mellett.
A Keresztény Koalíció washingtoni székhely? központja Roberta Combs ügyvezető alelnök vezetésével eközben tovább folytatja a politikai lobbizást, Pat Robertson pedig azt a közéleti felvilágosító munkát, amelynek célja a keresztények politikai életben való aktív részvételének bátorítása, most már nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a Nemzetközi Keresztény Koalíció megalapításával világszerte.
Gyülekezeti kampányetikett
Pat Robertson a következő alapelvek szerint javasolja a keresztény gyülekezeteknek a közéleti-politikai tevékenység kifejtését:
Mit tegyenek a gyülekezetek:
Pártsemleges választási ismeretterjesztő oktatóanyagok közreadása. Helyszínt biztosíthatnak különböző politikai témákról szóló vitafórumoknak, illetve jelöltek bemutatkozásának. Gyülekezeti rendezvények keretében megengedhető, hogy jelöltek szólhassanak a hívőkhöz; viszont ha egyik párt jelöltje szót kap, a másikat sem szabad elutasítani.
Gyülekezeti tagok informálása aktuális törvényhozói ügyekről. Törvényhozási lobbitevékenység (de a közösség ne költsön az évi költségvetés öt százalékánál többet a lobbizásra). Jelöltek mint magánszemélyek erkölcsi támogatása. Egyházaktól független politikai szervezetekben való részvétel.
Mit NE tegyenek a gyülekezetek:
Jelöltek vagy pártok pulpitusról való direkt vagy indirekt támogatása a gyülekezet nevében. Olyan anyagok terjesztése, amelyek egyértelműen egyik vagy másik pártot vagy jelöltet támogatják. Gyülekezeti pénzekből politikai akciók finanszírozása. Ne engedjék a jelölteknek, hogy a gyülekezet előtti megnyilatkozást pénzgyűjtésre használják. Politikai bizottság/csoport létrehozása, amely jelölteknek "gründol".
2001. 02. 17. (V/7)
