José Howarth Silva, a brazil sátánisták vezetője Fotó:
Charisma
Silva saját elmondása szerint katolikusnak született. Hétévesen éppen elsőáldozásra
készült, amikor egy álomban megjelent neki az ördög, és arra biztatta, hogy ne
csatlakozzon a katolikus egyházhoz, helyette lépjen a sötétség útjára. Silva állítólag
ekkor kapta az elhívást, hogy az ördög pápája legyen. "Lucifer maga jelent meg előttem,
gyönyör? nő alakjában. Olyan volt, mint a Szent Szűz a Bibliában" – meséli
Silva, aki azóta a Sátánt szolgálja. A Bibliával és a kereszténységgel kapcsolatos
véleménye határozott és éles: a Biblia egy rakás hazugság, Nietzsche, Platón, Szókratész
és Descartes azonban tisztában voltak az igazsággal. Isten tökéletességét egyszerűen
kétségbe vonja. A bibliai "mítoszokat" egy kalap alá veszi a görög, római és
egyiptomi mitológiával, és magabiztosan állítja, hogy az életet nem Isten adta,
hanem a Sátán. Mivel ő adta Éva kezébe az almát, ezzel az első emberpár
Paradicsomból való kiűzetését okozva, nyilvánvaló – véli Silva –, hogy ő
tette lehetővé az emberiség létezését.
A Rio de Janeiro városától északra fekvő Vitóriában szinte mindenki ismeri José
Howarth Silvát. Belvárosi háza ad otthont a maga alapította Luiz Howarth Silva Kulturális
és Szellemi Intézetnek is, amelynek pinceszentélyében naponta ötven embert fogad. A társadalom
összes rétegét képviselő látogatóinak ingyen méri a jótanácsokat cementből készült
trónjáról, amely mellé hamarosan két – fekete és piros – cementkoporsót is
elhelyez majd a Sátán szimbolikus szobrát megvilágító gyertyák kíséretében. A
"főpap" a Sátán bibliájának parancsolatait követi, melyeket mellesleg saját
maga szerzett ördögi inspirációra. Fő tételei a szabadság és az öröm, a boldogság,
a pénz megszerzése itt a Földön, a Sátán királyságában. Amikor a keresztények
reménységéről, Jézus közeli visszajöveteléről kérdezik, arrogánsan jegyzi meg:
"Itt vagyok és várom."
Vitória keresztény közösségeinek vezetői úgy látják, ma szellemileg zavaros világban
élünk, ahol már a sátánizmus sem látszik olyan ijesztőnek, mint régebben. Antonio
Ferro karizmatikus lelkész arra figyelmeztet, hogy a keresztényeknek is határozottan
vissza kell utasítania a sátánizmus minden megjelenési formáját, és bátran kell
hirdetniük az evangéliumot. Wladymir Soares de Brito, egy Rio de Janeiro-i presbiteriánus
gyülekezet pásztora a fő problémát a materializmusban látja: az emberek türelmetlenek,
"nem akarják megvárni, hogy az örök életben elnyerjék jutalmukat, ezért oda
szaladnak, ahol azt azonnal elvehetik: a Sátánhoz".
Hasonlóan vélekedik Bob Larson amerikai keresztény szociológus is, aki figyelemre méltó
alapossággal tekinti át a témát Sátánizmus című, magyarul is megjelent könyvében.
Véleménye szerint fontos tudnunk, hogy a sátánizmus ma nem azt jelenti, mint évszázadokkal
ezelőtt, a boszorkányperek idején, és nem is az, aminek az átlagember hiszi: többnyire
nem zárt, kultikus közösségekről van szó, akik ördögi extázisban őrjöngve
hoznak véres áldozatokat, Isten ellenségének nyilvánítva magukat, hanem mindazokról,
akik az ember ösztönlény voltát hirdetik és a Sátán szolgálatában állnak. Ezek
az emberek azért vonzódnak az ördöghöz, mert vágyaik korlátlan és erkölcsi gátaktól
mentes kielégítésének biztosítását vélik megtalálni benne (Hetek, 1998. november
21.). Az A. Scott Moreau szerkesztette, megjelenés előtt álló "Világmissziók Evangéliumi
Szótára" sátánizmus címszava is a jelenség 20. századi újjáéledésére hívja
fel a figyelmet. A modern sátánizmus több alapelvét és gyakorlati lépését a
konzervatív keresztény gyökereit elhagyó Aleister Crowley-nak (1875–1947) köszönheti,
aki magát a Jelenések könyvében említett fenevadként azonosította. 1966. április
30-án – az erdélyi származású, eredetileg Lévai Sándor névre hallgató – Anton
LaVey megalapította a Sátán Egyháza nev? szervezetet, és kiadta Sátánista biblia cím?
könyvét. A LaVey körül keltett médiavisszhang nyomán nagymértékben növekedett a
jelenség iránti érdeklődés. Ékesen bizonyítja ezt a sátánizmus témájában
megjelent könyvek számának rohamos növekedése az utóbbi harminc évben.
A technikai fejlődést természetesen a sátánizmus sokféle irányának képviselői is
jelentős mértékben kihasználják – az utóbbi években soha nem látott mérték?
elérhetőségre tettek szert az internet segítségével. Saját weboldalakon hirdetik
magukat és szervezeteiket, készségesen világosítanak fel a Sátán tiszteletének módjairól
és filozófiájuk mibenlétéről.
Nem kevés látogatót vonz a The 600 Club elnevezés? sátánista szervezet honlapja,
amely elsődlegesen azzal a céllal jött létre, hogy intellektuális vitákra serkentse
a sátánista közönséget. Ennek érdekében többek között online sátánista
magazint, rádióműsort, sátánista könyvtárat tartanak fenn. "Egyszerűen
fogalmazva: minket nem érdekel, mit gondolsz, akár pozitív a véleményed, akár negatív.
A csordához való alkalmazkodás és a közöny olyan nyavalya, aminek a kiirtása az
egyik fő célunk" – hirdeti honlapjuk beköszöntője. A nonprofit szervezet
igyekszik kezdeményezni a kapcsolatfelvételt a média minden ágával, ezzel is
terjesztve saját magukról alkotott pozitív képüket.
A bibliai tanításokat univerzálisan tagadó doktrínáik mellett a sátánisták ma már
saját feketelistájukat is közzéteszik, amelyen többek között jelentős keresztény
személyiségek és szervezetek is megtalálhatók. Itt szerepel például a világszerte
jelentős karitatív munkát végző Üdvhadsereg, a hitvalló keresztény férfiakat tömörítő
Promise Keepers (Ígéretmegtartók) mozgalom, az amerikai CBN keresztény televíziós hálózat
egésze és vezetője Pat Robertson, aki 1988-ban a republikánus pártban szállt harcba
az Egyesült Államok elnökjelöltségéért, valamint Benny Hinn nemzetközi hír?
evangélista, és "természetesen" Bob Larson, a sátánizmust behatóan tanulmányozó
keresztény szociológus, aki a téma ismerőjeként arról több nyelven kiadott felvilágosító
könyvet írt.
2000. 01. 15. (IV/3)
