Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a Munka Törvénykönyvének tervezett változtatása katasztrofális következményekkel járhat a munkavállalókra. Az egyik változás az lenne, hogy továbbra is rugalmasan kezelnék a heti munkaidőt: 40 helyett 44 órát is lehetne dolgoztatni, mivel korábban 40 helyett lehetett 36-ot munkával tölteni – ugyanannyi pénzért. – Ez a szabály eredetileg 2009. áprilistól 2011 végéig szólt. Arról van szó, hogy a gazdasági válság okán – ha a megrendelések úgy fluktuáltak, hogy például muszáj volt csökkenteni a munkaidőt – a jogszabály megengedte, hogy 36 órát dolgoztasson a munkáltató a munkavállalóval, és később aztán ezt annak fejében és olyan mértékben kiegyenlíthesse, amennyivel rövidebb munkaidőt terhelt a munkavállalóra.Vagyis a 36 óra munkáért is megkapta a 40 órára járó fizetést.– Persze. Később pedig, amikor ismét felpörög az üzlet, és több a megrendelés, ezt az időt visszaadja. Mi ezzel a baj? – Más a terhelés: ismerve a magyar munkáltatóknak a Munka Törvénykönyve iránti „abszolút tiszteletét”, azt gondolom, ez lehetőséget adhat a jogszabályok megsértésére, a munkáltató gazdasági és jogi erejének érvényesítésére is. Tehát aggódunk a dolog miatt, mert a gazdasági válság ezt már nem indokolja, és főleg nem úgy, hogy meghatározatlan időre lenne érvényes. A 44 órás munkahét napi 48 perc többletmunkát jelentene.– Ha úgy írják elő.Még hogy lehet?– Fantázia kérdése. Például 2-3 napra is összevonhatják a pluszokat, és akkor nagyon sokáig kell benn dolgozni. Sokan 12-13 órákat dolgoznak naponta, azaz hetente 60 órát is. Ezek az emberek csak mosolyognak azon, hogy másoknak sok az esetleg 40-ről 44-re emelkedő munkaidő. Megint mások, akik képtelenek munkát találni, örömmel dolgoznának bármennyit, csak dolgozhassanak. Ebben a helyzetben miért látja ilyen katasztrofálisnak ezt a rendelkezést? – Mert alapvető igénye a munkavállalóknak a kiszámíthatóság, hogy tudja, mikor kezd, és mikor végez. Egyébként más kapcsolódó normatívák nincsenek, hogy hogyan lehet elrendelni: írásban, szóban, mennyi idővel előtte. Amikor a jogalkotó kitalál egy szabályt, azt meg kell támasztani különféle definíciókkal, mert önmagában nem nagyon lehet értelmezni. Mi azért tartunk a változtatásoktól, mert a munkáltatók igen nagy része törvénysértő módon foglalkoztatja a munkavállalókat. Magyarországon ez tipikus. És ahol nincs kollektív szerződés, nincs szakszervezet, ott egyedül áll szemben a munkavállaló a munkáltatóval: nem latolgatnám, hogy ez mit jelent. Ezért okoz ez gondot. És azért is, mert nincs országos szintű szociális párbeszéd, mivel a kormány megszüntette a háromoldalú érdekegyeztetést. Ami ütközik a jelenleg hatályos Alkotmánnyal is.  Egy másik lényeges pont, amit sérelmeznek, a túlóra kérdése. – Ennek a változtatásnak az a lényege, hogy a munkáltató előírhatja, hogy nem fizet pótlékot, hanem ugyanolyan mértékű szabadidőt biztosít a munkavállalónak, mint amilyen mértékben rendkívüli munkát teljesített. Ma Magyarországon az emberek nem azért vállalnak túlórát, hogy utána majd milyen jó lesz pihenni, hanem azért, mert kevés a fizetésük. Jelenleg, a KSH-adatok alapján, havi bruttó 213 ezer forint az átlagkereset nemzetgazdasági szinten. Ezért az, hogy a jövőben előírhatja a munkáltató, hogy szabadidőben adja vissza a túlórát, túlmegy minden normális és ésszerű határon.Mindig is volt ilyen, úgy mondták, hogy a dolgozó lecsúsztatta a túlórát. – Akár meg is alkudhatnak. De úgy gondolom, hogy az „előírhatja” kategória azt jelenti, hogy a munkáltató kezébe kerül a döntés, itt alkunak nagy tere nem lesz. Mint ahogyan az éves szabadság kiadásakor sem: a módosítás azt írja elő, hogy két részletben lehet kiadni, azaz nem lehet elaprózni, kivéve, „ha rendkívüli gazdasági indokok késztetik a munkáltatót”. A munkavállalót sok mindennel rá lehet kényszeríteni ilyen alkura, de hogy ráadásul ezt szakmaiatlanul fogalmazzák meg, attól az ember haja égnek áll. A kormányoknak ilyen helyzetben a munkavállalót kellene jobb pozícióba hozni és védeni, nem a munkáltatónak biztosítani még nagyobb rugalmasságot a foglalkoztatásban.Ön szerint miért a munkaadó oldalán áll a kormány?– Mert a távolság a kormány és a munkáltatók között sokkal kisebb, mint a kormány és a szakszervezetek között. Ennek sokféle oka van, gondoljunk például arra, hogy hová fordulhatnak a pártok, amikor pénzre van szükségük. Azt nem tartja elképzelhetőnek, hogy az új szabályokkal a munkamorált próbálják javítani? Gazdasági válság van, és olyan kevesen dolgoznak, hogy így képtelenség fenntartani az országot. – Ha valamelyik neves magyar nagyvállalkozó azt mondja, hogy az ideális munkaerő a kínai, mert egy marék rizsért képes 20 órát dolgozni, azt mondom, ez a dolog egyik szála. A másik pedig az, hogy ha a magyar munkavállaló kiteszi a lábát az országból, Ausztriába megy dolgozni, sokkal kevesebb konfliktussal találkozik, és sokkal nagyobb jogbiztonságot érez maga körül, mint itthon, és hozza a teljesítményt, hiszen különben nem vennék föl. Magyarországon is szükség lenne egy jó munkaügyi kapcsolati kultúrára a kormánytól, a parlamenttől egészen a mikrovállalkozásokig: ez most szerintem nagy hiátust szenved.Mit szól a bohócforradalomhoz? Ez is a munka világához kapcsolódik, mert arról szól, hogy a korkedvezményes nyugdíjból visszahívni kívánt rendvédelmiek nem akarnak visszatérni. – Az egy blöff a kormány részéről, hogy mindenkinek dolgozni kellene. Hol?Ez egy másik kérdés, de hogy dolgozni kellene, az biztos.– Szerintem meg a kormánynak tárgyalnia kéne az emberekkel, nem levelezgetni. Hogy ne 54 százalék legyen a foglalkoztatottak aránya, hanem sokkal magasabb, ez abszolút normális törekvés. Az eszközökkel és az odavezető úttal viszont vitánk van. Az, hogy szabad kezet kapnak a munkáltatók, és az eddigi törvénysértés ezután nem minősül majd törvénysértésnek – mégsem követendő út. A Fidesz programjából nem sok konkrétumot lehetett tudni, de azt többször kifejezték, hogy nagy győzelem esetén nagy változások jönnek. És azt is elmondták, hogy a munkára kell épülnie a társadalomnak. A bölcs magyar nép pedig – 2002-ben és 2006-ban a szocialisták fogalmaztak így – kétharmados többséget adott a Fidesznek. Most meg csodálkozik. A népek már csak ilyenek. Van egy-két történelmi példánk, amikor nagy többséggel megválasztottak bizonyos pártokat, majd később szembesülni kellett a döntés katasztrofális következményeivel. Az emberek egy része már megbánta, hogy oda szavazott, de nem tudnak hova menni, mert a másik oldalon nincsenek olyan pártok, melyeket érdemesnek tartanának támogatni. Gaskó István forró őszt ígért a szakszervezetek részéről. Ön mit ígér? – Gaskó úr a Liga elnöke. Hiba lenne a részemről minősíteni egy másik konföderáció elnökét, annak munkáját. Tény az, hogy a különböző konföderációk nem egyenlő távolságban vannak a mindenkori hatalomtól. A Munkástanácsok elnökével és a Liga elnökével folytatott négyszemközti beszélgetések nem növelték a többi szakszervezeti tömörülés bizalmát. Mi, az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége úgy látjuk, hogy augusztus 20-a után kezdődhet a tiltakozó akciók sora.

Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a Munka Törvénykönyvének tervezett változtatása katasztrofális következményekkel járhat a munkavállalókra. Az egyik változás az lenne, hogy továbbra is rugalmasan kezelnék a heti munkaidőt: 40 helyett 44 órát is lehetne dolgoztatni, mivel korábban 40 helyett lehetett 36-ot munkával tölteni – ugyanannyi pénzért. – Ez a szabály eredetileg 2009. áprilistól 2011 végéig szólt. Arról van szó, hogy a gazdasági válság okán – ha a megrendelések úgy fluktuáltak, hogy például muszáj volt csökkenteni a munkaidőt – a jogszabály megengedte, hogy 36 órát dolgoztasson a munkáltató a munkavállalóval, és később aztán ezt annak fejében és olyan mértékben kiegyenlíthesse, amennyivel rövidebb munkaidőt terhelt a munkavállalóra.Vagyis a 36 óra munkáért is megkapta a 40 órára járó fizetést.– Persze. Később pedig, amikor ismét felpörög az üzlet, és több a megrendelés, ezt az időt visszaadja. Mi ezzel a baj? – Más a terhelés: ismerve a magyar munkáltatóknak a Munka Törvénykönyve iránti „abszolút tiszteletét”, azt gondolom, ez lehetőséget adhat a jogszabályok megsértésére, a munkáltató gazdasági és jogi erejének érvényesítésére is. Tehát aggódunk a dolog miatt, mert a gazdasági válság ezt már nem indokolja, és főleg nem úgy, hogy meghatározatlan időre lenne érvényes. A 44 órás munkahét napi 48 perc többletmunkát jelentene.– Ha úgy írják elő.Még hogy lehet?– Fantázia kérdése. Például 2-3 napra is összevonhatják a pluszokat, és akkor nagyon sokáig kell benn dolgozni. Sokan 12-13 órákat dolgoznak naponta, azaz hetente 60 órát is. Ezek az emberek csak mosolyognak azon, hogy másoknak sok az esetleg 40-ről 44-re emelkedő munkaidő. Megint mások, akik képtelenek munkát találni, örömmel dolgoznának bármennyit, csak dolgozhassanak. Ebben a helyzetben miért látja ilyen katasztrofálisnak ezt a rendelkezést? – Mert alapvető igénye a munkavállalóknak a kiszámíthatóság, hogy tudja, mikor kezd, és mikor végez. Egyébként más kapcsolódó normatívák nincsenek, hogy hogyan lehet elrendelni: írásban, szóban, mennyi idővel előtte. Amikor a jogalkotó kitalál egy szabályt, azt meg kell támasztani különféle definíciókkal, mert önmagában nem nagyon lehet értelmezni. Mi azért tartunk a változtatásoktól, mert a munkáltatók igen nagy része törvénysértő módon foglalkoztatja a munkavállalókat. Magyarországon ez tipikus. És ahol nincs kollektív szerződés, nincs szakszervezet, ott egyedül áll szemben a munkavállaló a munkáltatóval: nem latolgatnám, hogy ez mit jelent. Ezért okoz ez gondot. És azért is, mert nincs országos szintű szociális párbeszéd, mivel a kormány megszüntette a háromoldalú érdekegyeztetést. Ami ütközik a jelenleg hatályos Alkotmánnyal is.  Egy másik lényeges pont, amit sérelmeznek, a túlóra kérdése. – Ennek a változtatásnak az a lényege, hogy a munkáltató előírhatja, hogy nem fizet pótlékot, hanem ugyanolyan mértékű szabadidőt biztosít a munkavállalónak, mint amilyen mértékben rendkívüli munkát teljesített. Ma Magyarországon az emberek nem azért vállalnak túlórát, hogy utána majd milyen jó lesz pihenni, hanem azért, mert kevés a fizetésük. Jelenleg, a KSH-adatok alapján, havi bruttó 213 ezer forint az átlagkereset nemzetgazdasági szinten. Ezért az, hogy a jövőben előírhatja a munkáltató, hogy szabadidőben adja vissza a túlórát, túlmegy minden normális és ésszerű határon.Mindig is volt ilyen, úgy mondták, hogy a dolgozó lecsúsztatta a túlórát. – Akár meg is alkudhatnak. De úgy gondolom, hogy az „előírhatja” kategória azt jelenti, hogy a munkáltató kezébe kerül a döntés, itt alkunak nagy tere nem lesz. Mint ahogyan az éves szabadság kiadásakor sem: a módosítás azt írja elő, hogy két részletben lehet kiadni, azaz nem lehet elaprózni, kivéve, „ha rendkívüli gazdasági indokok késztetik a munkáltatót”. A munkavállalót sok mindennel rá lehet kényszeríteni ilyen alkura, de hogy ráadásul ezt szakmaiatlanul fogalmazzák meg, attól az ember haja égnek áll. A kormányoknak ilyen helyzetben a munkavállalót kellene jobb pozícióba hozni és védeni, nem a munkáltatónak biztosítani még nagyobb rugalmasságot a foglalkoztatásban.Ön szerint miért a munkaadó oldalán áll a kormány?– Mert a távolság a kormány és a munkáltatók között sokkal kisebb, mint a kormány és a szakszervezetek között. Ennek sokféle oka van, gondoljunk például arra, hogy hová fordulhatnak a pártok, amikor pénzre van szükségük. Azt nem tartja elképzelhetőnek, hogy az új szabályokkal a munkamorált próbálják javítani? Gazdasági válság van, és olyan kevesen dolgoznak, hogy így képtelenség fenntartani az országot. – Ha valamelyik neves magyar nagyvállalkozó azt mondja, hogy az ideális munkaerő a kínai, mert egy marék rizsért képes 20 órát dolgozni, azt mondom, ez a dolog egyik szála. A másik pedig az, hogy ha a magyar munkavállaló kiteszi a lábát az országból, Ausztriába megy dolgozni, sokkal kevesebb konfliktussal találkozik, és sokkal nagyobb jogbiztonságot érez maga körül, mint itthon, és hozza a teljesítményt, hiszen különben nem vennék föl. Magyarországon is szükség lenne egy jó munkaügyi kapcsolati kultúrára a kormánytól, a parlamenttől egészen a mikrovállalkozásokig: ez most szerintem nagy hiátust szenved.Mit szól a bohócforradalomhoz? Ez is a munka világához kapcsolódik, mert arról szól, hogy a korkedvezményes nyugdíjból visszahívni kívánt rendvédelmiek nem akarnak visszatérni. – Az egy blöff a kormány részéről, hogy mindenkinek dolgozni kellene. Hol?Ez egy másik kérdés, de hogy dolgozni kellene, az biztos.– Szerintem meg a kormánynak tárgyalnia kéne az emberekkel, nem levelezgetni. Hogy ne 54 százalék legyen a foglalkoztatottak aránya, hanem sokkal magasabb, ez abszolút normális törekvés. Az eszközökkel és az odavezető úttal viszont vitánk van. Az, hogy szabad kezet kapnak a munkáltatók, és az eddigi törvénysértés ezután nem minősül majd törvénysértésnek – mégsem követendő út. A Fidesz programjából nem sok konkrétumot lehetett tudni, de azt többször kifejezték, hogy nagy győzelem esetén nagy változások jönnek. És azt is elmondták, hogy a munkára kell épülnie a társadalomnak. A bölcs magyar nép pedig – 2002-ben és 2006-ban a szocialisták fogalmaztak így – kétharmados többséget adott a Fidesznek. Most meg csodálkozik. A népek már csak ilyenek. Van egy-két történelmi példánk, amikor nagy többséggel megválasztottak bizonyos pártokat, majd később szembesülni kellett a döntés katasztrofális következményeivel. Az emberek egy része már megbánta, hogy oda szavazott, de nem tudnak hova menni, mert a másik oldalon nincsenek olyan pártok, melyeket érdemesnek tartanának támogatni. Gaskó István forró őszt ígért a szakszervezetek részéről. Ön mit ígér? – Gaskó úr a Liga elnöke. Hiba lenne a részemről minősíteni egy másik konföderáció elnökét, annak munkáját. Tény az, hogy a különböző konföderációk nem egyenlő távolságban vannak a mindenkori hatalomtól. A Munkástanácsok elnökével és a Liga elnökével folytatott négyszemközti beszélgetések nem növelték a többi szakszervezeti tömörülés bizalmát. Mi, az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége úgy látjuk, hogy augusztus 20-a után kezdődhet a tiltakozó akciók sora.

A Jobbik jelöltjeként EP-mandátumot szerzett Morvai Krisztina egy olyan európai pártszövetséghez csatlakozott, amely magát a Jobbikot szélsőséges volta miatt nem veszi fel soraiba. Ezzel a hírrel indult a párttal kapcsolatos legújabb találgatássorozat, noha információink szerint a törésvonal nem Morvai és a Jobbik között húzódik.

A Jobbik jelöltjeként EP-mandátumot szerzett Morvai Krisztina egy olyan európai pártszövetséghez csatlakozott, amely magát a Jobbikot szélsőséges volta miatt nem veszi fel soraiba. Ezzel a hírrel indult a párttal kapcsolatos legújabb találgatássorozat, noha információink szerint a törésvonal nem Morvai és a Jobbik között húzódik.

Több mint egy év telt el a kormányváltás óta, a szocialista politikusokból lassanként kikopnak a kormánypárti beidegzdések, nem indulnak rá az Audikra a parlamenti parkolóban. A Fidesz is kezd belehiggadni a kormányzati szerepbe, noha a revansvágy nem csitult, és a hátrafelé mutogatás sem ment ki a divatból. Új szerepébe igazán belerázódva most tartott kongresszust a két párt, gyors egymásutánban.

Több mint egy év telt el a kormányváltás óta, a szocialista politikusokból lassanként kikopnak a kormánypárti beidegzdések, nem indulnak rá az Audikra a parlamenti parkolóban. A Fidesz is kezd belehiggadni a kormányzati szerepbe, noha a revansvágy nem csitult, és a hátrafelé mutogatás sem ment ki a divatból. Új szerepébe igazán belerázódva most tartott kongresszust a két párt, gyors egymásutánban.

Nem áll meg a kormány a magánnyugdíjpénztárak államosításánál és a korhatár eltti nyugdíjak törlésénél, hanem az öregségi nyugdíjrendszer teljes átalakítását is napirendre tŐzi. Ha a NEFMI koncepciója megvalósul, akkor a jelenleg aktív korúak nyugdíjasként vagy munkanélküliként biztos éhezésnek nézhetnek elébe, hacsak nem gondolnak az öngondoskodásra.

A Széll Kálmán-tervben és a konvergenciaprogramban szerepl vállalások egyik legmarkánsabb eleme volt, hogy szociálpolitikai és foglalkoztatáspolitikai változtatásokkal kívánja a kormány növelni a foglalkoztatottak számát, és ösztönözni a munkaviszony létesítését. A célokban, azazhogy minél többen dolgozzanak, egyetértés van a politikai pártok és az elemzk között. Ugyanakkor az eszközt már sokan vitatják, és tartanak annak társadalompolitikai következményeitl. A Policy Agenda elemzése.

Megdöbbent mértékben, több mint kétszáz százalékkal emelkedett a tinédzser-öngyilkosságok száma Magyarországon az utóbbi években. A gyászos statisztikára a budaörsi ketts öngyilkosság irányította a figyelmet: két fiatal lány egymást segítette a halálba, miután összeismerkedtek az interneten.

Célegyenesbe fordult a héten az új egyházügyi törvény. A jogszabálynak az előterjesztők által megfogalmazott szövegéhez csaknem kilencven módosító indítványt nyújtottak be a pártok képviselői, melyek a bizottsági szűrők után jutottak az Országgyűlés elé. A Jobbik és az LMP néhány javaslata átment a kormánytöbbségen, és a végleges szöveg részévé vált, nem így a szocialisták indítványai, melyeket egytől egyig elutasítottak.

Jobboldali politikai körökben Szilvásy György már régóta az egyik legtöbbet támadott figura, ami többek között annak is köszönhető, hogy Gyurcsány Ferenc régi bizalmasának számít. A legkülönfélébb összeesküvés-elméletek szereplője, kezdve a MTV-székház titokzatos ostromától a Fidesz-megemlékezésre rátolt szélsőségesekig, az orosz vonalon keresztül pénzelt Jobbik felfuttatásától Budaházy György „mozgatásáig". De hogy miért vették őrizetbe, arról még csak találgatások vannak.

Több százezres temetési költségek, számlaadás hiánya, gyorsan porrá hulló kínai sírkövek, Mecsekben elhagyott urnák, boncmester rokonnal együttmŐköd temetkezési vállalkozók - annyi a visszaélés a temetkezési iparban, hogy mára a területen tevékenyked vállalkozók és a maffiózók szinte egyenértékŐvé váltak a köztudatban. A szakma érdekképviselete a jelenlegi kormánynál is kísérletet tesz arra, hogy törvénymódosítással tegyen rendet. Legfontosabb javaslatuk a tb által finanszírozott szociális temetés bevezetése.

Az ellenzék szerint a kormány intézkedései miatt főleg vidéken nagyon mély szociális válság fog kialakulni: egyesek már éhséglázadásokat vizionálnak. Ön nem tart ilyentől? –ŰElőször is azért hiteltelen, amikor a jelenlegi ellenzék minket kér számon, mert éppen az ő gazdaság-, szociális és családpolitikájuk vezetett oda, ahol most tartunk: a segélyezési rendszert teljesen összekeverték a családtámogatási rendszerrel. A támogatás mellett nem állítottak követelményeket, pedig szerintem már a gyereknevelésben is alapvető, hogy nemcsak adni kell, hanem követelni is. A másik, amit elrontottak, hogy az átláthatatlan szociális támogatási rendszer következtében jóval többet lehetett összeszedni segélyekből, támogatásokból és esetleg feketemunkából, mint tisztességes munkából. Az érintettek semmiféle járulékot nem fizettek az ország költségvetésébe, ráadásul elhitték, hogy a társadalomnak kötelessége eltartani őket, és hogy ennek fejében nem kell semmiféle ellenszolgáltatást nyújtaniuk. Azok az emberek, akik tisztességgel dolgoztak, de csak a minimálbérhez közeli fizetést kaptak, joggal háborodtak fel, hogy ők minden támogatási rendszerből kimaradnak. Mi most mindezen változtattunk, de ez nem egy azonnal megoldható feladat.  Az volt az eredeti kérdés, hogy nem tart-e éhséglázadásoktól. –ŰAzokon, akik szociális szempontból nagyon nehéz helyzetben vannak, megpróbáltunk több lépésben is segíteni: ezért tartottuk fönn a gáz- és távhőtámogatást, ezért alakítottuk át úgy a rendszert, hogy szeptembertől a hagyományos fűtéssel rendelkezők is kaphatnak támogatást. Ez éppen azokon a vidéki honfitársainkon segít, akik eddig sok szempontból kimaradtak a támogatásból. És ugyanezért folytattunk kemény küzdelmet a bankokkal a veszélyeztetett hitelkárosultak érdekében. De hadd osszak meg egy friss tapasztalatot: Lengyelországban, Szlovákiában, Erdélyben, a Felvidéken vagy akár Csángóföldön is azt tapasztaltam, hogy sokszor a legnagyobb szegénység mellett is tisztességesen élnek az emberek, és a legkisebb, talpalatnyi földet is megművelik. Az, hogy egy csángó faluban egy kert ne legyen bevetve, ez elképzelhetetlen.  Visszatérve Magyarországra, azok, akiknek nincs munkájuk, a közmunkaprogramban 32 ezer forint körüli összeget kaphatnak havonta. Ha pedig közmunka sincs, 28 ezer forintra számíthatnak. Ebből lehetetlen megélni. –ŰA valóban rászorultak, akik nem kapnak közmunkát, továbbra is részesülnek támogatásban. De van itt egy komoly probléma: most azon dolgozunk, hogy egy éven belül összekössük a ma még átláthatatlan támogatási rendszereket, ugyanis az önkormányzatok szociális osztályain ma nem tudják megmondani, hogy egy segélyért sorban álló család még honnan és mennyi pénzt kap kézhez, akár gyes, akár családi pótlék, önkormányzati és különböző szociális segélyek formájában. Van arra vonatkozó adat, hogy az átláthatatlan rendszerben mennyi pénz áramolhat ki indokolatlanul? –ŰAz átláthatatlanság miatt jelenleg még becslések sincsenek erre. De hogy ne csak a szigorítást nézzük: kiterjesztettük a Karitatív Tanács feladatát – ebben a testületben egyházak és a Vöröskereszt civil szervezetei dolgoznak –, összekötöttük egy szintén nagy civil szerveződéssel, a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel: ahol gond van az élelmezésben, ott segítenek. A nyáron több mint kétmilliárd forintot költünk gyermekétkeztetésre. Érthető, ha gazdasági válságban a kormányok spórolni próbálnak, de ebből még nem lesz fellendülés. Ahhoz az kellene, hogy a világpiacon is eladható termékeket gyártsunk. –ŰHangsúlyozom, hogy a mi szakterületünkhöz a fogyatékossággal élők és a megváltozott munkaképességű emberek tartoznak. Több tízezren dolgoznak ezen a területen, és még több tízezren tudnának, mert a megrendelésállományunk folyamatosan növekszik. (Az államtitkár munkatársa két pólót hoz be.) Nézzék meg ezeket a pólókat: fogyatékossággal élő emberek gyártják. Mennyit keresnek azok, akik ezeket a pólókat készítik?  –ŰKeveset, sajnos, minimálbért. Az egész rendszert egyik napról a másikra nem tudjuk átalakítani. De a következő lépés az, hogy az Európai Unióban hangoztatott esélyegyenlőség jelenjen meg minden területen. Hamarosan megkezdik a rokkantnyugdíjasok felülvizsgálatát. Előfordulhat, hogy nagyon sokan elveszítik az ellátást. Őket fel tudja szívni a munkaerőpiac?  –Űhárom-négy évvel ezelőtt szemléletváltás történt: már nem az a fő szempont, mint évtizedekig Magyarországon, hogy kinek mekkora a leszázalékoltsága, hanem, mint Európa nagy részén, hogy hány százalékos a megmaradt munkaképessége. Például az egyik főosztályvezetőnk egy látássérült, vak ember. Kísérővel közlekedik, de jogászként nagyon sok feladatot el tud látni. Nagyon sokan vannak, akik valóban valamilyen betegség, fogyatékosság miatt élik így az életüket, és érdekes módon nagy részük törekszik arra, hogy munkahelyet találjon. De valljuk be, köztudott, hogy sokan visszaéltek a felülvizsgálati rendszerekkel.Az Orbán-kormány százezer embert akar visszavezetni ebből a társadalmi rétegből a munkába. Ha még nem volt felülvizsgálat, honnan tudják az eredményt? –ŰNem szerencsés számokról beszélni, hiszen nem volt még kormánydöntés. Ez a szám elhangzott, az érintettek pedig azon háborodtak fel, hogy miért éppen százezer? Honnan tudják előre? –ŰA tömegbe, akiket vissza szeretnénk irányítani a munkaerőpiacra, nem csak azok tartoznak, akik visszaéltek a minősítéssel, hanem azok is, akik a megmaradt munkaképességükkel tudnának dolgozni. Számukra is munkalehetőséget ajánlunk. Magyarországon a megváltozott munkaképességű embereknek csak a 10 százaléka jut álláshoz, miközben Nyugat-Európában 30-40 százalék ez az arány. –ŰÍgy van, ezért indítottuk el tavaly a Segítő Vásárlás mozgalmat, aminek pontosan az az üzenete, hogy nem elég a támogatási rendszer elejébe beletenni a pénzt – sok tízmillárdot évente, ami egyébként jogosan volt csökkenő mértékű –, miközben a kimenetre nem fektetnek hangsúlyt. A kimenet az, hogy legyen termék és legyen piac. Elképesztőnek tartom, hogy a magyar államigazgatás eddig csak támogatta a fogyatékossággal élőket foglalkoztató cégeket, de ugyanezektől a cégektől nem rendelt semmit. Most ezen is változtattunk. Például miben?  –ŰA konzultációs kérdőívek borítékjainak hajtogatásában olyan cégek vehettek részt, melyek fogyatékokkal élő, megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatnak. Vagy: ha a szociális tárca elektronikusan mozgatható ágyakat rendel, akkor a közbeszerzési törvény keretein belül, mondjuk, a magyar börtönökben elkészített termékeket vásároljuk meg.  Ha jól értettük, az előbb megdicsérte szocialista elődeit. Kiss Péter vezette be a rehabilitációs támogatást, vagyis hogy minél többen térjenek vissza dolgozni. –ŰValószínűleg nem vagyok a szocialisták kedvence, mert elég keményen szoktam bírálni őket, de tény, hogy a regnálásuk második felében elindult a szociális ellátórendszer átalakítása, az otthoni ápolás és a nappali ellátás, és ez jó irány volt. De még egyszer hangsúlyozom, hogy a folyamat végét nem változtatták meg, és ez nagyon nagy baj. Csak egy példa: négy állami, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cég közül kettőnek is van nyomdája, ennek ellenére a nyomdai termékeket a másik két cég még véletlenül sem ezektől rendelte. Ezek apró dolgok, de mégis jellemzőek. Önök újra akarják gondolni az önkormányzatok feladatrendszerét, ami érinti a szociális kérdéseket is. Előfordulhat, hogy az állam jobban beszáll a szociális ellátórendszerekbe? –ŰNem. Már csak azért sem, mert a szociális ellátórendszerre nem csupán a racionalitás, hanem bizonyos érzelmi elemek is hatnak, és mind az egyházaknak, mind a civileknek óriási szerepük van. Ezt nem lehet kihagyni, márpedig egy fö-­lülről vezérelt állami rendszerben ez a rész sérülne. Szintén az Ön hatáskörébe tartoznak a nevelőintézetek. Ez a rendszer sem sikertörténet huszonöt év távlatából: nagyon sok intézeti lányból lett prostituált, a fiúkból bűnöző. Van valamilyen receptjük? –ŰEgyértelmű, hogy sokkal nehezebb nagy tömegben nevelni gyerekeket. Reményeink szerint uniós forrásból elindíthatunk egy kitagolási pályázatot, hogy a legnagyobb intézetek kisebbe költözzenek, ami korszerűbb körülményeket biztosít számukra. Emellett próbáljuk erősíteni a nevelőszülői hálózatot. Persze az ideális az lenne, ha minden gyerek a saját családjában nevelkedhetne, de az sem megy, hogy a szülők egyszer beadják állami gondozásba, mert úgymond nincs energiájuk a gyerekre, máskor meg kiveszik, mert szükség van az utána járó családi pótlékra, amikor meg véget ér az állami gondoskodás, akkor a gyerek otthonteremtési támogatásából élnek néhány hónapig. Éppen ezért a nevelőszülői rendszer felé próbálunk elmozdulni, mert nagyon fontos a lelki tartalom.  Többször beszélt arról, hogy a szociális kérdésekben az erkölcsi vonatkozásokat is fontosnak tartja. Hogyan tudja az állam erkölcsössé nevelni a polgárait? Egyáltalán, feladata ez? –ŰMinden emberben – vallásosban és nem vallásosban egyaránt – ott van a bűn, ugyanakkor próbál is küzdeni ellene. Ezért úgy látom, hogy a valódi hitelveken nyugvó egyházak megerősítése alapvető, mert szerepvállalásuk nélkülözhetetlen az oktatási, szociális és gyermekvédelmi rendszerben.

Többségében 18 év alatti fiatal prostituáltakat futtatott az a tiszafüredi központú bŐnbanda, melynek 15 tagja ül a vádlottak padján a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság folytatólagos tárgyalásán. A nyugatra is dolgozó társaság tevékenysége folytán több milliárd forintos bevételre tett szert, csak a 2004-tl 2007-ig terjed idszakban 6 milliárd forintot meghaladó haszon landolt a szervezet vezetjénél. A 2001-tl 2004-ig terjed idszakról nem maradt fenn bizonyítható adat.

Öt kormánypárti jelölttel egészült ki a héten az Alkotmánybíróság, s így már nemcsak tavaly megnyirbált jogköre, de feltűnően aránytalan összetétele miatt sem jelenthet veszélyt a kétharmados forradalom győzteseire.

Három-négy részletkérdésre szűkült le az új egyházügyi törvény parlamenti vitája, miközben a nagyközönség a sokszor indulatoktól sem mentes felszólalások kavalkádjában több képviselőt is új - „vallásügyi szakértő" - oldaláról ismerhetett meg a polémia két térfelén.

Üss meg, könyörgött a mazochista. Nem ütlek, vigyorgott a szadista. Nos, többé-kevésbé ezzel a hasonlattal lehet leírni az MSZP-ben uralkodó állapotokat. A küls szemlélnek úgy tŐnik, hogy Gyurcsány Ferenc szinte szívesen rohanna bele egy pofonba, ám senki nem hajlandó arcon illetni. A volt pártelnök ellenfelei szerint a korábbi miniszterelnök hatalmas pofont kapott a hétvégi kongresszuson, csak épp nem csattant, így a nyilvánosság eltt meglehetsen nehéz házalni vele.

A Fvárosi Bíróságon hétfn ismertették a háborús bŐntett elköveté­sével vádolt Képíró Sándor volt csendr százados büntetperében azokat a tanúvallomásokat, amelyeket az újvidéki razzia során meg­gyilkolt emberek hozzátartozói tettek még 1944–45-ben a jugoszláv tényfeltáró bizottság eltt.

A véradások alkalmával egyre több fiatal bizonyul alkalmatlannak szerhasználat, soványság, testékszer, tetoválás - vagy akár egyszerre mindezek - miatt. Az esetleges fertőzések ugyanis csak fél év múlva mutathatók ki a donorok véréből.