Gyűlölöm! Utálom! Kapcsoljátok ki! – így reagált a Facebook közössége, amikor 2006. szeptember 6-án reggel bejelentkezve a profiljába a megszokott szerkesztői és kapcsolati ablak helyett meglátta az üzenőfalat, a közösségi háló személyre szabott hírcsatornáját. Ruchi Sanghvi, a projekt irányítója, látva a kommenteket, az éjféli induláskor örömében kibontott pezsgőt félretéve idegesen üzent Zuckerbergnek, hogy – a TechChrunch kommentárja szerint – „lázadás tört ki a fedélzeten”. A főnök meglepődve követte a fejleményeket, a hálózaton belüli „forradalmat” látva pedig a szaporodó cikkek már a közelgő bukásról vizionáltak. „Pofára esés!” – üzente a Time magazin, „Virtuális tojászápor” – tette hozzá a népszerű Mashable.com bloggere.
A válságértekezleten a hangulat a mélyponton volt. Egy nap alatt a felhasználók 10 százalékát elveszítették – ők mind arra panaszkodtak, hogy a személyes tartalmaikból a rendszer kvázi „bulvárhíreket” csinált. Ki kit jelölt be, ki kivel jött össze, családi- és bulifotók sora váltogatta egymást az oldal nyitóképernyőjén. Ezek „hírértékét” az adta, hogy ismerőseink tartalmairól volt szó: a Facebook algoritmusa feltételezte, hogy ezek érdekesek lesznek számunkra. Zuckerberg ráadásul úgy tervezte meg a rendszert, hogy a posztok közé „szponzorált tartalmakat” helyezett, ezért a Coca-Cola piros öröme együtt jelent meg a közeli barát új szerelmének a képével. Ma ez mindenki számára természetes, sőt tudatosan a figyelemfelkeltésre törekszünk a bejegyzéseinkkel – tíz éve viszont, az üzenőfal bekapcsolása előtt a Facebook még egy merőben más stratégia mentén terjeszkedett. Elsősorban a profilokra fókuszált, és a nevéből fakadóan – arcok könyve – egyfajta online közösségi adattár volt, ahol szűrők alapján barátokat kereshettünk, a saját profilunkat pedig mások böngészhették. Az információink és fotóink addig a közösségteremtést szolgálták, ezt követően viszont a népszerűséget. „Enciklopédia helyett híreket akarunk gyártani. Mindent, ami érdekes, eléd teszünk” – indokolta Zuckerberg a Time újságírójának, hogy pontosan tudja, mire is van valójában szüksége az „orwelli” változástól megrettent felhasználóknak.
2018. 02.02. (XXII/5)
