A katolikus, skót–ír felmenőkkel rendelkező Stephen Edwin King 1947-ben született, és mivel apja kétéves korában elhagyta a családot, anyja nevelte fel őt és bátyját. Az élénk képzeletű fiú tonnaszámra falta a képregényeket, és képzeletével újraírta azokat. Még tizenöt éves sem volt, amikor első elbeszélése, egy horrortörténet nyomtatásban megjelent. A fiatal Kingre az amerikai popkultúra sci-fi és horroros része hatott leginkább, és mivel anyjuk viszonylag későn vásárolt televíziót, inkább az olvasott szövegen nőtt fel, mint a filmeken. 1969-ben ismerte meg későbbi feleségét, Tabithát, akivel 1971 óta él házasságban.
A Maine Egyetem tanárszakát végezte el, de mivel nem kapott munkát, beállt egy mosodába dolgozni, míg felesége a Donkin Donutsban keresett kis pénzzel igyekezett kiegészíteni jövedelmüket. A King család kimondottan szegény volt, a kifizetetlen számlák megszokott jelenségnek számítottak náluk, miközben három évvel házasságkötésük után már két gyermekük is volt. 1970–74 között férfimagazinoknak írt rövid történetekből tettek szert némi plusz jövedelemre, de helyzetük egyre romlott: 1973-ban egy lakókocsiban laktak, és még egy telefont sem engedhettek meg maguknak. A családfő elkezdett írni egy történetet, ami egy kamasz lány nővé érésének problémáját kötötte volna össze a tárgyak távmozgatásának képességével, de nem tetszett neki, és kidobta a lapokat. Felesége azonban mindvégig hitt benne, kihalászta az összegyűrt papírokat, és erőltette, hogy ha másnak nem is, legalább neki fejezze be a történetet. King meg is tette, és a többi már irodalomtörténelem: a Carrie című, elsőként megjelent, 1974-es regényének papírkötésű jogaiért 200 000 dollárt kapott. A pénz dolgában örökösen hadilábon álló író azt hitte, rosszul hall, ezért megkérte a jó hírt telefonon közlő ügynökét, hogy lassan, egyenként betűzze a számokat. Aznap feleségének, aki még nem tudta, hogy megütötték a főnyereményt, valami különlegeset akart venni, ezért egy hajszárítóval állított haza.
2017. 11.02. (XXI/44)
