hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Ez nem romángyűlölet, hanem hazaszeretet
A „nagy csángó” Deáky András a Rákóczi-vár újjáépítéséről

2017. 09. 17.
Egy év alatt újjáépítik a gyimesbükki Rákóczi-várat az „ezer­éves határnál”, Székelyföldön, a Kárpátokban. Az ezeréves határ mára ismert turisztikai- és emlékezőközpontjává vált az erdélyi turiz­musnak, ahol nemcsak a nemzeti érzéseiket éleszthetik újjá, ha­nem rendhagyó történelem előadás keretében a gyimesi csángó sors és élet küzdelmeivel ismerkedhet meg a láto­gató. Az elmúlt két és fél évtized során Deáky András nyugalma­zott iskola­alapító és igazgató apró lépésekkel igyekezett előbb vissza­vásárolni, majd újjáépíteni a Gyimesi-szoros emlékhelyeit, amely­nek a legfontosabb állomása a sziklaoromra épült várrom újjáépítése lesz. Hat év kellett a Bákó megyei hatóságoknak az engedély kiadására, ami alatt talán meg­győ­ződ­tek, hogy nem nacionalista szándék áll a vállalkozás mögött - mondja a „nagy csángó” Deáky. A 200 ezer eurós munkálatokat adakozásból kívánják fedezni, amelyre máris jelentős összeg folyt be, első­sorban magánszemélyektől.

„Hat év után végre megkaptuk az építési engedélyt. Kezdődhet a munka. Pünkösd után összeültünk, hogy megbeszéljük a részleteket és kerestünk egy vállalkozót az építkezés kivitelezésére” – mondja a volt igazgató Gyimesbükkön, az egykori határ mellett lévő birtokán, amely mára valóságos történelmi bázissá nőtte ki magát. A csángó székely házak kék színét az építők pompásan ötvözték a fa színével, vonzó kis birtok terül el itt konferenciaközponttal és egy kis állatkerttel a háttérben. Az iskolaalapító harminc éve vette észre, hogy az ezeréves határ érdekli az anyaországi látogatókat, és szervezni kezdte a falusi szállásokat. „A kom­fort akkor még hagyott kívánnivalót maga után, így belevágtam a fejlesztésbe, és mára már több mint ötven embernek tudok szállást és étkezést biztosítani olyan szinten, amit elvárok, és a vendégek is elvárnak tőlünk” – mondja, miközben a birtokon sétálunk. Az ezeréves határ hamar célponttá lett a magyarok körében, Deáky a román lapok címoldalán találta magát országháborítóként, vele példálóztak a magyar nacionalizmus kapcsán, szitokszó lett a neve. Pedig akkor is és most is ugyanazt mondja: valakiért és nem valaki ellen szeretné a csángó magyarságukat megtartani, és a történelmi emlékeket az utókornak bemutatni. „Nem voltam, és nem is leszek soviniszta, romángyűlölő, nincsenek ilyen hajlamaim, pusztán a magyarságom és a hazaszeretetem miatt teszem azt, amit tettem és teszek” - hangsúlyozza fiatalos szenvedéllyel.

Nyolc-tíz éve egy lelkes csapat tevékenykedik Gyimesbükkben. Tagjai számos háborús helyszínt mentettek meg az enyészettől, illetve állítottak méltó emléket a hazáért harcoló háborús hősöknek, zarándokhellyé téve a települést. Többek között felújították a Magyar Királyi Állam­vasutak legkeletibb, 30. számú őrházát, a Kontumáci kápolnát, konzerválták az egykori karantén épületének romjait háborús emlékhelyet hozva létre, illetve lefestették és tatarozták a Tatros folyón átvezető hidat.

A hosszú küzdelem a bürokráciával már-már reménytelenné tette a vár újjáépítésének tervét, de ha sokan fel is adták a reményt, Deáky azért mindvégig hitte, meg lehet győzni a román hatóságot, van értelme egy ilyen örökség feltámasztásának. A cél érdekében felkereste az osztrák levéltárat, hogy pontos rekonstrukciót végezzenek, és miközben várakoztak, folyamatosan gyűlt a pénz. A már évekkel korábban leadott régészeti jelentést követően hiába várták az építési engedély kiadását, mert az illetékes intézmény különböző hiányosságokra hivatkozva mostanig váratta vele az érintetteket. A vár­rom régészeti feltárását követően viszont a régészek elhordták a felgyülemlett hordalékot és földet, így a vár megmaradt romjai teljes terjedelmében láthatóvá váltak. A kis várat, vagy ahogyan az osztrákok nevezték, őrtornyot, egyes vélemények szerint Bethlen Gábor építtette 1626 körül. Fő szerepe a völgyben futó kereskedelmi út és a határ ellenőrzése, az áruforgalom vámolása volt, határvédelmi szempontból nem volt jelentős, mégis uralja a szorost. A 18. század elején II. Rákóczi Ferenc megerősíttette, kissé átépíttette, ekkor kapta mai nevét: Rákóczi vára, ahogyan az erdélyiek nevezik. A madéfalvi veszedelem után az osztrák csapatok is megerősítették, a lehetőségekhez képest bővítették. A vár a 19. század közepéig volt használatban, onnan datálható folyamatos pusztulása.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!