„Hat év után végre megkaptuk az építési engedélyt. Kezdődhet a munka. Pünkösd után összeültünk, hogy megbeszéljük a részleteket és kerestünk egy vállalkozót az építkezés kivitelezésére” – mondja a volt igazgató Gyimesbükkön, az egykori határ mellett lévő birtokán, amely mára valóságos történelmi bázissá nőtte ki magát. A csángó székely házak kék színét az építők pompásan ötvözték a fa színével, vonzó kis birtok terül el itt konferenciaközponttal és egy kis állatkerttel a háttérben. Az iskolaalapító harminc éve vette észre, hogy az ezeréves határ érdekli az anyaországi látogatókat, és szervezni kezdte a falusi szállásokat. „A komfort akkor még hagyott kívánnivalót maga után, így belevágtam a fejlesztésbe, és mára már több mint ötven embernek tudok szállást és étkezést biztosítani olyan szinten, amit elvárok, és a vendégek is elvárnak tőlünk” – mondja, miközben a birtokon sétálunk. Az ezeréves határ hamar célponttá lett a magyarok körében, Deáky a román lapok címoldalán találta magát országháborítóként, vele példálóztak a magyar nacionalizmus kapcsán, szitokszó lett a neve. Pedig akkor is és most is ugyanazt mondja: valakiért és nem valaki ellen szeretné a csángó magyarságukat megtartani, és a történelmi emlékeket az utókornak bemutatni. „Nem voltam, és nem is leszek soviniszta, romángyűlölő, nincsenek ilyen hajlamaim, pusztán a magyarságom és a hazaszeretetem miatt teszem azt, amit tettem és teszek” - hangsúlyozza fiatalos szenvedéllyel.
Nyolc-tíz éve egy lelkes csapat tevékenykedik Gyimesbükkben. Tagjai számos háborús helyszínt mentettek meg az enyészettől, illetve állítottak méltó emléket a hazáért harcoló háborús hősöknek, zarándokhellyé téve a települést. Többek között felújították a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb, 30. számú őrházát, a Kontumáci kápolnát, konzerválták az egykori karantén épületének romjait háborús emlékhelyet hozva létre, illetve lefestették és tatarozták a Tatros folyón átvezető hidat.
A hosszú küzdelem a bürokráciával már-már reménytelenné tette a vár újjáépítésének tervét, de ha sokan fel is adták a reményt, Deáky azért mindvégig hitte, meg lehet győzni a román hatóságot, van értelme egy ilyen örökség feltámasztásának. A cél érdekében felkereste az osztrák levéltárat, hogy pontos rekonstrukciót végezzenek, és miközben várakoztak, folyamatosan gyűlt a pénz. A már évekkel korábban leadott régészeti jelentést követően hiába várták az építési engedély kiadását, mert az illetékes intézmény különböző hiányosságokra hivatkozva mostanig váratta vele az érintetteket. A várrom régészeti feltárását követően viszont a régészek elhordták a felgyülemlett hordalékot és földet, így a vár megmaradt romjai teljes terjedelmében láthatóvá váltak. A kis várat, vagy ahogyan az osztrákok nevezték, őrtornyot, egyes vélemények szerint Bethlen Gábor építtette 1626 körül. Fő szerepe a völgyben futó kereskedelmi út és a határ ellenőrzése, az áruforgalom vámolása volt, határvédelmi szempontból nem volt jelentős, mégis uralja a szorost. A 18. század elején II. Rákóczi Ferenc megerősíttette, kissé átépíttette, ekkor kapta mai nevét: Rákóczi vára, ahogyan az erdélyiek nevezik. A madéfalvi veszedelem után az osztrák csapatok is megerősítették, a lehetőségekhez képest bővítették. A vár a 19. század közepéig volt használatban, onnan datálható folyamatos pusztulása.
2017. 08.18. (XXI/33)
