A történet új oldaláról mutatja be Mitterrand mérhetetlen ambíció fűtötte alakját, aki politikai tevékenysége mellett nemcsak a Louvre közepébe emelt üvegpiramist hagyta (bírálói szerint „modern fáraóként”) az utókorra, de a világ egyik legnagyobb könyvtárát és számos más nagy építményt is. Most megtudtuk: Madame de Sévigné-vel, a francia levélírók klasszikusával is versenyre próbált kelni. Csakhogy ő nem lányának, hanem az élete nagy (bár korántsem egyetlen) szerelmének tekintett, de a nyilvánosság előtt sosem vállalt nőnek címezte beszámolóit. Elvileg ő is magánlevelekben, mint a 17. századi nemesasszony, de már alighanem eleve az irodalmi emlékezetre is sandítva.
Vichy-től a szocialistákig
Nem mintha nem lett volna így is könyvtárnyi mű tárgya a politikus fordulatos életpályája. Mitterrand tehetős polgári család szülötte. A második világháború kezdetén a németek fogságába esett, megszökött, majd a nácikkal kollaboráló vichyi rendszerben töltött be fontos, ha nem is vezető posztot – aztán szakítva Pétain marsall rendszerével a De Gaulle-i ellenálláshoz, a Résistance-hoz csatlakozott. 1944-ben vette feleségül az ellenállás egyik vezetőjének lányát, Danielle-t, aki sokak szerint fontos szerepet játszott abban, hogy férje a baloldali eszmék mellett kötelezte el magát, és végül a szocialista párt vezetője, a De Gaulle által megteremtett francia V. Köztársaság első baloldali elnöke lett. Három fia született ebből a házasságból, amelyet sohasem bontott fel. Anne Pingeot-val, egyik barátjának, egy gazdag, konzervatív felfogású gyárosnak nála huszonhét évvel fiatalabb lányával a hatvanas évek elején ismerkedett meg. Anne húszéves, és Párizsban jár egyetemre, amikor 1964-ben Mitterrand szeretője lett – egészen a politikus haláláig.
2016. 10. 14. (XX/41)
