Lázár János kormányszóvivői tájékoztatón jelentette be két hete, hogy a február 10–12 közötti frakcióülésen döntenek majd arról, mi legyen 73 minisztériumi háttérintézménynek a sorsa. „A kormány csak kivételes esetben lát arra lehetőséget, hogy ezek a költségvetési szervek, hivatalok, intézmények megmaradjanak” – mondta a miniszter, aki a biztosan megmaradó intézmények közé sorolta a rendőrséget, a honvédséget, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, az Állami Egészségügyi Ellátó Központot vagy a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot.
Lázár az átalakítandó intézmények között említette az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt, a nyugdíjfolyósítási intézetet, a közlekedési hatóságot, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt – igaz, ez utóbbiról minap már azt mondta, hogy meg kell szüntetni, mert csak visszatartja az uniós pénzeket a gazdáktól. Az, hogy egyáltalán milyen megfontolások alapján állították össze a 73 tagú listát, nem derült ki, pedig rendkívül heterogén szervezetekről van szó: „kádertemetőktől” kezdve nagy múltú szakmai szervezetekig, illetve hatósági feladatokat ellátó intézményekig széles a skála, de az is igaz, hogy bőven akadnak párhuzamosságok is a rendszerben.
A háttérintézményi rendszer felülvizsgálatára meglepő módon nem a decemberi kormányhatározat előtt, hanem utána kerül sor. Méghozzá elvileg úgy, hogy a Miniszterelnökség a csupán véleményezési joggal bíró minisztériumokkal egyeztet az intézmények sorsáról. Lázár szerint a cél a feladatkiszervezések megszüntetése, a közigazgatási rendszer „egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb működtetése”. Szerinte a versenyképességhez kevesebb bürokrácia, azaz „kevesebb bürokrata, kevesebb bürokratikus intézmény” kell, aminek része az e-közigazgatás évek óta tartó kialakítása is.
2016. 02. 05. (XX/05)
