„1993-ban az édesanyám, Debre Istvánné Magdi hozta létre ezt az óvodát. Ő tanítónő volt, és azt látta, hogy az iskolában azok a gyerekek, akik hátrányos helyzetből jöttek, rendkívül sok elmaradással küzdenek. Rengeteg gyerek elbukott az iskolaérettségi vizsgálaton, holott nem volt semmilyen mentális zavaruk, csak így töltötték fel a kisegítő osztályokat,enyhén súlyos értelmi fogyatékos gyerekekkel, akik nem voltak azok, de ott azzá váltak. Anyukám azért hozta létre ezt az óvodát, mert látta, hogy mennyire hiányoznak az alapok. Egy rozzant épületben, a gettó szélén, a Soros Alapítvány támogatásával indultak el” – mesél a kezdetekről Debre Krisztina, aki nyolc éve, édesanyja nyugdíjba vonulása után vette át az óvoda irányítását.
„Kezdetben anyukám végigment a cigánysoron, és kiabált cigányul, hogy hozzák el az emberek a gyerekeiket az óvodába. Ez az a korszak volt, amikor legfeljebb ötévesen adták be őket, amikor muszáj volt. Mi is cigányok vagyunk, tősgyökeres csepeli család, mindenki ismerte anyámat a telepen. Összeszedte a gyerekeket, veszekedett a szülőkkel – ő végezte az úttörő munkát. Azután szájról szájra ment a híre, és hamarosan maguktól hozták a szülők a kicsiket. Évek óta várólistánk van, soha nem kellett hirdetni magunkat, pláne, hogy a többi óvoda is sokszor küld hozzánk gyerekeket” – teszi hozzá Krisztina.
Nézze meg a cikkhez kapcsolódó videót!
2015. 11. 20. (XIX/47)
