– Ózdi munkáscsalád gyermekeként nagyon nagy szegénységben nőttem fel. Nem azért, mert nem volt munka, hiszen csak a vasgyár tízezer embert foglalkoztatott, hanem azért, mert édesapám 34 éves korában egy légycsípés következtében, orvosi műhiba miatt meghalt. Én még akkor meg sem születtem, hanem édesanyám méhében voltam. Apám három gyermeket hagyott árván, az egyik bátyám kettő, a másik négy évvel volt idősebb nálam.
Hogyan tudott felnevelni özvegyen maradt édesanyja 3 gyermeket?
– Anyuka rengeteget dolgozott, éjjel- nappal hímzett és varrt, és nagyon szépen nevelt minket. Készített például egy csodálatos ágyterítőt, amelyre tizenkét angyal volt ráhímezve, s amelynek elkészítése fél évig is eltartott. Úgy oldották meg az értékesítését, hogy a bátyáim elmentek zsidó családokhoz, és ágyterítőre vonatkozó sorsjegyeket adtak el egy-egy pengőért. Nagyon sokan vásároltak belőle, ezzel segítették a családunkat. Amikor pedig elkészült az értékes kézimunka, betették a sorsjegyeket egy kalapba, és kihúzták a nevet, kié legyen a gyönyörű darab. Straussz Olgáék voltak a nyertesek, jaj de boldogok voltak!
2014. 08. 15. (XVIII/33)
