Mara soha nem beszélt arról, hogy mi történt vele hatéves korában, és nem gondolta azt sem, hogy ennek hatása lehet arra, ahogyan felnőttkorában él, amilyen döntéseket hoz, amilyen problémákkal küzd. Egészen addig így volt ez, míg kétgyermekes családanyaként a kisebbik lányát pszichológushoz nem vitte, mert az nem tudott beszokni az óvodába, leválni róla. A pszichológus elbeszélgetett velük, majd megállapította, hogy a gyerekkel nincsen gond, ám az anyukának szüksége van terápiára. Mara évekig járt hozzá, és aznap, mikor eljutott odáig, hogy elmondja: unokabátyja hatéves korától molesztálta őt, az erőszaktevő agyvérzést kapott. Mara gyermekén ugyannyi idősen jöttek ki a szorongásos tünetek, mint ahány évesen az anyán kiskorában követtek el erőszakot – nyilván, amikor a kicsi ért ugyanabba a korba, megnőtt az anya féltő szorongása is a lányával kapcsolatban. Esete jól mutatja, hogy a feldolgozatlan trauma személyiségtorzító hatásai miként öröklődnek tovább nemzedékeken át.
Mara könyvet is írt az átéltekről (Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés), amely tavaly jelent meg, és a vegyes fogadtatás hatására a szerző elhatározta, hogy addig küzd, amíg a közvélemény meg nem érti: a gyermekkori szexuális abúzus nagyon gyakori jelenség, és hatással van az áldozatok egész életére. Mara kezdeményezéséhez sokan csatlakoztak, így jött létre az Anoni Mara Társaság, amely létrehozta a Beszéljróla.hu honlapot, ahol mindenki névtelenül elmesélheti a történetét. Mert szerintük nincs borzasztóbb a hallgatásnál: magányra ítél és megbetegít.
Víg Sára gyermekpszichológus szerint minden olyan eset szexuális bántalmazásnak (abúzusnak) számít, amelyben egy idősebb vagy felnőtt ember szexuális tárgyként használ egy gyermeket. Ez a szexualizált légkör megteremtésétől – ami történhet verbális vagy képi eszközökkel is – egészen a nemi aktusig terjedhet. Az ismertté vált esetek alapján minden tizedik gyerek érintett, de a latencia becslések szerint háromszoros lehet. Legtöbbször kislányok az áldozatok és férfiak az elkövetők, de ennek fordítottjára is akad példa, miként azonos nemű szexuális bántalmazásra is. A gyermekek megrontásának témája külföldön is csak az utóbbi egy-két évtizedben kezdett felszínre jönni, előtte mindig is tabunak, az egyik legnagyobb véteknek számított a keresztény-zsidó kultúrkörben.
2014. 06. 06. (XVIII/23)
