„Holtan találtak egy 36 éves nőt Budapesten, a XXIII. kerületi Szigetdűlő területén. A police.hu szerint bűncselekmény áldozata volt. A rendőrség ismeretlen tettes ellen indított eljárást.” Mindössze ez a rövid közlemény jelent meg azt követően, hogy 2013. szeptember 25-én az esti órákban meggyilkolták K. Krisztinát. A rendőrség ezen kívül – a nyomozás érdekeire tekintettel – még öt nappal később, szeptember 30-án sem adott bővebb tájékoztatást, csupán annyit tudatott egy újabb közleményben, hogy nagy erőkkel, 14 nyomozóval keresik az elkövetőt.
A gyilkosság óta eltelt öt nap alatt azonban a környékbeliek Facebook-csoportot hoztak létre, ahol a felháborodásuk kifejezésén túl megkezdődtek a találgatások is. A Soroksár Online oldalán szeptember 29-én az olvasókhoz fordult: „Tisztelt Olvasók! 7480-an látták a hírt, és nyilvánítottak részvétet K. Krisztina hozzátartozóinak, emlékeztek meg Krisztináról. Szándékunkban áll a rendőrséget megkeresni és feltenni számukra kérdéseket Soroksár közbiztonságáról és természetesen a szörnyű tragédiáról, arról, hogy hol tart a nyomozás, milyen információk állnak a rendelkezésükre.”
Az áldozat egyik ismerőse – egy volt rendőr – előbb nevét vállalva nyilatkozott a Heteknek, ám szerda reggel közölte, csak anonim módon jelenhetnek meg a tőle kapott információk: „Hétvégére már elterjedt a gyilkosság híre, de a részletekről és a nyomozásról nem tudtunk semmit.” A helyiek megemlékezést tartottak Krisztina emlékére. A játszótér kerítésére kitették fotóját és egy búcsúverset. Az idő telt, információk azonban nem jöttek, sőt, egyre inkább úgy találták, hogy a hallgatás fala kezdi körülvenni a történteket. „A Páva lány megtámadása brutális volt. Bándy Kata meggyilkolása még brutálisabb volt. De amit Krisztinával tettek, az többszörösen brutális volt, a rendőrség mégsem lépett a nyilvánosság elé”, magyarázta informátorunk, miért nőtt a felháborodás a helyiekben napról napra. A kerületi rendőrség annyit közölt, hogy senki ne menjen futni a sötétben, ami inkább olaj volt a tűzre.
2013. 10. 04. (XVII/40)
