Rákoshegy egyik kertjében kezdjük utunkat, amelynek kerítésén már messziről látható a felirat: „Garázsvásár”. A kertben szól a zene, kellemes piknikhangulat uralkodik. A kertkapuk mögött cipők, ruhák, játékok, gyümölcscentrifuga, biciklik és triciklik, számítógép és elektromos kütyük, minden mennyiségben. A lépcsőn hetyke hintaló, az a neve, hogy Józsi. „Nagyobbik fiam kapta kétéves korában, de annyira a szívéhez nőtt, hogy ez az egyetlen tárgy, ami nem eladó” – mondja Zsuzsa, a kerti vásár háziasszonya. „Játszani azért lehet vele” – egészíti ki kisebbik fia. Eredetileg mi nem is vásárolni, hanem nézelődni jöttünk, de rögtön kiszúrjuk magunknak a Ciróka, maróka mondókáskönyvet. „Volt egyszer egy Mehemed, sosem látott tehenet.” Odébb pedig „Tapsi, tapsi…, házasodik Jancsi” – na ez jó lesz a gyereknek. A könyv 100 forintért a zsebünkben landol.
Középkorú házaspár, Lajos és Rozália alkudoznak mellettünk. A szobában felállítható „vadi új” gyerekhintát sokallják 5 ezerért, pedig a boltban a háromszorosába kerül. Zsuzsanna jó üzleti érzékkel enged: „4500, és akkor mindenki jól jár” – mondja nevetve. Élelmességért azonban Rozikának sem kell a szomszéd garázsvásárba menni. „4000, és még veszek mást is” – jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. És tényleg vesz, férjének egy horgászbotot gyorstekerő orsóval, potom 2000 forintért, majd amikor az eladó megajándékozza egy 500 forintra értékelt játék kukásautóval, fokozódik az ihlet, hiszen az nagyon megérte ingyé’. A portékák többsége minőségi, a ház főnöke, Zoltán ugyanis igényes ember, aki rendszeresen az Egyesült Államokba jár. „Munkámból fakadóan ötször voltam a nyugati parton. Los Angeles, arizonai és nevadai kirándulásokkal tarkítva – de sajnos San Diegóig még nem sikerült lejutnom, sem San Franciscóig feljutnom” – meséli, majd a tárgyra térve néhány zenei CD-t ajánl megvételre.
Lajos és Rozika közben teljesen felpakolnak, s ígérik, hogy következő alkalommal is visszajönnek. Kezükben címlista, amelyet a garazsvasar.info weboldalról töltöttek le. Hazafelé beugranak még egy pestlőrinci vásárba, másnap pedig majd eldöntik, hová, melyik kerületbe látogatnak el. S hogy mit lehet ezeken a helyeken venni? „A kitömött bálnától az anyacsavarig mindent. Én az értékes pipagyűjteményemet is ott vásároltam” – fogalmaz Lajos. Zsuzsanna szerint az egészben az a jó, hogy mindig kiderül: „Másnak kincs az, ami nekünk lom.” A statisztikai adatok egyébként is azt mutatják, hogy 10 százalék az aránya azoknak az eszközöknek, amelyeket hiába vettünk meg, soha nem használjuk őket. A felmérések azt is kimutatták, hogy a reklámok hatására 40 százalékban vásárolunk olyan tárgyakat, amelyek teljesen feleslegesek vagy nincs igazán szükségünk rájuk. Nos, itt az alkalom, hogy valamit ledolgozzunk ebből.
2013. 08. 30. (XVII/35)
