„Fokozottabban jelen van a külföldre távozás szándéka, de nem a letelepedés a cél, hanem a diákjaink kivétel nélkül továbbtanulás céljából akarnak külföldre menni. Itt nem látják a jövőt. Cégek járják az iskolákat, akik külföldi továbbtanulásra toborozzák a gyerekeket: segítenek nekik megkeresni a megfelelő egyetemet, képzést, és az ehhez szükséges anyagi forrásokat, ösztöndíjakat is felhajtják. Tegnap az EngAme fiatal munkatársai tartottak nálunk egész napos tájékoztatót, ahol kiderült, hogy a legfőbb célpontok Anglia, Ausztria, Németország, USA” – mondja egy fővárosi alternatív gimnázium magyartanára, megjegyezve, hogy megugrott a német nyelvet tanuló diákok száma is, s a tavalyi végzőseik egyharmada jelentkezett külföldi egyetemre, ami többszöröse a korábbi éveknek.
Hozzájuk többnyire értelmiségi családok gyerekei járnak, márpedig a híradások szerint idén az élvonalbeli középiskolákban mindenhol két-háromszorosára nőtt a külföldi továbbtanulást tervező diákok száma. A tanárnő szerint a menekülési hullám elsődleges oka nem a globalizáció, hanem az aktuális oktatáspolitika. „Idén soha nem látott mennyiségű szülő tolongott nálunk a nyílt napon. Az, hogy gazdasági válság idején fordul az érdeklődés a fizetős alternatív iskolák felé, jól mutatja, hogy az oktatásügyben zajló átalakításokkal a szülőknek komoly fenntartásaik vannak. Mondanom sem kell, a közhangulaton cseppet sem javítanak az olyan propagandafilmek, mint a Minden ideköt című videoklip, ami mindannyiunknál kiverte a biztosítékot” – állítja a tanár, aki úgy látja, nagyon gyakran maguk a szülők ösztönzik gyermekeiket a külföldi továbbtanulásra.
Nemcsak a lecsökkentett keretszámok, hanem a hallgatói szerződés bevezetése is közrejátszott abban, hogy idén fiatalok tízezrei maradtak távol a hazai felsőoktatástól. „Nyilván senki nem szívesen köti le magát előre, bár a többség önszántából is itthon marad, ha teheti. Az ideális megoldás a szabad mozgástér meghagyása, illetve az orvosok normális bérezése lenne” – mondja egy szülő, akinek gyermeke első éves, államilag finanszírozott hallgató a Semmelweis Egyetemen. Az idegen nyelveket folyékonyan beszélő fiú ezzel párhuzamosan egy neves nyugat-európai egyetemre is felvételt nyert. „Végül itthon maradt, és aláírta a szerződést. Ez a fél életére szóló kényszerű elköteleződés minket, szülőket háborít fel a leginkább. De ha Magyarországon sehogy sem boldogul, külföldön elhelyezkedve könnyen megkeresi majd a képzése költségét” – teszi hozzá a szülő.
2012. 11. 30. (XVI/48)
