Az ötvenes házaspár néhány évvel ezelőtt költözött Óbarokra, mert a feleség édesanyja folyamatos ápolásra szorult. Három-négy állást is elvállaltak, az utóbbi években azonban egyre nehezebbé vált a megélhetés. Pedig disznót vágnak, kecskét fejnek, a feleség ékszereket készít, a férfi képeket fest, tavaly ilyenkor még bejelentett állása is volt egy magánnyomozó cégnél.
Kétszintes ház, a nappali falát festmények borítják. Nagy Gábor azt írja a honlapján, hogy tíz éve foglalkozik festészettel, de hozzáértők szerint kilenc és felet nyugodtan letagadhatna. Nem értek a festészethez, de azt megkockáztatom, hogy Nagy Gábor tényleg nem egy Michelangelo.
Ő maga inkább őstermelőként határozza meg a foglalkozását: olyan őstermelő, aki szabadidejében ecsetet ragad. Tájképek, csendéletek, néger kisfiú, Angelina Jolie, szentképek, négyszemű férfi és a legkülönbözőbb témájú képek fogadják a látogatót. A ritkaságok a belső szoba falán lógnak. Hitler szemből, Hitler félprofilból, Hitler nagykabátban, birodalmi sas díszítette tányérsapkával. Nagy Gábor azt fejtegeti, hogy távol állnak tőle a náci nézetek, de valamiből meg kell élni. „Szörnyű embernek tartom, de el kellett dönteni, hogy visszautasítom, vagy eszünk, mert ezt lehet eladni. Nem sokat gondolkodtam. Az ember ilyenkor lemegy kutyába, elveti a korábbi gondolatait, és tolja az ipart ezerrel."
2011. 12. 16. (XV/50)
