Rékák
Ez a történet én magam vagyok. A testem, a sejtjeim, a mosolyom, a tekintetem mélysége. Egyedi és különös különösségében mégis határtalanul közhelyes. Egyszerre modern és végtelenül avítt. Nő vagyok. Nő, akinek a haja időnként hosszú, időnként rövid, ha az ízlés így kívánja, időnként szoknyás meg nadrágos is, sosem eléggé kellemes és sosem túl kellemetlen, mindig egy kicsit borsos, de soha nem túl édes. Így neveltek.
Nőnek. Dolgozófélének. […] Aki sohasem fogja úgy érezni, hogy eleget tud már, eleget tanult, eleget szült, vagy eleget nevelt. Aki mindig kételkedni fog abban, megfelel-e. Nő. Definíciószerűen.
Éljen az egyetem!
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »