Rékák
Ez a történet én magam vagyok. A testem, a sejtjeim, a mosolyom, a tekintetem mélysége. Egyedi és különös különösségében mégis határtalanul közhelyes. Egyszerre modern és végtelenül avítt. Nő vagyok. Nő, akinek a haja időnként hosszú, időnként rövid, ha az ízlés így kívánja, időnként szoknyás meg nadrágos is, sosem eléggé kellemes és sosem túl kellemetlen, mindig egy kicsit borsos, de soha nem túl édes. Így neveltek.
Nőnek. Dolgozófélének. […] Aki sohasem fogja úgy érezni, hogy eleget tud már, eleget tanult, eleget szült, vagy eleget nevelt. Aki mindig kételkedni fog abban, megfelel-e. Nő. Definíciószerűen.
Éljen az egyetem!
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2010. 12. 23. (XIV/51)
