Két évvel ezelőtt életét veszítette egy 33 éves ipari alpinista, mivel fémtolvajok ellopták emelőkosarának ellensúlyait. A közelmúltban Győr-Újvárosban nyitott csatornanyílásba hajtott egy korán munkába igyekvő kerékpáros, mert ismeretlen tettesek az éj leple alatt ellopták a csatorna öntöttvas fedelét. Egy hónappal ezelőtt a VIII. kerületi József utca három háztömbjében szökött fel a feszültség 400 voltra, mert a hozzájuk tartozó áramátalakítóból valakik elektromos vezetékeket loptak el. A házakban lévő 150 lakásban elromlottak a konnektorba csatlakoztatott műszaki cikkek – háztartási gépek, televíziók, hifi-tornyok stb. A tolvajok „vállalkozó kedve” nem ismer határokat. Bontottak már szét hidat, kisiklott intercity vonatot, víztornyot, építkezéseken vagy magányos épületekben pedig a falból tépték ki a villanyvezetéket. Vittek el már temetőkaput és hullaház teljes hűtőrendszerét is, továbbá a sínek leszorításához használatos csavarokat, sőt, az üzemelő vasútvonal síneit!
Október végéig a HÉV és a villamos vonalán 100 alkalommal történt kábellopás, s ez nemcsak 200 milliós közvetlen kárt okozott, hanem akár több napos leállást is eredményezett, mint legutóbb a csömöri HÉV esetében – áll a BKV Zrt. közleményében. Az elmúlt három évre nézve a vállalatnak közel 1 millárd (911 millió) forintos kárt okoztak a tolvajok, a helyreállítás költsége ennek két-háromszorosa. Nemzetgazdasági szinten pedig 10 milliárdos nagyságrendű éves kárról szólnak a becslések. A BKV évek óta küzd a tolvajok megfékezéséért, azonban – mint mondják – „nem állíthatunk minden felsővezeték-tartó oszlop mellé egy biztonsági őrt”.
„A BKV vonalain folyamatosak a kábellopások, s heti két-három alkalommal bénítják meg a forgalmat” – mondta lapunknak Gyerkó József, a közlekedési vállalat infrastruktúra-főmérnöke. Az okozott kárérték az ellopott fém értékének többszöröse, hiszen nemcsak az ellopott vezetéket kell pótolni, hanem a szerelés időt, szakértelmet, jelentős munkát igényel – közben pedig utasok ezreit akadályozzák, hogy időben eljussanak munkahelyeikre vagy más célpontokra.
A tolvajok két fő kategóriába sorolhatók. Az elsőbe tartoznak a megélhetési bűnözők, akik néhány méteres vagy néhányszor tízméteres kábellel is beérik, mint például a Határ út–Ferde utca környékén tanyázó hajléktalanok. Ők rendszeresen „így szedik össze a napi italra valót” – állítja a főmérnök. Az erre közlekedő 41-es villamost idén már többször villamospótló buszokkal kellett helyettesíteni a lopások miatt. A Kamaraerdő közelében az is gyakori, hogy faágra szerelt fűrésszel nyiszálják le a magasban futó kábeleket. A szabadon maradt, lelógó kábelvég azután további károkat okozhat, mert letöri az elektromos járművek áramszedőit. „Legutóbb hajnal négytől délelőtt kilenc óráig nem tudtak kiállni a villamosok az egyik kocsiszínből, mert ennyi ideig tartott az ellopott kábel pótlásának a szerelése” – illusztrálja a helyzetet Gyerkó főmérnök úr.
A bűnözők második kategóriájába a kilométeres hosszúságú kábelek eltulajdonítására specializálódott tolvajok tartoznak, akiknek az áldatlan tevékenysége szervezett bűnözésre utal. Idén szeptemberben például közel 1000 méter kábelt loptak el a HÉV vonaláról egy éjszaka alatt, ezt pedig csak több emberrel, gépjárművek segítségével lehet végrehajtani. A 240 négyzetmilliméter keresztmetszetű tápkábelt egyébként is viszik mint a cukrot, hiszen méterenként három kilogrammot is nyom. Ráadásul még azzal sem kell foglalkozni, hogy a szigetelést leszedjék róla.
Bezzeg a távközlési törzskábellel bajlódni kell, s minden egyes rézhuzalt meg kell kopasztani! A „szorgalmas” bűnözőket azonban ez sem tartja vissza, két éve például több ezer érpárt tartalmazó törzskábel egy szakaszát lopták el a XIX. kerületben. A telefon, a bankjegykiadó automaták, az internet és minden, a kábellel kapcsolatos szolgáltatás két hétig leállt, mert ennyi ideig tartott a helyreállítás. A Magyar Telekomot 60 millió forint veszteség érte akkor.
2008 óta éjszakánként menetrenden kívül, rendszertelenül közlekedő kémvillamosok őrködnek egyes pályaszakaszokon, amelyek settenkedésre ugyan nem alkalmasak, arra viszont igen, hogy megzavarják a rosszban sántikáló „egyszerű” tolvajokat. A szervezetten működő bűnözők viszont olyan információkkal rendelkeznek, amelyek alapján a kémvillamosok közelébe sem kerülnek. Azzal is tisztában vannak, melyek azok a pályaszakaszok, amelyek a lefülelésükre alkalmas biztonsági berendezésekkel vannak ellátva.
A hajdani MÉH-telepek utódaiként működő fémfelvásárló telepeken 1200-1400 forintot is adnak a vörösréz kilójáért. Azok pedig, akik „nagyban gondolkodnak”, külföldön értékesítik a fémeket. A hivatalosan működő fémátvevő telepeket a VPOP ellenőrzi, ezért „nincs az a bolond, aki eredeti kábeleket venne át. A fémhuzalokat baltával vagy fémdarálóval aprólékká alakítják, s a színes forgács származása immár kideríthetetlen” – mondta a Heteknek egy, a témában járatos, „hálózaton belüli” informátor. Az öntöttvas csatornafedeleket, köztéri szobrokat azonban nem lehet bedarálni, maradnak tehát a nem hivatalosan működő zugkereskedők, akik nincsenek a bűnüldöző szervek látókörében. A szervezett bűnözés vonalán sok esetben külföldre kerül a lopott áru, a végállomás a legnagyobb felvevő: Kína. „Hallottam olyanról, hogy Szlovákián, Svájcon vagy akár Franciaországon keresztül – azaz sokféle csatornán át – kerül a fém a távoli országba. A határ ma már nem akadály, s ha a színesfém beöntve vagy éppen csaptelepként közlekedik, származása kideríthetetlen” – tette hozzá emberünk.
2010. 11. 05. (XIV/44)
