A vitatkozók egy részével, a gyűlölködő antiszemitákkal és rasszistákkal nem érdemes vitázni. Azzal, aki származása miatt már akkor gyűlöl egy embert, amikor az még meg sem született, így sem jót, sem rosszat még nem tett, értelmetlen vitába szállni. A szívből jövő gonoszság ellen nincs értelmes érv. Persze az ilyen emberek is változhatnak, és józan belátásra juthatnak, de e cikk most nem nekik szól. A holokauszttagadás büntetése ellen azonban nemcsak nácik és megrögzött antiszemiták, hanem egyébként jó szándékú liberálisok is hévvel tiltakoznak. Velük érdemes vitába szállni.
Miről is szól a vita?
Az első tisztázandó kérdés, hogy mi is szerepel abban a törvényben, amelyet az Országgyűlés elfogadott, ugyanis néhány megszólalásból úgy tűnik, hogy ez sem teljesen egyértelmű a javaslatot kritizálók számára. Ez a törvény ugyanis nem „egy újabb kísérlet a gyűlöletbeszéd büntetésére", ahogyan ezt néhányan állítják, hanem a korábbi javaslatokhoz képest egy lényegesen konkrétabb rendelkezés. Az elfogadott törvény mindössze azt tartalmazza, hogy: „Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
2010. 03. 05. (XIV/9)
