Ki gondolná, hogy e kellemes hangzású név mögött ilyen sötét alak rejtőzik? Amikor 2003 forró nyarán a szaúd-arábiai Dzsidda központi kórházának intenzív osztályán csendesen elhunyt egy csonttá aszott, fekete bőrű aggastyán, a nemzetközi sajtó csak eldugott hasábjain számolt be a hírről.
Pedig a kelet-afrikai ország véreskezű diktátorának nevét egykor világszerte rettegték. Ő nyújtott ugyanis menedéket a német és palesztin légikalózoknak, akik 1976 nyarán elrabolták az Air France egyik utasokkal teli repülőgépét. A terroristák az ugandai főváros repterén, Entebbében „parkolták le” a légibuszt, és száznál több zsidó utas kivégzésével fenyegetőztek, ha nem engedik szabadon bebörtönzött sorstársaikat. Amin a jóságos nagypapa szerepében tetszelegve „tárgyalt” a túszejtőkkel, ugyanakkor a busás váltságdíjban reménykedve, saját katonáit küldte oda – nehogy megszökjenek az utasok. Izrael amúgy is a begyében volt, mert nem akartak neki fegyvereket eladni.
A titkos tárgyalások eredményeként a Tel Aviv-i kormány látszólag belement a terroristák követeléseibe, de valójában csak az időt húzták egy akció kidolgozására. Július 3-án éjszaka aztán egy Herkules óriásgéppel titokban leszálltak Entebbe közelében, és egy izraeli kommandó megtámadta a légi irányító tornyot, ahol a foglyokat őrizték. A képzett katonák sorra terítették le az ugandai őröket. Villámgyorsan elfoglalták az irányítótornyot, majd az ablakokon és ajtókon keresztül betörtek a hangárba, ahol a gerillák a túszokat őrizték. Az épület makettjét jól ismerve közlekedtek, s kiabáltak a foglyoknak, hogy hasaljanak le. A heves tűzharcban mindegyik légikalózt harcképtelenné tették, és három kivételével az összes túsz megmenekült. A nyugati világ örömmámorban úszott, Idi Amin azonban tombolt dühében. Bosszúját egy szerencsétlen izraeli asszonyon töltötte ki, akit már előbb egy ugandai kórházba szállítottak. Többé senki sem látta.
A herkulesi termetű, fekete bőrű Idi Aminnak még a születési dátumát sem ismerjük. Azt azonban igen, hogy a gyarmati időkben kezdte építeni hihetetlen karrierjét. Egy évtizeden át Uganda nehézsúlyú bokszbajnokaként küldte padlóra vetélytársait. A legenda szerint még egy ökröt is le tudott taglózni puszta kézzel. Állítólag egyszer úgy elpáholt egy fehér embert a ringben, hogy az áldozat másnap beadta a kulcsot. Ezért is vették be a brit hadseregbe, ahol kezdetben szakácsként, a második világháború után azonban már törzsőrmesterként szolgált. Már ekkor megmutatkozott kegyetlen jelleme: kenyai törzsi harcosokat lövetett agyon, és holttestüket a hiénák elé vetették, vallatási módszerébe pedig beletartozott a kasztrálás is.
Az angolok képzési programot indítottak afrikai altisztjeik számára, hogy jobban boldoguljanak. Először is a bankszámlanyitás rejtelmeit kellett elsajátítaniuk, amely nagyon is kellemesen érintette a pénzsóvár bajnokot. Csak egy probléma volt: az analfabéta Amin számára még a saját aláírása is komoly kihívást jelentett. A szorgalmas gyakorlás mégis eredményre vezetett, s ez annyira fellelkesítette, hogy azonnal bevásárolt. Meglepte magát egy luxusautóval, elegáns öltönyökkel és egy láda jófajta whiskyvel. Gyógyíthatatlan alkoholizmusát amúgy általában kakaópálinkával próbálta orvosolni. Ezzel persze mindjárt mínuszba is csúszott az egyenlege. Olvasni később sem tanult meg, de mindig akadt nála egy nagy halom Tom és Jerry képregény, ha valami tartalmas szórakozásra vágyott.
Költséges időtöltésnek bizonyult számára a szoknyavadászat is. Függetlenné vált országa tábornokaként, amikor megtetszett neki egy hölgy, nem sokáig gondolkozott. Mint hithű muzulmán, sorra vezette oltár elé kiszemeltjeit. A költséges szenvedély fedezésére lenyúlta a hadsereg néhány millió dollárját is. Ez persze nem maradt titokban, és 1971-ben jobb híján puccsal biztosított magának teljes büntetlenséget. Beiktatásán négy fehér üzletemberrel vitette gyaloghintóját, amivel azt demonstrálta, hogy a fekete ember győzött a fehérek felett.
Uganda diktátoraként többnyire látomásaira hagyatkozott. Amikor azonban elüldözött 50 ezer ázsiai bevándorlót, a gazdaság azonnal összeroppant. A nyomorgó országban minden pénzt a hadseregére költött. A szovjetek fegyvert szállítottak neki, a líbiaiak kiképezték katonáit, míg a Stasi-ügynökök a titkosrendőrségét. Az ártatlan polgári lakosság megkínzása, kifosztása és meggyilkolása mindennapossá vált. Nem tudtak elegendő tömegsírt ásni, ezért a Nílusba hajigálták a tetemeket, amelyek idővel az állam legnagyobb vízierőművét is eltorlaszolták.
A legszerényebb becslések szerint is 300 ezer embert mészároltak le uralkodása idején. Amin mosolygós arccal mutogatta vendégeinek fotóalbumait áldozatainak fényképeivel, és az egyik lázadó tábornokának jégszekrényében tárolt fejét. Egy szomszédos ország miniszterének egy arany oroszlánfejet ajándékozott. Amikor azonban a politikus hazafelé tartott repülőgépén, a szoborba rejtett pokolgép felrobbant, és mindenki meghalt. De Amin is rettegett a merénylőktől. Mindig máshol aludt, 300 fős palesztin testőrsége pedig követte minden mozdulatát. Félelmét talán habzsolással akarta leplezni, ugyanis hatalma csúcsán már majdnem másfél mázsát nyomott.
Hadseregével folyton a fajüldöző Dél-Afrika lerohanását gyakorolta, aztán mégis a jóval gyengébb szomszédos Tanzániát támadta meg. Operetthadserege azonnal felmorzsolódott. Ezután Dadát megbuktatták, aki a szövetséges Líbiába menekült. Innen azonban Kadhafi elnök lányának molesztálása miatt kellett továbbállnia. Végül Szaúd-Arábiában lelt menedéket feleségeivel és 43 gyermekével. Ekkor már csak kedvenc időtöltése, a harmonikázás érdekelte. „Őméltósága Al-Hajji Doktor Idi Amin Dada, Tábornagy, Nagy Apa, Örökös Elnök, VC, DSO, MC, Minden Földi Vadak és Minden Tengerek Halainak Ura, az afrikai Brit Birodalom, és különösképpen Uganda Meghódítója” utolsó leheletéig bizonyos volt abban, hogy hálás népe visszavárja. Az ugandaiak azonban megüzenték, hogy visszatérhet, de a határon azonnal letartóztatják, és bíróság elé állítják. Afrika mészárosa végül 2003-ban hunyt el, szinte teljesen elfeledve.
2009. 04. 17. (XIII/16)
