Nemrégiben napvilágot látott a hír, hogy Veszprém megyében három szülő is jelentkezett a gyámügyi hivatalnál azért, hogy szociális okokra hivatkozva gyermekvédelmi gondoskodásba adja gyermekeit. Az okok között elsősorban állás- és lakásvesztés, illetve külföldi munkalehetőség szerepelt, ahová a felnőttek nem tudták magukkal vinni gyermeküket. A veszprémi gyámügyesek azt nyilatkozták: ha így megy tovább, átmeneti gyermekotthont lesznek kénytelenek építeni a probléma orvoslása céljából.
A gyermekek szempontjából a legnagyobb veszélyt a kilakoltatások jelentik. Budapesten csak a IX. kerületben 300 család kilakoltatásáról tudnak a szakemberek. Jórészt gyermekes háztartásokról van szó. „Ha a kormány nem fordít figyelmet a szegény családok kiemelt védelmére, a lecsúszásuk, eladósodásuk megfékezésére, akkor a megszorítások és a válság hatására családok tömeges kilakoltatása, szétesése, gyermekeik állami gondozásba vétele várható” – hívta fel a figyelmet a múlt héten Ferge Zsuzsa szociológus, az MTA Gyermekszegénység Elleni Programirodájának vezetője. Becslések szerint idén tízszer annyi lesz a kilakoltatás, mint tavaly. „Több tízezer család van bajban, akik nem a devizahitelek miatt kerültek ilyen helyzetbe, hanem azért, mert már régóta nem bírják fizetni a közüzemi vagy egyéb tartozásaikat” – mondja Ferge Zsuzsa.
Ferge szerint az a legfontosabb, hogy a gyerekes családokat ne lehessen utcára tenni, vagy úgy szétszakítani őket, hogy a gyerek gyermekvédelmi gondoskodásba kerüljön. Megoldásul egy válságalap létrehozását javasolja, a magas jövedelműek támogatására építve, s az így befolyt összegekből segítenék a lakhatás fenntartását is. Fergéék sürgetik a közműadósságok megelőzését, a lakáscsődtörvény gyorsított elfogadását, és kompenzálnák a megszűnő szociálpolitikai lakástámogatást, valamint a közmű-ártámogatást.
A romló szociális feltételek áttételesen ugyan, de növelhetik a krízisterhesek számát – mondta el lapunknak Móruczné Gabi, a nyílt örökbefogadással foglalkozó Gólyahír Egyesület vezetője, hozzátéve: ezzel együtt az a tapasztalatuk, hogy nem az anyagi problémák játszanak döntő szerepet az örökbeadásoknál. „Az anyagi nehézségeik ellenére sokan megtartanák a kisbabájukat, hogyha párjuk vagy családjuk mögöttük állna. De sajnos a nők többsége épp amiatt krízisterhes, mert totálisan magára van hagyva” – teszi hozzá Móruczné. A Ptk. nemsokára parlament elé kerülő családjogi törvénytervezete egyébként megszüntetné a kórházi szülészetek örökbeadási maffiagyakorlatát, másrészt visszahozná az örökbeadó szülés utáni hathetes meggondolási lehetőségét, s ezáltal a nyílt örökbefogadás lehetőségét is aláásná.
A gyermekek gyermekvédelmi gondoskodásba kényszerülésével kapcsolatos félelmek tehát nem alaptalanok. Lénárt Mariann, a Banki Hitelkárosultak Egyesületének elnöke felháborodottan mesélte lapunknak, hogyan utasított el gyámügyes szakembereket, akik azzal a kéréssel fordultak az egyesülethez, hogy jelezzék feléjük, ha utcára kerülő családról tudnak, ahol a gyermekeket gondozásba kell venni. És akkor még nem is szóltunk arról a közismert jelenségről, hogy milyen hosszú, bürokratikus hadjáratot kénytelenek folytatni a szülők átmenetileg gondozásba vett gyermekeik visszaszerzéséért.
A Szociális Minisztérium sajtóosztálya úgy reagált megkeresésünkre, hogy a tárca figyelemmel kíséri a gyermekvédelem „beáramlási” adatait, de veszélyt nem látnak, így különleges válságkezelési terven sem dolgoznak. Az elmúlt időszakban Nógrád, Békés, Bács-Kiskun, és Tolna megyében volt nagyobb beáramlás, de ez semmiképpen nem nevezhető tendenciának. Évente általában 3000-3500 gyermek kerül be a gyermekvédelem rendszerébe, és mintegy 17 ezer gyermek nevelkedik nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban. A tájékoztatás szerint nevelőszülői gondozási formában megfelelő számú, mintegy 2000 üres férőhely áll rendelkezésre országszerte. Gyermekotthoni gondozási formában a megyék többségében szintén van elegendő üres férőhely.
Az 1997 óta érvényben lévő gyermekvédelmi törvény előírja: anyagi problémák miatt önmagában egyetlen gyermek sem emelhető ki a családjából. A gyermekjóléti alapellátásnak és a gyámügyi hivataloknak a gyermekek családban tartása, illetve ennek minden lehetséges módon való elősegítése a törvényben előírt feladata – pénzbeli, természetbeni és személyes gondoskodást nyújtó ellátások révén.
„Ha a szociális munkások nem ennek szellemében dolgoznak, akkor vagy nem felkészültek a feladatukra, vagy nagyon erős külső – fenntartói, munkáltatói – kényszerek hatására cselekszenek így. Rendkívüli cinizmusnak tartom, hogy gyermekotthonok építésébe vagy fenntartásába óriási állami pénzeket öljünk ahelyett, hogy jóval kevesebből a családok túlélését és együtt maradását segítenénk elő. Nyilván a helyi önkormányzatoknak is az lehet az érdekük, hogy inkább megszabaduljanak attól, aki szegény és problémás, de ennek nem szabadna teret engedni. Különben is, hova tesszük majd a szegényeket, ha megtelnek az intézetek?” – kérdezi Herczog Mária szociológus. Mint kifejtette: egy gyermek gyermekotthonban vagy nevelőszülőknél való elhelyezése – azon kívül, hogy sok esetben lelkileg komoly tortúrát jelent, és a fizikai ellátás színvonala sem mindig jobb, mint otthon volt – évi 1,5-2 millió forintba kerül fejenként, ami lényegesen drágább, mint bármilyen tisztességes családtámogatás.
Herczog szerint a családgondozói munka lényege az lenne, hogy a krízishelyzetben lévő szülővel megértessük: a gyermekéért ő a felelős, amibe beletartozik az is, hogy szükség esetén segítséget kell kérnie és kapnia ahhoz, hogy felnevelhesse őt. „A szülők pénzügyi nehézségekre hivatkozva nem adhatják be gyermekeiket szakellátásba – és nem is fogadhatják be őket –, hiszen ezzel azt üzennék a gyermeküknek, hogy a terhükre van, nem kell nekik, nem ragaszkodnak hozzá mindenáron. Ezzel tönkretennék a gyereket. A legtöbb nyugat-európai országban fel sem merülhet, hogy valaki „beviszi” a gyerekét szegénysége miatt, mert hatékonyabban orvosolják a problémákat, többek között helyben nyújtott, sokrétű családsegítő munkával” – teszi hozzá a szakember.
2009. 04. 30. (XIII/18)
