„Nem értem, hogy miért foglalkoznak az üggyel, rég megmondtuk, hogy miért
küldtük el azt a nőt” – ezekkel a szavakkal fogadták a Vöröskeresztnél azt a
hírt, hogy foglalkozni kívánunk a főigazgató leváltásának okaival és az így
kialakult helyzettel. A Vöröskeresztnek még a leváltás napján kiadott közleménye
a döntést a szervezet előtt álló kihívásokkal magyarázta. A sajátos helyzetben
lévő szervezetre valóban ráférne egy kis vérfrissítés. Míg a rendszerváltás
előtt ez a szervezet volt a „civil szervezet”, de mára profi versenytársakra
akadt. Bár állami támogatásának összege a költségvetésben az Egészségügyi
Minisztériuméval egy sorban szerepel, de már a befolyó pénzek lassan nem
elegendőek ahhoz, hogy a lendület és a szervezethez sorolt feladatok továbbra is
mozgásban tartsák a szekeret.
„ Lehet, hogy furcsa az, amit mondok, de azok a tevékenységek, amiket most a
Magyar Vöröskereszt végez, az tulajdonképpen a háborús tevékenység leképezése.
Hiszen a véradás, elsősegélynyújtás, segélyezés mind olyan tevékenységek,
amelyeket háborúban is el kell látni.” – ecsetelte lapunk számára Harrach Gábor
– a szervezet kommunikációs igazgatója azt, hogy mivel is foglalkozik a
Vöröskereszt. A szervezetet maga is egy csatának „köszönheti” a létét. A kor
legvéresebb csatája – az 1859-es solferinói csata során, Henry Dunant – jómódú,
szabadkőműves üzletember – elborzadt azon, hogy katonák halnak meg az ellátás
hiánya miatt. Az ő javaslata volt az, hogy jöjjön létre egy olyan
segélyszervezet, amelynek tagjai a harcmezőn a sebesülteket ápolják.
Az évente több mint 5 milliárd forinttal gazdálkodó szervezet fő bevételi
forrása az állam, de jelentős bevételei vannak például a véradások szervezéséből
is. A Magyar Vöröskereszt működéséről idén tavasszal készült független jelentés
rámutat a legjellemzőbb problémákra. Például arra, hogy a szolidaritás és a
segítőkészség a szervezeten belül érvényesül (például a munkaerő-kiválasztás
ismeretségi alapon és nem objektív kritériumok alapján) és ez akadályozza a
kifelé végzett karitatív tevékenységet. Érvényesnek találta a független jelentés
a szervezeten belüli szállóigét is: „Itt akkora demokrácia van, hogy ez már
anarchia”.
A jelentés szerint a fő tevékenységeken kívül, a szervezet tevékenységei
áttekinthetetlenek. A megyék tevékenysége a vezetők személyiségétől és
végzettségétől függ. Kiemelik, hogy nincs egységes jövőkép és így stratégia és
célrendszer sem.
A jelentés kitér a gazdálkodás jellemzőire, megállapítják, hogy egy nonprofit
szervezetnek is úgy kell gazdálkodnia, mint egy gazdasági társaságnak. A
gazdálkodás hiányosságai már régóta tudottak. Harrach Gábor ezzel kapcsolatosan
elmondta, hogy „már maga az a tény, hogy Habsburg György kérte a szervezet
Állami Számvevőszék vizsgálatát, azt mutatja, hogy abban vagyunk érdekeltek,
hogy tisztán menjenek a dolgok. Azt gondolom, hogy kisebb hibák előfordulhatnak
egy olyan szervezetnél, amelynek nem gazdasági, hanem szociális tevékenység a
profilja. Úgy gondolom, hogy ez megbocsátható bűn és előfordul máshol is. Arra
törekszünk, hogy ezeket a hibákat kijavítsuk”.
Az ÁSZ, miután áttekintette a Vöröskereszt 2003 és 2005 közötti működését pontos
ajánlásokat is megfogalmazott. Harrach Gábor szerint a tudott hibák miatt
2007-ben egy menedzser szemléletű vezetőt kerestek, „aki ebben a nehéz pénzügyi
helyzetben profi pályázatoknak a megírásával és megíratásával és egyéb
forrásbővítési lehetőségekkel fölpezsdíti a Vöröskeresztet. Ezt várták el, de ez
teljesen elmaradt”.
„Azt tudtam, hogy komoly pénzügyi gondok vannak. De először házon belül akartam
rendet rakni. Azt tudtam, hogy kell egy létszámleépítés. Azt is láttam, hogy
mennyire szabadon veszik a munkatársak a munkaidő betartását. Ezért az, amit én
megpróbáltam bevezetni, hogy mindenkinek be kell menni dolgozni, vezetni kell a
jelenléti íveket, a határidőket be kell tartani, a szabadságot előre ki kell
írni, emellett a kiutat a költségek csökkentésében, a kedvezőtlen szerződések
felmondásában láttam” – vázolta fel Czimbalmos Ágnes azt, hogy mivel is töltötte
első hónapjait. A volt főigazgató még hozzátette „kinevezésem után világossá
vált számomra a szervezet gazdasági helyzete, amit szakértői jelentések is
alátámasztanak. Én nem akartam az a főigazgató lenni, aki csődbe viszi a
szervezetet, nem akartam bűnügyi rovatokban szerepelni”.
A márciusi vezetői ülésen például 104 millió forint sorsának kívánt utánajárni.
A megfogalmazott vádakat, amelyek a sajtó nyilvánossága elé is kikerültek –
adócsalás, hűtlen kezelés, színlelt szerződés – például könyvvizsgálói
jelentéssel támasztotta alá. Az ülésen végül 12:6 arányban a menesztéséről
határoztak.
„Nem tilos egyetlen szervezetnek sem csalódni a vezetőjében és utána levonni a
konzekvenciákat” – állítja Harrach Gábor. „Az Országos Vezetőségben most egy
nagyon optimista, felszabadult légkör van. A MVK-nak kreativitásra, alkotó
légkörre van szüksége. Ez március 27-e óta megvan. Azt tudom mondani, hogy
hamarosan új projekteket fog indítani a Vöröskereszt, melyek mindenki
elismerését ki fogják vívni. A szervezet víziójával kapcsolatos problémák nem
voltak elválaszthatóak a szervezet első emberének a kvalitásaitól. A
Vöröskereszt hatalmas nagy hajó, amit igen nehéz elforgatni. Alkalmazkodnunk
kell a új kihívásokhoz.” A gazdálkodással kapcsolatos vádakra pedig a szóvivő
azt mondta, hogy „állunk minden vizsgálat elé”.
Azt még nem lehet tudni, hogy az MVK mennyi vizsgálatnak lesz kitéve, hiszen az
APEH részletesebb adatokat kért, az Állami Számvevőszék pedig azt a választ
küldte, hogy a közeljövőben nem kívánják vizsgálni a szervezet működését. A
Fővárosi Főügyészség viszont megállapította, hogy formai okok miatt
törvényellenesen lett felmentve a főigazgató.
A Vöröskereszt is tervezi a következő lépéseket. „Bíróság elé visszük az ügyet,
valahogy meg kell védeni a becsületünket, a falnál hátrább nem hátrálhatunk” –
állítja Harrach Gábor.
Czimbalmos Ágnes azt kéri, hogy az emberek továbbra is támogassák a szervezet
tevékenységét. Emellett az MVK-t kéri, hogy hozzák nyilvánosságra a főigazgatói
átadásátvételkor készült jegyzőkönyveket, a könyvvizsgálói és szakértői
jelentéseket. Vállalják a felelősséget azok, akik a döntéseket hozták, és ne
másoknak kelljen felelni helyettük.
2008. 06. 13. (XII/24)
