Álomra hajtotta fejét a pannon puma, álmában növekszik még egy (egészen)
picit. Miközben Romániától Szlovákián át, Lengyelországon keresztül Csehországig
hazánk valamennyi nemzetközi „vetélytársa” jócskán 5 százalék feletti
GDP-növekedést produkált, a nadrágszíj meghúzása miatt Magyarországon ez a
mutató 1 százalékon áll. A nagy kérdés az: belátható időn belül lesz-e 4-5 vagy
netán 7-8 százalékos gazdasági növekedés?
A nem túl magas elemzői várakozásokat is sikerült a hazai gazdaság
bővülésének alulmúlnia. A Magyarországon gyártott termékek, szolgáltatások
összértékét mutató gazdasági mutatószám, a GDP változása az elmúlt 12 hónapban
alig haladta meg az 1 százalékot – a szakértők előzetesen 1,5-1,6 százalékra
számítottak. Ezzel az eredménynek csak némi jóindulattal nevezhető bővüléssel
hazánk az Európai Unió utolsó előtti helyére került, csupán Dánia váratlan
lassulása „mentett meg” minket az utolsó helytől. Élesebb a kontraszt, ha a 2004
után csatlakozott 12 ország eredményeit vetjük össze: az összeurópai rangsor
élén álló Lettország 11, Szlovákia gazdasági teljesítménye 9,5 százalékkal lett
nagyobb az egy évvel korábbihoz képest. A szlovákok idén először várhatóan az
egy főre jutó GDP tekintetében is meg fognak bennünket előzni.
Kivétel nélkül valamennyi közgazdász a megszorító intézkedés mellékhatásának
tudja be a drámai számokat. Ez a látszat ellenére egyébként inkább szerencsés
momentum: a gazdaság szereplőinek volt idejük felkészülni az alacsony adatokra,
és a piacon senkit nem ért derült égből villámcsapásként a múlt héten közzétett
mutatószám. „Az állami kereslet szűkülése, a reálbérek csökkenése és a
mezőgazdaság aszályos éve mind-mind hozzá tette a magáét ehhez az 1,1
százalékhoz” – mondta Antal László. Az MKB Bank neves közgazdász főtanácsadója
szerint nem az az igazán fontos kérdés, hogy minek köszönhető a csökkenés, hanem
az, hogy hosszú távú vagy csak átmeneti jelenségről van-e szó.
Bartha Attila
2007. 11. 23. (XI/47)
