Anna pszichiátriai beteg, gyakorlatilag nincs kapcsolata a külvilággal, nem
jár dolgozni, nincsenek barátai. Igen sivár életében akkor történik változás, ha
több vagy kevesebb napra beutalót kap Lipótmezőre. Azt mondja, Buda elit
negyedébe egyébként soha el sem jutna. Úgy érzi, hogy itt szeretik, gondoskodnak
róla, foglalkozásokat szerveznek neki. Sőt elvitték nyaralni is, amire szintén
nem lenne lehetősége. A kórházbezárásokról nincs véleménye, hiszen úgysem
szólhat bele. Még nem tudja mi lesz vele, ha megszűnik a Lipót.
A papíron eltervezett intézkedések kapcsán várható volt, hogy a bürokrácia igen
heves ellenállásba fog ütközni az érintettek körében. Az OPNI kápolnájában
megrendezett dolgozói tájékoztatón valósággal forrt a levegő. A hangulatot
emelte, hogy időnként kokárdával és napszemüvegben, ám talpig csíkos pizsamában
besétált egy-egy beteg. Tasnády Zoltán miniszteri biztos bemutatkozó mondatát
hangos felhördüléssel fogadták a jelenlevők. Elmondta ugyanis, hogy őt a
folyamat menedzselésével bízták meg. Később azon szavai okoztak megütközést,
hogy közgazdászként személy szerint csupán a négyzetméterekért és a
köbméterekért tud felelősséget vállalni. A résztvevők szerint azonban inkább a
betegekért kellene tennie valamit. Horváth Ágnes államtitkárnak már be sem
kellett mutatkoznia, hiszen többen kiabálták: „tudjuk, ki vagy”. Azonnal
előkerült elhíresült mondata, mely szerint az asztma kezeléséhez ma már olyan
gyógyszerek állnak rendelkezésünkre, melyek akár a hegyi levegőt is
helyettesíthetik. A felhevült dolgozók közül többen ajánlották neki, hogy
mielőtt intézkedni kezdene, nézzen meg először közelről egy beteget.
A tájékoztatón kiderült, hogy bár március 31-én megszűnik a kórház, a
tárgyalások igazából még el sem kezdődtek. Sőt elszámolták a kapacitások (értsd:
betegek) számát is. Így nem derült ki az, hogy az orvosok mit is mondjanak
betegeiknek, mi legyen a hosszú távú szerződésekkel, megrendelésekkel stb. Az
egyik főorvos ki is állította a bizonyítványt. Mint mondta, ha ő így látná el a
munkáját, már régen fegyelmivel távolították volna el. Felvetődött az is, hogy
mivel sokan menekülnek a süllyedő hajóról, a többiek nem tudják vállalni a
betegekért a felelősséget. A dolgozók még arra a kézenfekvő kérdésre sem kapták
meg a választ, hogy miért is kell az intézetet megszüntetni. Ugyanis nem volt
veszteséges, és a szakmai testületek sem támogatták a lépést. A bekiabálók
szerint valójában nincsenek is érvek, egyszerűen üzletet lát benne a kormány.
Többen tudni vélik, hogy egy arab herceg már jelentkezett befektetőként. Lapunk
kérdésére a minisztérium határozottan cáfolta, hogy elkezdődött volna az
ingatlan értékesítése.
Az Egészségügyi Minisztérium munkatársa, Kundra Anna szép jövőt vizionált lapunk
kérdésére, amely szerint az új rendszer az egymásra épülő ellátási szintekkel
világosabb és egyértelműbb feladatmegosztást jelent az intézmények között. Az
átalakításokkal a párhuzamosságok szűnnek meg, így a betegek számára is
átláthatóbb rendszer alakul ki, közelebb találhatnak megoldást kisebb egészségi
problémáikra, mint eddig, csak épp nem kórházi ellátás keretében. Egyes
speciális ellátásokért lehet, hogy messzebb kell majd utazniuk, de cserébe
minden esetben biztonságosabb gyógyulást, jobb ellátást kapnak majd. A
hozzáértőket mindenesetre meglepte az igen közeli dátum (március 31.), amelyre
nyilván az április közepére egzakt eredményeket váró brüsszeli bemutató miatt
van szükség.
A megszűnésre szánt intézményről – népszerű nevén a Sárga Házról – Karinthy
Márton író, színházigazgató (kis képünkön) elmondta a Heteknek, hogy nem
egyszerűen gyógyításra szánt hely volt, hanem része a magyar irodalmi és
közéletnek is. Itt kezelték ugyanis igen sok művészünket: többek között József
Attilát, Pilinszky Jánost, Csontváryt és Gulácsit, valamint Rejtő Jenőt is. Az
intézmény létrejötte is igen érdekes. Az elmebetegek helyzetén való javítás
igénye olyan nagy volt a 19. század végén, hogy az Országos Tébolydának
elnevezett kórház közadakozásból épülhetett fel. A telek kiválasztásánál a jó
közlekedést, a kellemes környezetet és az északi széltől való védettséget vették
figyelembe.
2007. 03. 17. (XI/11)
