Gerald Andriole professzor. Tanít és gyógyít
– Melyek a betegség kialakulásának fő okai?
– A prosztatarák rendkívül gyakori az egész világon. Sokkal gyakoribb az iparosodott országokban, mint a szegényebb országokban. Ezért egy olyan országban, mint Magyarország, arra számíthatunk, hogy a probléma csak súlyosbodik, ha nem teszünk ellene. Az öregedéssel a férfiak hormonális háztartása megváltozik. Ez a változás a prosztata megnagyobbodását okozza.
– A kellemetlen tünetekkel járó prosztatamegnagyobbodás minden formája rosszindulatú?
– Nem, sokszor nem alakul ki rák, csak vizelési problémák jelentkeznek. De sok férfinál a jóindulatú elváltozás rákossá válhat. Nem ismerjük pontosan azokat a hormonális változásokat, amelyek kiváltják a rákos megbetegedést. Azt viszont korán meg tudjuk állapítani, ha egy férfiban elindul ez a folyamat. És tudjuk, hogy a rák korai felfedezése a szűrővizsgálatok révén lehetővé teszi, hogy még a kifejlődés előtt kezeljük. Így a legtöbb esetben meggyógyítható a beteg.
– Ha nem is tudják pontosan, hogy mi okozza ezt a megbetegedést, azért nyilván vannak nagyobb kockázatot jelentő életstílusok és magatartásformák. Mik ezek?
– Az öregedés mellett általában a stressz, az idegeskedés, a zsíros étrend hozhatók kapcsolatba a prosztatarák kialakulásával. Amennyire lehetséges változtatni a férfiak életmódján, étkezési szokásain, munkaszokásain, ez is segíthet csökkenteni a prosztatarák kockázatát.
– Abban nem vagyok biztos, hogy Magyarországon mindenki képes úgy lecsökkenteni a stresszt, amennyire szeretné, de amit Ön mond, ez azt jelenti, hogy ha már a fiatal férfiak elkezdenek egészségesen élni, rendszeresebben étkezni, többet sportolni, mindez segíthetne a prevencióban?
– Ez egészen biztosan segítene, de ahogyan Ön is mondja, rettenetesen nehéz elérni, hogy az emberek megváltoztassák a természetüket, a régóta folytatott életstílusukat. Tehát a legjobb tanács, amit a prosztatával kapcsolatban adhatunk: a rendszeres szűrés. 40-45 éves kor fölött a férfiak rendszeresen járjanak szűrővizsgálatokra. El kell végezni a prosztata állapotára vonatkozó vérvizsgálatot. Ha a páciens odafigyel és rendszeresen eljár a szűrővizsgálatokra, akkor ha véletlenül megbetegszik, időben felfedezik a prosztatarákot, és meg tudják gyógyítani.
– Mit jelent ez a gyakorlatban?
– A prosztatarák több mint kilencven százalékban gyógyítható, ha idejében felfedezik.
– Ha valakinél felfedezik a prosztatarákot, mi történik? Műtétre kell készülnie?
– A prosztatarák gyógyításának két fő módja van. Az egyik a besugárzás, amellyel megpróbálják elpusztítani a rákos sejteket, ezt főleg idősebb férfiakon alkalmazzák, hetven-nyolcvan éves kor fölött. Fiatalabb betegek esetében a prosztata műtéti eltávolítása a legjobb gyógymód. Ma a prosztataműtétet laparoszkópiás, vagyis minimális beavatkozást jelentő módszerrel el tudjuk végezni (lásd keretes cikkünket – a szerk.), aminek alig van mellékhatása. És a férfiak sokkal szívesebben alávetik magukat egy minimális beavatkozásnak, mint egy nagy vágásnak, mert az sokkal kevesebb mellékhatással jár.
– A mellékhatásokról beszélve, mire lehet számítani a műtét után? Folytathatja egy férfi a korábbi életmódját, vagy számítania kell bizonyos képességeinek csökkenésére?
– A műtét célja a rák meggyógyítása és a normális biológiai funkciók helyreállítása. A két fő funkció, amit a műtét időlegesen érint, a vizelés és az erekció. A férfiak nagy része, majdnem azt mondhatnánk, hogy mindenki visszanyeri a normális vizelési képességét, és kilencven százalékuk korábbi erekciós képességét is a prosztataműtét után. Tehát a legtöbb férfi, aki aláveti magát a prosztataműtétnek, eléri a három fő célt: meggyógyul a rákból, helyreáll a vizelési képessége, és helyreállnak a szexuális képességei.
– Amellett, hogy műtéteket végez, Ön a kutatásban is részt vesz. Ha erre a tudományterületre gondolunk, mire számít, a következő tíz évben várható-e áttörés, vagy lassabb fejlődésre számíthatunk?
– Személyes véleményem az, hogy mind a gyógyításban, mind a megelőzésben új eredményeket fogunk elérni. Említettük a prosztatarák kialakulását előidéző hormonális változásokat. Két olyan gyógyszer is létezik, amelyek úgy befolyásolják a megbomlott hormonális egyensúlyt, hogy minimálisra csökkentik a prosztatarák kialakulásának kockázatát. Azt hiszem, a következő három-négy évben kiderül, hogy ezek valóban hatásosak-e. Tehát én úgy látom, hogy a közeljövőben sikereket fogunk elérni a megelőzés területén.
– A prosztatabetegségek a férfiak érzékeny pontját érintik. Ön, aki a gyakorlati orvoslásban is részt vesz, találkozik a betegek érzelmi reakcióival is. Milyen tanácsot tudna adni azoknak a férfiaknak, akiknél valamilyen prosztataelváltozást diagnosztizálnak, és aggódnak?
– A legtöbb férfi nagyon érzékeny: nem bírjuk a fájdalmat, és nem szeretjük a bizonytalanságot. Ha az egészségünkről van szó, rögtön aggódunk: képes leszek-e megtenni a dolgokat, amiket akarok. A legelső dolog tehát, hogy biztosítsuk a beteget: a betegsége kezelhető, és képes lesz az életét ugyanolyan minőségben élni, mint korábban. Tudatosítanunk kell, hogy azon túl, amit az orvos megtehet, nagyon fontos szerep hárul a társára is. Be kell vonni a feleséget, vagy a barátnőt is ezekbe a megbeszélésekbe, és nyíltnak kell lenni. Szerintem a legtöbb férfi az orvosa és a felesége segítségével meg tud birkózni a problémával.
2005. 07. 15. (IX/28)
