Magam egy televíziós stúdióban tapasztaltam meg, milyen nagy történet ez. Hetente eltöltök egy órát a nézők társaságában, azt hittem, október huszonkettedikén a másnapról lesz szó, úgy is készültem. Nálam volt a kipreparált Gyurcsány-Hiller, vártam a reakciókat, majd valaki Novák Dezsőről kérdezett. A következő telefonista ehhez szólt hozzá, és jól el is voltunk ezzel a műsor végéig. Lám, még mindig érdekli az embereket, vajon kinek volt kettős élete, kinek kell most kínosan nézegetnie az eddig általa másért figyelt arcokat?
Az ok talán az, hogy egy nagyon híres, köztiszteletben álló ember bukott le? Lebukást mondok, hiszen Nováknak tizensok éve lett volna legalább a többieknek elmondani, ő nem csupán saját jogán kétszeres olimpiai bajnok, de a zseniális párbajtőröző, Nemere névrokona is, s mint ilyen, kevésbé dicsőséges a pályafutása. Nem tette meg akkor sem, később sem. Nagyjából egy héttel azelőtt tette meg, amikor egy napilap már készült a leleplezésre. Kár. Legalább fülbegyónásos alapon az Albertnek elmondhatta volna.
Novák tehetséges volt. Aki elég fiatal ahhoz, hogy nem látta játszani, annak elmondanám, egy rendkívüli rúgótechnikájú, remekül helyezkedő, technikás védőt tisztelhettünk benne, aki évekig rúgta a szabadrúgásokat meg a tizenegyeseket (mint ilyen – ellentétben a televíziós információkkal – kétszer hibázott tíz év alatt). Kivételes játékintelligenciája kiemelte a "rúgd, amerre éred" védők közül, jól látott a pályán, ezzel pótolta gyorsasági hiányosságait. Sportszerű, korrekt játékához időszakonként
könnyelm? megoldások párosultak, melyekből azonban többnyire jól jött ki. Ha ma játszik, a legtöbb nemzetközi nagycsapat szívesen látja. Ezért atipusos. A besúgás ugyanis az esetek döntő hányadában tehetségpótló. Az a jellemző a besúgóra, hogy képességei hiányát próbálja meg pótolni, mégpedig a bennfentesség biztonságával, az így szerzett kapcsolatok hatékonyságával. Legalábbis magam így tapasztaltam, de erről majd később, maradjunk Dezső bácsinál.
Dezső bácsi története annyiban típusos, hogy úgynevezett kisebb súlyú bűncselekmény ellentételezéseként lépett be a szervezetbe, magyarán megzsarolták. Ezzel kapcsolatban minimum két olvasat ismerhető. Az egyik, hogy szörny? joga volt annak a szörny? világnak. Ez egy jogos olvasat. Van abban valami agyrémítő, hogy emberek nem költhetik arra megszerzett pénzüket, amire akarják, ott, ahol akarják, és az így szerzett áruval nem tehetnek azt, amit akarnak. Polgári demokráciában elképzelhetetlen az ilyen, igaz, hiány sincs.
"Azért pedig ne vessünk meg
valakit, ha baráti körét nem
a róla jelentőkből válogatja."
2004. 11. 05. (VIII/45)
