– Az én olvasatomban mindez elsősorban politikai indíttatású stratégiai üzenet hangoztatásáról szól. Hogy mi ennek az egész
kampánynak a célja? Az egyik cél valószínűleg a közvélemény tematizálása. A kormányváltás idején is a Fidesz igyekszik meghatározni azt, miről beszéljenek az emberek, miről szóljon a média nap mint nap. A másik cél talán ennél komolyabb. A mindenkori ellenzéki pártoknak az az érdekük, hogy ne privatizáljanak az éppen kormányon lévő pártok. Részben azért, hogy a vagyont megőrizzék arra a kormányzati ciklusra, amikor ők lesznek hatalmon, illetve azért, hogy az eladásokból pénzt szerezzenek, ha ennek szükségét látják. Ne felejtsük el, hogy az állami tulajdon, hatalom befolyást, jövedelmeket jelent. A birtokában lehetőség van pozíciók osztogatására az igazgatótanácsokban és vezérigazgatói posztokon. Az állami cégekből is ki lehet vonni jövedelmeket, akár pártcélokra, akár magánzsebekbe.
– Valahol valaki úgy fogalmazott, hogy az állami cégek valójában "káderlerakatok".
– A vállalatok igazgatóságai feltétlenül azok. Számos vállalat működését egészen közelről ismerem, ahol nyíltan pártpolitikai alapon osztogatják a helyeket.
– Fogalmazhatunk úgy is, hogy a Fidesz most ilyen "féltékenységi tematizálást folytat"?
– A rendszerváltás küszöbén Köllő János közgazdász így írt: "Viszik az állami vagyonomat." Ezzel azt a félelmet fogalmazta meg Köllő, ami a még választások előtt alakulófélben levő pártokat jellemezte. Féltek attól, hogy elfogy az állami vagyon, mire ők hatalomra kerülnek. Más helyzet, másfajta törvényi, intézményi feltételek jellemezték azt a kort, de a motiváció nagyon hasonló volt akkor is és most is.
– A rendszerváltás idején közel kétezer vállalat volt állami kézben, 2004-re 154-re csökkent a számuk. Ebből 116 kisebbségi vagy többségi tulajdonrészét árusítja az idén a vagyonkezelő, 38 maradna csupán állami kézben. Menynyiben reálisak azok a megállapítások, melyek a Fidesz hirdetésében szerepelnek, miszerint elszabadulnának az árak, kiszolgáltatottá válnak a polgárok, munkahelyek szűnhetnek meg?
– Átfogóan nemigen lehet beszélni erről a több tucat vállalatról, egy-egy cégről konkrétan lenne érdemes szót ejteni. De azoknak a cégeknek, amelyeket felsoroltak (Magyar Posta, Magyar Villamos Művek, Nemzeti Tankönyvkiadó, Volán-társaságok), van közös jellemzőjük: hogy valamilyen közszolgáltatást végeznek, többnyire monopolhelyzetben vannak, és hatósági árakkal dolgoznak. Nos, ha privatizálnák is ezeket a cégeket (bár több ízben is cáfolta ezt a kormány), a fogyasztói árak továbbra is állami, kormányzati kézben maradnának. Az államnak továbbra is minden befolyása meglenne felettük akkor is, ha ezeket a cégeket eladnák. Ebből a szempontból tehát nem a tulajdonos kiléte a fontos, hanem a szabályozás. Talán egy magántulajdonos hatékonyabban képes üzemeltetni ezeket a nagy, monopóliummal bíró vállalatokat, mint a posta és a villamos művek. Az árak elszabadulása nem reális félelem.
– Visszatérve a hirdetés szövegére, úgynevezett teljes privatizáció esetén valóban nem tudja garantálni az állam az emberek mindennapi életbiztonságát, nem tudja már megvédeni a polgárait?
– Ez egy jól hangzó, hatásos szöveg. Nyilvánvalóan a kiemelt cégek közszolgáltatói jellegére utal, de tudni kell, hogy az állam sem tudja megvédeni sem az alkalmazottait, sem az árakat. Ékes példa erre a BKV Rt.
A társaság állami, önkormányzati tulajdonban van, ennek ellenére évek óta az infláció duplájával emeli a jegyek és bérletek árait, mert a működése másképp finanszírozhatatlan. De nézzük a foglalkoztatottságot. A BKV-nál a \'90-es évek elején még közel 23 ezer ember dolgozott, most pedig 13 ezer. A sort sokáig sorolhatnánk. Az állam nem tudja hatékonyan működtetni a vállalatokat, mert nem csak és kizárólag a profit- és a vagyongyarapítási célokat tűzi ki a vállalatvezetés elé, hanem olyan követelményeket állít a tulajdonos, amelyek keresztezik a profitszempontokat. Az, hogy ne emeljenek árakat, és tartsák meg a foglalkoztatás szintjét, együtt nem működik. De ez a világon mindenhol így van. Sok kísérlet történt arra, hogy összehasonlítsák az állami és magáncégek hatékonyságát, ez borzasztóan nehéz.
– Magyarország az EU tagjaként a privatizációs bevételeit nem fordíthatja a költségvetési lyukak betömésére. Várhatóan mire fordítja a kabinet a több százmilliárdos bevételt?
– Valóban, a deficitet magát nem lehet ezekkel a pénzekkel csökkenteni, de számos olyan célra fordíthatja az állam, amelyeket egyébként is költségvetési forrásokból finanszírozna: leginkább infrastruktúrafejlesztésre, autópálya építésére.
– Milyen hatása lenne a Fidesz által szorgalmazott népszavazásnak?
– Nagyon rossz fordulatnak tartanám, ha népszavazással döntenénk a privatizáció teljes leblokkolásáról. Ha másért nem, azért, mert ez magának az állami kézben maradó vagyonnak jelentene rosszat. Azok a vagyonrészek ugyanis "be lennének betonozva", nem fenyegetné őket sem a privatizáció, sem csőd. Ebben az esetben pedig az államnak, azaz az adófizetőknek kellene finanszírozniuk a veszteségeket. Ez az a Kornai János, neves közgazdás által leírt "puha költségvetési korlát", ami gyakorlatilag a szocializmus lényege.
2004. 10. 22. (VIII/43)
