Javier Solana Brüsszelben üdvözli Ahmed Koreit, a Palesztin Hatóság miniszterelnökét. Könnyített vizsgafeltételek Fotó: Reuters
A tíz évre szóló előrejelzés az Európai Unió befolyásának növekedését és a zsidó állam fokozott elszigetelődését helyezi kilátásba. Ha a huszonöt tagú Európai Unió félreteszi belső nézeteltéréseit, egységes külpolitikát alakít ki, csökkentve az Egyesült Államoknak, Izrael legfontosabb szövetségesének a hatalmát, súlyosan "sértheti az izraeli érdeket". Izrael elveszítheti nemzetközi legitimitását, ami egy "dél-afrikai típusú" elszigetelődéshez vezet. Jeruzsálem nemzetközi szankciók fenyegetése miatt aggódik, amely Izraelt pária állammá fokozhatja le.
Izrael és az EU kapcsolata hosszabb ideje feszült, miután Brüsszel a közel-keleti konfliktusban egyoldalúan a palesztinokat részesíti anyagi és politikai támogatásban. E viszony a biztonsági kerítés megépítésével és Izrael gázai hadműveletével tovább romlott. Izrael aggodalommal figyeli az Európában növekvő antiszemitizmust és az ellene vívott tétova és elégtelen "küzdelmet".
Saron kormányfő júliusban kizárta, hogy az EU bármiféle szerepet játsszon a közel-keleti konfliktus rendezésében, miután
Brüsszel az ENSZ közgyűlésében a biztonsági kerítés ügyében is a palesztinok mellé állt. Az EU korábban elítélte Izraelt amiatt is, hogy megölte a Hamasz terrorvezéreit, Ahmed Jaszint és Abd el-Aziz Rantiszit.
Javier Solana volt NATO-főtitkár az Európai Parlament brüsszeli ülésén négypontos tervet ismertetett a nem létező "közel-keleti békefolyamat" felgyorsítására. Az EU "kész segíteni a Palesztin Hatóságot a palesztin rendőrség megerősítésében, hogy az eddiginél hatékonyabban harcolhasson a terrorizmus ellen".
A palesztin rendőrség azonban sosem harcolt a terror ellen.
A "rendőrség tagjai a Fatahból (al-Aksza Mártírjai és a Tanzim), valamint más palesztin terrorszervezetekből (Hamasz és az Iszlám Dzsihád) verbuválódtak, terroristák voltak, és azok is maradtak.
A palesztin rendőrség sosem működött együtt Izraellel, pedig ezt az oslói megállapodások és a "békemenetrend" ("road-map") is kötelezettségként írta elő számukra. Ha izraeli nyomásra néha le is tartóztattak egy-egy terroristát, hamarosan elengedték őket. Bár az egyezmények előírták az elfogottak kiadatását Izraelnek, a Palesztin Hatóság soha egyetlenegy terroristát sem adott ki. Színleg elítélte, majd rövidesen elengedte őket. Viszont azokat a palesztinokat, akik valóban együttműködtek Izraellel a terror elleni küzdelemben, felakasztatta vagy bírósági színjáték nélkül nyilvánosan felkoncoltatta. Solana ezt nagyon jól tudja, mégis feltétel nélkül a palesztinokat támogatja.
Az EU a nemlétező palesztin reformokat is elő akarja mozdítani. Mióta Abu Mázen, az első palesztin kormányfő elfogadta a "békemenetrendet", semmi sem történt a reformok ügyében. A kormányfők, Abu Mázen és Ahmed Korei a Raisz ("a vezér") dróton rángatott bábjai. Már pedig Arafatnak esze ágában sincs abszolút hatalmát korlátozni. Solana ezt nagyon jól tudja, mégis támogatja a palesztinokat.
Az EU továbbra is támogatja a palesztin gazdaságot, és mindent megtesz, hogy "a béke érdekében tett erőfeszítések a pénzforrások hiánya miatt ne szenvedjenek kárt". Solana azt hiszi, a palesztinokat nyomor taszítja a terror felé, azonban téved. A nélkülözés nem oka a terrornak, hanem következménye. A palesztinok semmilyen erőfeszítést nem tesznek a béke érdekében. Solana ezt nagyon jól tudja. Mégis támogatja őket.
Ám, ha Izraelre terelődik a szó, Javier Solana hangsúlyt vált. A gázai kivonulást csak akkor fogadja el, ha Izrael teljesen kiüríti az övezetet, és a terület, a légtér és a "határok" felett korlátlan palesztin szuverenitást biztosít. Ma már azonban még ezzel sem elégszik meg, Izraeltől azt követeli, hogy feltétel nélkül "az 1967 előtti határok mögé" vonuljon vissza. Ha nem, egyetlen centtel sem hajlandó támogatni Izrael gázai kivonulását. Solana azt hiszi, feltételeket szabhat. Nem veszi észre, hogy a gázai kivonulás nem "a békéért tett palesztin erőfeszítések jutalma", hanem egyoldalú folyamat, nem része a "békemenetrendnek". Az pedig el sem kezdődött, mivel a palesztinok a terror elleni küzdelmet és a reformok véghezvitelét elszabotálták. Ezt Solana nagyon jól tudja. Mégis úgy tesz, mintha nem így lenne.
Solana a négy nagyhatalom (köztük az EU) által kidolgozott rendezési programban körülírt palesztin állam létrejöttében elengedhetetlenül tartja a választások megtartását. Ehhez olyan választási bizottságot kell alakítani – mondja –, amelyben minden fél megbízik. Ilyen egyszer? lenne?
Az EU a "két egymás mellett, de egymással békében élő állam" célját szeretné elérni. A Solana-terv azonban nem segíti elő e cél magvalósítását, hanem éppen ellenkezőleg, a háború továbbfolytatását szolgálja. Amíg az Európai Unió pénzzel és politikailag támogatja Arafatot és a Palesztin Hatóságot, addig aligha lesz béke.
Mi az oka annak, hogy Európa az arab–izraeli konfliktusban feltétel nélkül a korrupt, diktatórikus és terrorista palesztin szervezetek mellett foglalt állást? Pedig Brüsszel oly kényes a demokráciára, az emberi jogokra és a pénzügyek tisztaságára. Ha saját politikai és szociális értékei alapján választana, Izraelt, a térség egyetlen demokráciáját kellene támogatnia. Ezt Solana jól tudja. Mégis Arafat korrupt és terrorista rendszere mellett döntött. Annak ellenére, hogy a PFSZ ma nyíltan visszatért a "Két nép, egy állam" politikájához. Michael Tarazi, a PFSZ jogi képviselője a The New York Times-ban írta le, hogy a palesztinoknak Izraellel fennálló konfliktusát egy "demokratikus arab államban, Palesztinában" kell megoldani. Ez a megoldás véget vetne az önálló zsidó állam létezésének. Ebből is látszik: ha Izrael ki is vonulna teljesen a Gázai övezetből, Júdeából és Szamáriából, a konfliktus akkor sem jutna nyugvópontra.
Ebben nyilvánvalóan szerepet játszik Európa hagyományos "zsidóellenessége", amelynek részei a vallási alapú antijúdaizmus, a felvilágosult és pogány antiszemitizmus. Az Európai Unióban már ma is közel 15 milliós muszlim népesség él, amely eleve antiszemita és Izrael-ellenes. Solana legutóbbi izraeli útján közölte Saronnal: az unió nagyhatalmi szerepet játszik a Közel-Keleten, akár akarja Izrael, akár nem. Természetesen Brüsszel az Egyesült Államok orra alá is borsot akar törni. Ha Washington Jeruzsálemet támogatja, akkor Brüsszel, a volt Szovjetunió szerepében, Arafatot és Ramallahot. Még akkor is, ha az nem a békét, hanem a terrorháború
meghosszabbítását jelenti.
Európa csendet, nyugalmat, alacsony olajárakat akar. Biztosítani akarja határait, amelyek mentén – Izrael kivételével – iszlám és arab országok sorakoznak. A lényeg, hogy Európa megmeneküljön az iszlám terrorizmus fenyegető rémétől. Ráadásul Európa most már tényleg öregedő-vénülő kontinens, súlyos népesedési problémákkal kell szembenéznie. Mivel az Eurostat jelentése szerint Európának évente négymillió bevándorlóra lesz szüksége ahhoz, hogy a termelés eddigi színvonalát fenntarthassa. Az utánpótlás közel 90 százaléka a komoly gazdasági válsággal küzdő arab és iszlám országokból érkezik. Bernard Lewis, a neves amerikai iszlámkutató éppen emiatt jelentette ki: Európa az évszázad végére muszlim lesz.
2004. 10. 22. (VIII/43)
