Silvio Berlusconi miniszterelnök mellett balra helyettese, Gianfranco Fini. A Lovag és a Kétkulacsos Fotó: Reuters
"(
) felháborodom, és felháborodva kérdem, mire jó állampolgároknak lenni, állampolgársággal bírni? Kérdem, hol szűnnek meg az állampolgár jogai, és hol kezdődnek az idegenek jogai? Kérdem, hogy a külföldieknek joguk van-e szóba hozniuk olyan jogokat, amelyek tagadják az állampolgárok jogait, amelyek nevetségessé teszik az állampolgárok törvényeit, amelyek az állampolgárok civil vívmányait támadják? Egyszóval kérdem, hogy a külföldiek többet számítanak-e, mint az állampolgárok. Ha vannak egyfajta szuperállampolgárok, valóban a mi h?béruraink-e azok? Parancsolóink? És ami a szavazást illeti
(
) az alkotmány 48-as cikkelye félreérthetetlenül megszabja, hogy a szavazati jog az állampolgárokat illeti, és kész. »Választó minden állampolgár, nők és férfiak, akik elérték a nagykorúságot« – mondja. Mielőtt Európa az iszlám provinciájává vált volna, soha nem lehetett látni egyébként, hogy a külföldiek az urnák elé járultak volna – megválasztani azok képviselőit, akik vendégül látják őket. Én nem szavazok Amerikában. New York polgármesterének megválasztására sem, bár New Yorkban lakom. Miért kellene szavaznom egy olyan országban, amelynek nem vagyok polgára? Nem szavazok Franciaországban, Angliában, Írországban, Belgiumban, Hollandiában, Dániában, Svédországban, Németországban, Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban stb. sem, bár az útlevelemre rá van írva: Európai Unió. És a fenti okokból ezt tartom helyesnek. De a maastrichti szerződés egyik cikkelye »intézkedik« a bevándorlók feltételezett jogáról a szavazásra és a megszavazhatóságra az önkormányzati és nemkülönben az európai választásokon. A határozatot 2003. január 15-én jóváhagyta az Európai Parlament, »melegen pártolva« az ötletet, ajánlva tagállamainak kiterjeszteni a szavazati jogot az EU-tagállamokon kívüliekre is, azokra, akik legalább öt éve egyik országukban tartózkodnak. A jogot, sőt feltételezett jogot, amely a demagógiát egyesíti a cinizmussal, már megadták Írországban, Angliában, Hollandiában, Spanyolországban, Dániában, Norvégiában, és 1998-ban Olaszországban a balközép kormány is jóváhagyott egy törvényt, amely engedélyezi a véleményalkotó referendumot. A jogot, sőt feltételezett jogot például a toszkán régió baloldali demokrata elnöke vagy a Friuli-Venezia Giulia régió baloldali demokrata érzelm? elnöke ki akarja terjeszteni a községi választásokra. A jogot, sőt feltételezett jogot, amelyet valaki meg szeretne adni a szabálytalan dokumentumokkal rendelkezőknek, azaz az illegális bevándorlóknak. (Az átutazó turistáknak nem?)
De a legrosszabb nem is ez. Hanem az, hogy a keresztesek tömegét nemcsak a baloldalról vagy a szélsőbaloldalról vezetik, hanem az úgynevezett jobboldal exújfasisztái és az úgynevezett közép kereszténydemokratái is. Ugyanis a konferencián, amelyet múlt októberben az Európai Unió hirdetett meg a bevándorlásról, a miniszterelnök-helyettes, nemkülönben az Alleanza Nazionale elnöke bejelentette, hogy a szavazati jog megadása a bevándorlóknak »igazságos és legitim«, amennyiben »a bevándorlók fizetik az adót«, és »be akarnak illeszkedni«. (Ugyanarra az elvre támaszkodva, egyenesen benyújtana egy törvényjavaslatot.) És néhány nappal később, miközben látogatóban volt Kairóban, az Európai Bizottság elnöke hozzátette, hogy a bevándorlóknak adott szavazati jog nemcsak az önkormányzati választásokon »alapvető«, de »előbb vagy utóbb« meg kell adni nekik a parlamenti választásokon is. Ez egy olyan dolog, ami ingerli a haragomat, és arra kényszerít, hogy néhány levélkét írjak a fent nevezett uraknak, nemkülönben egy rövid jegyzetet a lovagnak.
Első levélke. Elnök ura az Európai Bizottságnak, tudom, hogy Önt Olaszországban Mortadellának nevezik. ( ) A csapás az, hogy azért, hogy megfossza a hatalmától, [D\'Alema] továbbadta Önt az Európai Unióba. Élvezzétek! És az Európai Unióban Ön nem kis rossz benyomást keltett bennünk, Monsieur. Gondoljon arra, amit az Eurobarométerrel kapcsolatban tett 2003 októberében, azaz amikor közvélemény-kutatást indított az Európai Unió polgárai között az iraki háború legitimitásával kapcsolatban. Ez az a kutatás, amelynek során megkérdezte, többek között, hogy mely ország fenyegeti a legjobban a világbékét, és amelyre csak 7515 ember válaszolt. De Ön nyilvánosságra hozta, mintha egy népszavazásról lett volna szó, és az előzetes bemutatón meg is adta a választ, amelyből kitűnt: »Az európaiak 59 százaléka szerint az az ország, amely a legjobban fenyegeti a világbékét, Izrael.« ( ) De a »Szavazatot a külföldieknek« ügye mindent felülmúl. Mert a zilált balközép (olyannyira zilált, hogy azért, hogy egy vezetőt szerezzen, a kereszténydemokrata mortadellák közé kell mennie keresni egyet) ugyanis Önt választotta. Újra Önt, Istenem. És látva, hogy a miniszterelnök-helyettes Allah fiait ugyanolyan mértékben szereti, az Ön visszatérte az olasz politika katlanába arra kényszeríti az olaszokat, hogy egy olyan jobboldal és egy baloldal (vagy feltételezett jobboldal és baloldal) között válasszanak, amelyek mindketten az ellenség oldalán állnak. Semmi nem hiányzott nekünk, mint Ön, Monsieur. ( )
2004. 09. 17. (VIII/38)
