Eörsi, Konrád, Haraszti. "Az írónak az a dolga, hogy megmutasson valamit, ami minden korban izgalmas látvány a szemnek, a gondolat csillogását" Fotó: Vörös Szilárd
Eörsi Pista írt már sok mindent, magam is láttam több darabját, olvastam megannyi publicisztikáját, de rég volt ilyen sikeres. Mondhatnánk úgy is, a Sorstalanság óta a legnépszerűbb magyar írás Eörsi István Kedves Gábor cím? alkotása. Legyünk büszkék rá, hogy még a magát polgárinak nevező, pedig csak modortalan sztárok hasonszőr? jeremiádái sem ilyen olvasottak. A nyár slágere a Kedves Gábor, ez nem lehet vitás.
Jómagam nem bírtam érzelmek nélkül olvasni a Kedves Gábort. Van rá sok és nagydarab okom. A legsokabb, hogy magam is itt éltem ebben az országban, születésemtől kezdve. A másik, cseppet sem mellékes körülmény, hogy írtam pár darabot, publicisztikát, valamint egyszer alapító tag létemre magam is kiléptem az SZDSZ-ből. Épp tíz éve. Ebből az is sejthető, miért. Én tehát úgy olvastam a Kedves Gábort, mint háborús veterán a harci memoárokat. A kedves Gábor, még ha eredetileg levélnek is készült, s terjedelme nem éri el egy feljelentés terjedelmét, mégis fontos mű. Igaz, el lehetne intézni egyetlen hegyes szellemi sercenettel. Mondjuk rá azt, hogy aki ilyet ír, az legyen nagyon tisztességes. Vagy mondjuk rá azt, hogy ne írjon ilyet, aki valamikor Sztálinhoz írt dicsőítő verset. Hát az ne is. Csakhogy ez az ember nem az az ember. Nem kevesen voltak, akik a háború után úgy gondolták, talán a holnapra mindent megforgató szép új világban nem lesznek razziák, nem lesznek mezítlábas gyerekek, a tehervagonokat teherszállításra használják, sőt esetleg elvben és konkrétan egyaránt eltűnik hazánk félmúltjának legbeszédesebb jelképe, a cselédlépcső. Magam, ha akkor éltem volna, ezt kívántam volna. Zavaró tényezőként kétségkívül jelentkezett, hogy ezt a féldecivel folyó Kánaánt egy Sztálin álnev? volt papnövendék nevesítette szokatlanul csekély szerénységgel. Abban a rendszerben újkorában sokan hittek, köztük olyan mai legendák, mint Illyés Gyula vagy Örkény István, de hitt Jancsó is és még sokan. Eörsi hamar kiábrándult, ötvenhatozott egy jót, majd leülte az érte járót. Mellesleg jegyezném meg, hogy Emlékezés a régi szép időkre című, e tárgyban fogant írása a maga bájos szarkazmusával köznapi nyelvezete ellenére is korszakos iromány. Adott tehát egy ember, aki szellemileg is leélt egy életet. Igaz, Lukács-tanítvány is volt.
Igen, Eörsi Lukács tanítványa volt, ebben, sajnálom, különbözünk. Szívesen lettem volna Lukács tanítványa, de életkori okokból nem sikerült.
Eörsi kilépésének, remélem, nem
az a tanulsága, hogy lám,
így helyes, író ne politizáljon.
Ellenkezőleg, biztatnám
a kollégákat, tessék csak, tessék.
Havel író volt és nagy formátumú
államvezető. Göncz Árpád is író
volt, és a tulajdonváltás utáni idők
legnépszerűbb közférfia lett.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »