Putyin elnök a Kremlben. Rossz hírt kapott Fotó: Reuters
A merénylet a Dinamo stadionban történt: Ahmat Kadirov és a többi vezető a tervezett programtól eltérően érkeztek, és mikor éppen indultak volna a grozniji repülőtéren kezdődő felvonulásra, valaki működésbe hozta a robbanószerkezetet. A biztonsági szervek szerint a pokolgép a nem sokkal korábban befejezett felújítási munkálatok során került a tribün alá, így az elkövető vélhetően az elnök közvetlen környezetéhez tartozó ember lehet – hiszen az ilyesfajta objektumok építési munkálatai szigorú biztonsági felügyelet alatt zajlanak.
Ahmat Kadirovra már régóta vadásznak ellenfelei; több társát érte utol a halál az elmúlt néhány év során csak amiatt, mert túl közel voltak hozzá egy-egy robbanás vagy lövés idején. Egy héttel halála előtt Kadirov egy interjúban meg is nevezte ellenfeleit: szerinte a csecsen ellenállók egyik ismert vezetője, valamint az előző elnök, Aszlan Maszhadov próbálnak az életére törni. Korábban azt nyilatkozta, nem fél tőlük, egyúttal azt ajánlotta, tegyék le a fegyvert, mert ellenkező esetben megsemmisítik őket.
"Rendkívüli ember volt: nagyon céltudatos, becsületes, férfias. A maga számára sosem kért semmit, akárhányszor is találkoztunk" – mondta Kadirovról Vlagyimir Putyin május 11-én a tévében.
A merénylet után az orosz elnök Csecsenföldre repült, hogy személyesen fejezze
ki részvétét az elhunytak családtagjainak, és bejelentse: Ahmat Kadirovot az Oroszország Hőse, Huszejn Iszajevet pedig a Bátorság érdemrenddel tüntetik ki.
Kadirov életútja valóban nem mindennapi. Az első csecsen háború idején muftiként (muzulmán igehirdetőként) a Kreml és az orosz hadsereg ellenségévé vált: gyakorlatilag háborút folytatott ellenük, támogatta a csecsen szeparatizmust és a partizánmozgalmat. A második háború idején azonban már Moszkvát támogatta, ahol Baszajev és Maszhadov ellenében építettek rá, és bizonyos kompromisszumok elfogadása után 2003-ban ő lett a csecsen elnök. Most pedig Oroszország Hőse; a csecsen Gudermesz város főtere ezentúl az ő nevét fogja viselni. Bizonyára megérdemelten, ahogy az orosz televízió egyik politikai szakértője megjegyezte, Kadirov tulajdonképpen saját személyével lefedte Oroszország számára a csecsen problémát.
Vajon ki lesz a következő elnök? Ez bizonyára minden olyan embert foglalkoztat, akinek nem közömbös a csecsenkérdés. Az orosz média "jelöltjei" a Moszkvában dolgozó ismert csecsen politikus, Aszlambek Aszlahanov és a vállalkozó Malik Szajdulajev. A megbízott elnöki tisztet egyelőre Szergej Abramov miniszterelnök tölti be, az ő első helyettese pedig az elhunyt elnök fia, Ramzan Kadirov lett. Sokan őt tartják a megüresedett "trón" örökösének – az azerbajdzsáni példa nyomán, ahol Gejdar Alijev, az elnök posztjára annak halála után fia, Iljász lépett. Ahmat Kadirov halála után Putyin elnök azonnal fogadta fiát a Kremlben. Mások azonban nem tartják valószínűnek a dinasztikus hatalomátadás lehetőségét.
Először is, Csecsenföld és Azerbajdzsán helyzete merőben különbözik egymástól. Másodszor, Ramzan mindössze huszonhét éves, míg a csecsen alkotmány értelmében a köztársaság elnökének minimum harmincöt évesnek kell lennie. Harmadszor, ifjabb Kadirov nem igazán népszerű a hazájában – ezt apja biztonsági szolgálatának vezetőjeként "érdemelte ki". Ez a biztonsági szolgálat nem is tudta megvédeni Ahmatot a haláltól.
Van azonban még egy igen súlyos érv ellene. Még 2003 augusztusában, a csecsen elnökválasztások előtti időszakban a moszkvai ellenzék lapja, a Novaja Gazeta egy sorozat leleplező anyagot jelentett meg az úgynevezett "kadirovistákról" – vagyis azokról, akiknek a segítségére számított a később megválasztott elnök, és akiknek vezetője fia, Ramzan volt. Anna Politkovszkaja, az ismert orosz újságírónő szerint ifjabb Kadirov a maga biztonsági vezetői posztjából olyan tisztséget próbált faragni, amely őt az elnök után következő második helyre emelte volna. Borisz Jelcin idején pontosan így viselkedett a biztonsági szolgálat feje, Alekszandr Korzsakov is.
A "kadirovisták" összetételéről pedig ugyanez az újság és riporter így írt: a Ramzan vezette osztagokba bárki bekerülhet, aki folytatni akarja a harcot – például az amnesztiára várók: a duma által kihirdetett amnesztia gyakorlatilag egyetlen feltétele a Kadirov-féle hadseregbe való "átigazolás". Mindazoknak, akik leadták a fegyvert, tudtára adták: ha nem akarnak több összetűzést a hatalommal, az egyetlen úton érhető el: "légy kadirovista". Máskülönben jön a börtön és a többi.
Azokat, akik beleegyeztek, azonnal ellátták fegyverrel és hivatalos papírokkal. Jelenleg a "kadirovisták" magját éppen ilyen legalizált volt ellenállók alkotják. 2003 nyarán gyakorlatilag minden régióközpontban és a falvak többségében megjelentek. Azok viszont, akik nem fogadták el az ilyesfajta "amnesztiát", azt állítják, hogy akik átálltak, többségükben már közöttük is "állatok és banditák" hírében álltak.
Mindezek ismeretében nem nehéz elképzelni, milyenek a Kadirov-párti erők Csecsenföldön, és milyen tekintéllyel bír közöttük vezetőjük, Ramzan Kadirov, és az sem tűnik érthetetlennek, hogyan kerülhettek a volt elnök környezetébe merénylők.
Nem kizárt az sem, hogy a kadirovistáknak szegődő ellenállók újból Baszajevet és Maszhadovot támogatják majd; erre valószínűleg a Kremlben is számítanak. Putyin, miután visszatért Csecsenföldről, kijelentette: sürgősen meg kell erősíteni az ottani belügyminisztériumot; máris 1150 emberrel növelték a létszámot, akik valószínűleg a szövetségi rendőrség kiküldött munkatársai lesznek. Ezenkívül elrendelte egy olyan bizottság felállítását, amely az összes szociális problémát feltérképezi Csecsenföldön; Putyin úgy tartja, ez a fő eleme a lázadó köztársaságban a stabilizáció fenntartásának.
Mindent összevetve úgy tűnik, azoknak van igaza, akik azt állítják: az előző hatalom és a Kremllel való kapcsolatrendszer Kadirov meggyilkolásával összedőlt – úgyhogy új rendszer építésére van szükség. Ez pedig nem lesz könny? feladat.
2004. 05. 13. (VIII/20)
