Ezerötszáz fiatal megkérdezése után a szakemberek megállapították: a fiatalok számára egyre fontosabb a szülőkkel való harmonikus kapcsolat és a szoros családi kötelékek. A látszat ellenére azonban a család tisztelete nem jelenti az értékek általános konzervativizmusát. Ezt mutatja az is, hogy a férfi és női szerepeket általában liberálisan közelítik meg. Véleményük szerint ugyanis a férjnek és a feleségnek egyaránt ki kell vennie a részét a pénzkeresésből, és egy dolgozó nő is lehet olyan jó anya, mint aki nem dolgozik. A család tiszteletének érdekes vetülete, hogy a megkérdezett fiatalok mintegy 60 százaléka gondolja úgy: a szülőknek – akár a saját egzisztenciájuk árán is – kötelességük mindent megtenni gyermekeikért. Mindössze 35 százalék véli úgy, hogy szüleinek
megvan a saját életük, és nem kell mindenüket feláldozni csemetéik előmeneteléért.
Gábor Kálmán neves ifjúságkutató szerint azért ennél valamivel árnyaltabb a kép: "Az értékorientációban egyértelmű, hogy a nemzetközi és magyar trend változatlanul
az individualizmus. A család minden felmérésben fontos, de ennek nem feltétlen a konzervatív értékek megerősödése az oka. Sokkal valószín?bb az, hogy a fiatalok felismerték, megfelelő szülői támogatás nélkül nehezebben boldogulnak. Ennek függvényében sokkal inkább a család anyagi vetülete értékelődött fel, mintsem a rokoni kapcsolatok."
A szociológus hozzátette:
"A család felértékelődését relativizálja az a nyári felmérés is, mely szerint a fiatalok 10 százaléka számára egyre vonzóbb a szingli életmód. A tanulási idő kitolódásával párhuzamosan a családalapítás is egyre későbbre tolódik." A társadalmi kérdésekkel kapcsolatban a tanulmány szerint még kiforratlan a 14–24 éves korosztály értékrendje, hiszen gyakori, hogy egymást kizáró nézetek szerepelnek felfogásukban. A megkérdezettek többsége jónak tartja a teljesítményt ösztönző versenyt, a magántulajdont és az alacsony adókat még azon az áron is, hogy az emberek maguk gondoskodjanak saját jólétükről. A többség viszont azt is szívesen látná, ha a jövedelmek egyenlő nagyságúak lennének. A megkérdezettek mintegy 40 százaléka véli úgy: az államnak kötelessége gondoskodni polgárai jólétéről. Szintén ennyien szeretnék, hogy olyan társadalom alakuljon ki hazánkban, ahol szabályokkal érik el a biztonságot és a stabilitást. A fiatalok 98 százaléka gondolja: a boldogság feltétele, hogy az ember olyan szakmában ténykedjen, amit szeret, és stabil, biztos munkahellyel rendelkezzen. Munkahelykeresésnél a fiatalok 44 százalékánál a legfőbb szempont a "biztos állás", ne kelljen attól tartania, hogy megszűnik a munkahelye, vagy elbocsátják. 38 százalék számára a magas jövedelem a mérvadó, míg a pályakezdők 10 százaléka számára fontos egy munkahellyel kapcsolatosan, hogy olyan emberekkel dolgozhasson együtt, akiket kedvel. Az alkotói kielégülés a fiatalok mindössze 8 százalékának fontos szempont.
Gábor Kálmán szerint a biztos munkahely igénye szociális okokkal magyarázható:
"A stabil munkahely a létbizonytalanság miatt értékelődött fel. Sok fiatal szembesült már azzal, hogy számtalan munkahelyen csak részmunkaidőben vagy kényszervállalkozóként dolgozhat. A bizonytalanságra reagálva két trend erősödött: egyrészt akik az államtól várnának több segítséget, másrészt akik a piaci esélyek növekedésében bíznak. A karrier kiteljesedése miatt egyre többen illeszkednének be valamilyen klientúrába."
A kutatás szerint a fiatalok szabadidejükben zenehallgatással és tévénézéssel töltik a legtöbb időt. A zene egyben a legköltségesebb szórakozásuk is, hiszen CD-kre és különböző elektronikai cikkekre költik a legtöbb pénzt. Gyakran a zenehallgatás célja a környezettől való elhatárolódás, az elmerülés, felejtés. Az ifjak között a zenei tévécsatornák nézettsége kiemelkedő. Sokan ezekből a forrásokból keresik, és elmondásuk szerint gyakran kapnak is választ aktuális problémáikra. A médiára egyébként is nagyon nyitott ez a korosztály. A barátokkal való együttlét a szabadidős tevékenységek listáján csak harmadikként jöhet szóba. A tanulmány összegzi: a mai fiatalok sokkal inkább széthúznak, mint valaha. Olyan társadalomban nőttek fel, amikor szinte egyik napról a másikra nyílt szét a társadalmi olló. Egyesek elszegényedtek, mások meggazdagodtak, de nem lázadnak, és nem is álmodoznak. Csak fogyasztanak. Ha álmodoznak is, legfeljebb arról, hogy még többet, még drágábbat, még
könnyebben érjenek el.