Joschka Fischer több posztot is kinézett magának. Ambíciózus Fotó: Reuters
Ami már hivatalos: – írja a European Voice – Joschka Fischert "érdekli" a lehetőség, hogy az EU első külügyminisztere legyen.
A német külügyminiszter többször szólt erről újságírók előtt, és az EU jövőjével foglalkozó konvent tagjaként minden tőle telhetőt megtett, hogy minél szélesebb munkakört biztosítsanak az európai diplomácia leendő vezetője számára – ami nyilván nem jön rosszul, ha végül ő kerül elsőként erre a posztra.
Fischert támogatja Gerhard Schröder kancellár is, akinek meglehetősen terhére van, hogy Németország legnépszerűbb politikusával kell együtt szerepelnie, megosztania a reflektorfényt, így nem bánná, ha koalíciós partnere új állást találna magának. Schröder szerint minisztere "kiváló választás lenne" az unió külügyeinek vezetésére. A folyosói szóbeszéd szerint Joschka Fischer – lázadó és utcai tüntető múltja ellenére – "sikeres politikus" és olyan "jó európai", aki "merész jövőképpel rendelkezik" az unióról.
Az unió jelenlegi külügyi biztosa, Javier Solana a nyilvánvaló ellenjelölt Fischerrel szemben. Bár a spanyol diplomata még nem nyilatkozott, sokak számára ő az ideális külügyminiszter, aki munkájával előkészítette a terepet egy ilyen pozíció bevezetése számára.
Egy harmadik nem hivatalos jelölt a korábbi francia miniszterelnök, Alain Juppé, aki jelenleg egyszer? polgármester Bordeaux-ban. Jacques Chirac tudja jól, hogy Juppé ambícióit ennyi azért nem elégíti ki, így – Schröderhez hasonlóan – ő is támogatja, hogy lehetséges riválisa Brüsszelben kapjon elegáns íróasztalt.
Vannak azonban a csúcsdiplomata posztjánál is kelendőbb állások, ahova új jelentkezőket várnak. Jövőre megüresedik az Európai Bizottság elnöki posztja is, megkaparintható lesz, és előbb-utóbb az Európa Tanács elnöki széke is.
A kialakult gyakorlat szerint a legmagasabb pozíciókon arányosan kell osztozkodniuk az északi–déli, valamint a kicsi–nagy és a régi–új országoknak. A kibővített unió humánerőforrás-politikájához ezért egy bonyolult földrajzi számítás is hozzátartozik majd.
A bizottság elnökségi posztjára a fő jelölt a második ciklusban gondolkodó Romano Prodi és itt is Javier Solana, aki már 1999-ben is komoly eséllyel pályázott. Joschka Fischer is szóba került a bizottsági elnökséggel kapcsolatosan, számára azonban ennél a posztnál jelentős hátrány, hogy egy kis párthoz tartozik. De nem ő az egyetlen zöld politikus a keretben: Fischer régi barátja, Daniel Cohn-Bendit nemrég jelentette be jelöltségét, mondván "érdemes egy kicsit felkavarni az állóvizet" Brüsszelben. Egy biztos – véli a European Voice –, a "Vörös Dany" elnöksége biztosan nem lenne unalmas időszak.
Az igazi nagyágyúk még a kulisszák mögött várakoznak. Jose Maria Aznar és Tony Blair befejezik második miniszterelnöki ciklusukat 2004-ben, illetve 2006-ban. Mindketten viszonylag fiatalok és igen ambiciózusak. Sokan számítanak arra, hogy megcélozzák az Európa Tanács – ma még nem létező, de az új alkotmányban tervezett – elnöki mandátumát. Nem meglepő módon mindketten lelkesen támogatói egy ilyen poszt létrehozásának, és ragaszkodnak ahhoz, hogy a poszthoz kibővített hatáskör tartozzon.
És ez még nem minden: jövőre megüresedik az Európai Parlament elnöki posztja is, amelyre egy önjelölt már van: Alojz Peterle, volt szlovén miniszterelnök, aki széltében-hosszában híreszteli, hogy érdekelné ez a poszt. Peterle mellett szól, hogy egy új tagállamból jön, és a legnagyobb politikai csoporthoz, az Európai Néppárthoz tartozik. Beszél németül, olaszul, angolul és franciául – amely fontos előny, amikor a nagy tagállamok között egyeztetni kell. Peterle számára azonban nagy kihívást fognak jelenteni a lengyelek, akik szintén új belépőként szeretnének egy vezető uniós posztot biztosítani maguk számára. Ha sikerül a lengyelek lobbizása, akkor ez a poszt alighanem épp az Európai Parlament elnöki tiszte lehet – zárja a brüsszeli top álláskeresőkről szóló írását az European Voice.
A Le Pen-paktum
2003. 05. 23. (VII/21)
