Szerencsétlen játék Fotó: Somorjai L.
A Szerencsejáték Rt. adatai szerint az ötös lottó negyvenhat éves történetében átlag 6,4 sorsolásonként húztak ki telitalálatot – azonban volt olyan időszak (például 1957 novemberétől 1958 decemberéig), amikor egyet se, máskor viszont több tucat ötöst húztak ki az ötös lottón (1990-ben huszonhetet). Jelenleg már öt hónapja ötösmentes a lottó, így a nyeremény dagad és dagad. A nevezett időszak alatt több mint 100 millió szelvény kelt el összesen.
Játék vagy "hülyék adója"?
Egymilliárd forint térfoga-tára nézve akkora összeg, hogy ha tízezres bankókban számoljuk, akkor a bankókat lapjával egymásra téve egy ötemeletes ház magasságú (kb. 11 méteres) tornyot lehetne építeni belőle.
Annak az esélye azonban, hogy a várva várt "ötös" bejön, 1 a 44 millióhoz. Ez azt jelenti, hogy ha tutira akarnánk menni, akkor 44 millió szelvényt kellene vásárolnunk – 5,72 milliárd forintért. Az öszszes lehetséges variáció kitöltése után tehát – rengeteg munkával – "visszanyerhetnénk" az összeg harmadát, negyedét, azaz másfél–kétmilliárdot. (Persze csak abban az esetben, ha rajtunk kívül senkinek nem sikerül az ötös.)
Somorai László, a Szerencsejáték Rt. kommunikációs igazgatója lapunknak elmondta, hogy egy átlagos héten 3,5–4 millió ötöslottószelvényt vesznek az emberek, a múlt heti 7,7 millióval tehát megduplázódott a számuk. Egyszer? szorzással kiszámolható (egy szelvény ára 130 forint), hogy ez több mint egymilliárd forint bruttó bevételt jelent az államnak.
A nyereményalap 45 százalék: akármennyi bevétel folyjék is be, ennek 55 százaléka rögtön az államkasszába vándorol, és a maradék 45 százaléknak is egy része – különböző adók formájában –, a befizetett összegnek tehát csak a töredéke kerül szétosztásra. Egyes vélemények szerint éppen ezért a szerencsejáték a "hülyék adója". Másokat nem érdekelnek az ilyesfajta számítások, mert az elnyerni remélt összegtől életük problémáinak megoldását várják.
Lottózók az irodán
György – egy ötvenes éveiben járó férfi, aki saját szavai szerint a baracskai börtönben végez lelkészi és szociális munkát – időnként megjátszsza számait. Arra a kérdésre, hogy mit tenne 1,325 milliárd forinttal, lassan válaszol: "Ez elképzelhetetlen. Ekkora váratlan nyeremény szó szerint megbolondítaná az embert." Vele szemben egy elegánsan öltözött, alkalmi munkákból élő asszony – Judit – kapargatja sorsjegyét egy kis totó-lottó kirendeltségen. Hasonlóan nyilatkozik: rendszeresen kitölti a szelvényét, de nem tartja realitásnak, hogy ekkora összeget nyerjen.
Gabriella csinos, fiatal banktisztviselő. Párjával együtt töltik ki szelvényüket, és úgy gondolják, ha beüt a szerencse, a főnyereménynek a kamataiból is jól megélnének. "Előbb azonban kipihenném az elmúlt évek fáradalmait" – teszi hozzá Gabi. Attila negyvenöt éves elektroműszerész, több mint három évtizede lottózik, most már csak megszokásból. Arra a kérdésre, hogy mit tenne a főnyereménnyel, visszakérdez: "Minek annyi pénz?"
Racionális és irracionális elemek konfliktusára mutat rá minden hasonló beszélgetés. György újra megszólal: "Reménységet ad a lottózás tízmillió reménytelen ember között" – mire én rögtön tiltakozom: ami engem illet, vonjon le egyet a tízmillióból.
Az eddigi legnagyobb nyereménynek számító 1,15 milliárd forint múlt év novemberében talált gazdára – egy többtagú lottózó csapatban. Az ominózus időszakban a hetente vásárolt szelvények száma meghaladta a 10 milliót. A 2001. év a szerencsejátékok szempontjából egyébként is a "leg"-ek éve volt. Az eddigiekhez képest rekordösszeget, összesen 156,8 milliárd forintot költöttek a polgárok a jövedelem újraelosztásának erre a módjára. Ez az összeg a 2000. esztendőhöz képest közel 20 százalékos növekedést jelentett. A Szerencsejáték Felügyelet adatai szerint 2001-ben 75,1 milliárd forintot költöttek az emberek sorsolásos játékokra és fogadásokra, amelynek 35 százalékát a legnagyobb nyereményt ígérő ötös lottóra fordították. A szervezők által befizetett személyi jövedelemadó 7,2 milliárd forint, a játékadó 34,4 milliárd – összesen tehát 41,6 milliárd forint volt (az előző évben: 35,2 milliárd).
A fenti összegből mindenfajta hazai szerencsejátékot egybevéve 61,8 milliárd forint nyeremény került kiosztásra, durván tehát 100 milliárd forinttal "finanszírozták" a polgárok az államot, illetve a szerencsejátékra szakosodott intézményeit. Ez az ország lakosainak számát tekintve személyenként 10 ezer forintos "önkéntes adózást" jelent.
Lelki hatások
Kétségtelen tény, hogy a nyertesek életében a sok pénz mindenképpen változásokat eredményez. Ennek a felderítése azonban nem könnyű, mert a 2 millió forint feletti nyereményeket átutalással fizető Szerencsejáték Rt. egyébként is titokban tartja a nyertesek kilé-tét, akiknek többsége nem is kívánja felhívni magára a nyilvánosság figyelmét.
Néhány éve azonban nyilatkozott egy kereskedelmi tévének Valentyik László, egy szarvasi segédmunkás, aki 100 millió forintos főnyereménnyel nyerte el környezete elismerését – mindaddig, amíg tartott a százmillió. Valentyik úr gondtalan élete ugyanis nem sokáig tartott. Először rokonait ajándékozta meg bőkezűen, majd egy motormúzeum létrehozásába kezdett. A barátok után jöttek az ismeretlen segítségre szorulók. "Nőre is sokat költöttem, de csak egyre
" – nyilatkozta akkor a főszereplő. Aztán ahogy elfogyott a százmillió, eltűntek a barátok is. Lakása is elúszott, jelen pillanatban pedig Valentyik úr szerény körülmények között, rokkantnyugdíjából él. Hallani azonban olyan történetekről is, hogy a váratlan nyeremény először igen nagy izgalmat, később depressziót váltott ki.
A szerencsejátékok lényege, hogy miközben semmilyen értéket nem hoznak létre, a játékosok által befizetett összeg egy részének rendkívül egyenlőtlen elosztása következtében egyeseket kimagasló jutalomhoz segít, ugyanakkor milliókat üres kézzel küld el. A játékosok gyakorlatilag egymás pénzét nyerik el – már ami megmarad az állami "beavatkozás" után.
2002. 10. 31. (VI/44)
