"Ezek a dolgok különösek, furcsák, groteszkek voltak. Volt bennük valami rettentően szokatlan, különös. Teljesen ismeretlenek voltak. Külsejük semmire sem hasonlító, rendkívüli volt. Valami egészen feltűnő volt bennük, szupernormálisak voltak, páratlanok, példátlanok. Az idegen lények alakja minden tekintetben egyedülálló volt." A fenti részlet egy Pel Torro álnevű, angol scifi- író-nagyság 1963-as regényéből származik. A döcögős mondatok jól tükrözik azt a hozzáállást, ahogy a tudományos-fantasztikus filmek hosszú évtizedeken át az űrből érkezett lényeket láttatták. A Men In Black idén bemutatott második részének nemzetközi (és hazai) sikere viszont azt példázza: valami megváltozott az utóbbi három évtizedben. Az idegenek egyre barátságosabbak, s ha mégse, az csakis a pillanatnyi véletlen műve.
Kezdetek
A filmgyártás kezdetén már megjelentek az idegenek a filmvásznon: az első trükkfilmes, Georges Méliès Utazás a Holdba cím? et?djében a Holdat rovarszer? lények lakják, akikkel az odaérkező tudósok azonnal konfliktusba kerülnek. Az első science fiction film szerint a más planétán lehetséges értelmes élet fenyegetést jelent. A tudományos-fantasztikus filmek tömeges gyártására ezután sokat kellett várni; csak az ötvenes években, az immáron filmfővárossá vált Hollywood kezdi termelni az ebbe a tematikába tartozó celluloidszalagokat – egyre nagyobb sikerrel. Egyvalami azonban megmarad: az idegenek továbbra is az emberiség ellenségei. (A hatás néha felülmúl minden elképzelést: amikor Orson Welles rádiójátékát, a H. G. Wells regényéből készült Világok harcát 1938-ban a rádióban leadják, annyira élethű, hogy a hallgatók körében kisebbfajta világvége-pánik tör ki.)
Idegenből ellenség
Az 1953-as Invaders from Mars-ban (Hódítók a Marsról) a jövevények természetesen a bolygónk fölötti hatalmat szeretnék megszerezni. A híres Invasion of the Body Snatchers (A hullarablók inváziója) már kifinomultabb fenyegetésről szól: ebben az 1958-ban készült filmben az idegenek egy kisváros lakói bőrébe bújnak. Szintén 1958-as a harminc évvel később újraforgatott The Blob (A folt) is, amelyben a nem földi életforma leginkább egy gigantikus kocsonyára emlékeztet. A hatvanas évek végén finomodik a hangvétel és az üzenet. "Örömmel mondhatom, hogy a földönkívüliek és más idegen lények iránti magatartás drámai módon megváltozott az elmúlt két évtizedben" – írhatta Sam J. Lundwall, a science fiction történetének egyik híres kutatója 1978-ban. A közelgő szemléletváltást olyan klasszikus regény adaptációja is előre jelezte, mint például az 1972-es szovjet film, a Tarkovszkij rendezte Solaris is.
Ellenségből barát
A korszakhatár: 1977. Ugyanis ekkor kerül a mozikba két olyan film, amely gyökerestül felfordítja a tudományos-fantasztikus mozik világát, sőt visszavonhatatlan hatást gyakorol az egész filmművészetre.
Az első a harmincas éveinek elején járó George Lucas alkotása, a Csillagok háborúja. A film telis-tele van a legkülönfélébb kreatúrákkal és szörnyekkel, de ami a legfontosabb: ez teljesen természetes. A film ebből a szempontból legjellemzőbb jelenete a Mos Eislay-ban játszódó kocsmai epizód, a lények és az emberek magától értetődő együttélése. A másik film George Lucas legjobb barátja nevéhez fűződik. Steven Spielberg Harmadik típusú találkozása nemcsak a fogalmat, a közvetlen kapcsolatfelvételt honosítja meg a köznyelvben, de az UFO-k eljövetelét is egyértelműen pozitívan láttatja. Az ő idegenjei barátságos, fejlett lények, akik az emberiség javát szolgálják. Spielberg másik filmje, az E. T. még szimpatikusabbá formálja az űrből érkezőket.
Máshogy kell gondolkodni: ebben a szellemben készült a nagyrészben Fóton felépített hatalmas díszletek között leforgatott 1985-ös Enemy mine (Kedves ellenségem) is, amelyben a főhős megbarátkozik azzal a fajjal, amellyel az emberiség ádáz háborút vív. A nagy jóság, szeretet és harmónia tengerében magától értetődő, hogy a fő csapásiránytól eltérő, szinte rétegm?fajnak számító filmek csak átmeneti sikereket érnek el. Ide tartozik az Alien-sorozat, a Predator, a Függetlenség napja, a Starship Troopers, de az 1997-es paródia, a Mars Attack! (Támad a Mars!) is. Hiába: a jelen világ nagy kulturális olvasztótégelyében immár simán megfér egymás mellett minden földi és földönkívüli civilizáció.
2002. 08. 23. (VI/34)
