Gáza belvárosa az izraeli bombatámadás után. Átütő erő Fotó: Reuters
A radikális iszlám mozgalom, a Hamasz mai formájában 1987 decemberében, az intifáda hajnalán alakult meg, története azonban ennél jóval régebbre nyúlik.
Az elnevezés az Iszlám Ellenállási Mozgalom arab megfelelője, a Harakat al-Mukawamah al-Islamijja kezdőbet?iből alkotott betűszó, ám önmagában is értelmes: bátorságot, merészséget jelent. A szó azonban héberül olvasva épp ellenkező értelm?: a gonoszságot jelenti. A mozgalom szervezeti és ideológiai gyökerei az 1920-as években létrehozott Muzulmán Testvériségben keresendők, amely a hatvanas–hetvenes évekre aktív szociális, vallási, oktatási és kulturális tevékenységet fejtett ki, s ennek következtében jelentős politikai befolyásra is szert tett. A Hamasz mozgalmat első ízben hivatalosan Al-Majamma Al Islami néven Izraelben jegyeztette be nonprofit vallási szervezetként Ahmed Jaszin sejk, a Muzulmán Testvériség alapítója, illetve a Hamasz szellemi vezetője. Az 1936-ban született, majd tizennégy éves korában egy tengerparti futballbaleset következtében megbénult Jaszin sejk első számú munkatársa Musa Mohammed Abu Marzuk, aki 1951-ben a Gázai övezet egyik menekülttáborában látta meg a napvilágot. Marzuk több mint tíz évig élt az Egyesült Államokban, majd 1989-ben megválasztották a Hamasz politikai irodája vezetőjének. Többek között neki köszönhető a szervezet jó kapcsolata Iránnal.
A Muzulmán Testvériség példájára Jaszin sejk földalatti mozgalomként kezdte kiépíteni a Hamaszt. Az első években elsősorban ellenállási és felforgató tevékenységre specializálódott, majd az intifáda kezdetével a muzulmán közösség megtisztítását célzandó, olyan palesztinokkal számolt le, akiknek bűne az Izraellel való kollaborálás volt. Az Amnesty International jelentése szerint az Öböl-háborút követően, 1992-ben 172 palesztint kínoztak, illetve öltek meg. Az amerikai külügyminisztérium adatai szerint azonban a valós számok ennél magasabbak voltak, és növekedő tendenciát mutattak: míg 1991-ben 140, 1992-ben már 200 palesztint gyilkoltak le.
Az Izrael elleni terrorakciók szintén az intifáda kirobbanását követően kezdődtek. Eleinte csak robbanószert használtak, később azonban újfajta fegyverként bevetették az emberrablásokat is. Ezekben az években a Hamasz politikai jelentősége is megnőtt, és a térség domináns iszlám szervezetévé nőtte ki magát. Később, az Öböl-háború idején a térségben a legtöbb terrorista akciót a Hamasz hajtotta végre, és a Fatah után ma is ez a legerősebb csoportosulás – a közel-keleti béke megakadályozója, az Izrael ellen vívott küzdelem élharcosa.
A szervezet 1988 augusztusában nyilvánosságra hozott hitvallását – amely az Iszlám Szövetség nevet viseli – alapvetően az Izrael-ellenesség határozta meg. Elsődleges célja Palesztina felszabadítása – a létrehozni kívánt új állam a Földközi-tengertől a Jordán folyóig terjedne. Minden politikai kísérletet elutasít a palesztinkérdés megoldására, és az egyetlen kizárólagos eszközt a dzsihádban látja, amely mint a palesztinok felszabadításának egyetlen eszköze, minden muzulmán (tehát nem csak a palesztin muzulmán) személyes, vallási kötelezettsége. A Hamasz nem fogadja el sem az oslói megállapodást, sem Izrael létjogosultságát. A Jasszer Arafat vezette Palesztin Felszabadítási Mozgalmat (PFSZ) riválisának tekinti, amelynek nem hajlandó elismerni a fennhatóságát, mivel azzal az oslói megállapodást is el kellene fogadnia.
Jaszin sejk a szervezet különböző funkcióit a kezdetektől egymástól elkülönítve kezelte; a belső kommunikációban kizárólag kódolt üzeneteket használt. A szervezet felépítése többszint? és bonyolult, ám a különböző részek szorosan összefüggnek egymással. Tevékenysége funkcionális vonalak – katonai, vallási, információs, illetve biztonsági – mentén szerveződik, a nagyságára vonatkozó adatok azonban nem megbízhatóak; az egyes részlegek tagjai számára csupán becslések vannak. Több tízezer főre rúgó támogatói, szimpatizánstábora elsősorban a Gázai övezet nagyszámú menekültjéből, illetve a lakosság szociális és gazdasági nehézségekkel sújtott rétegeiből tevődik össze. A szervezet alapbázisát a felkelésekben és a népi megmozdulásokban magukat kitüntetők adják, akik előtt hamar megnyílik az út a két részből álló katonai szárny, a Mujahidin előtt is. Az úgynevezett szent harcosok elsősorban izraeli célpontok ellen hajtanak végre terrortámadásokat, a biztonsági részleg feladata pedig, hogy az Izraellel kollaborálókról információt gyűjtsön, és megbüntesse őket, ami elsősorban kivégzést jelent. A katonai szárny tagjai (illetve haláluk esetén családtagjaik, rokonaik) a mecsetek prédikátorainak, illetve a Hamaszhoz közel álló intézmények, jótékonysági szervezetek támogatását élvezik. Jóllehet az ilyen fajta támogatás jótékonyságnak minősül, gyakorlatilag közvetve és közvetlenül is a Hamasz tevékenységét segíti elő.
Ezek a szervezetek a Hamasz nyílt tevékenységei számára is fontos szolgálatot tesznek. A mecsetek, illetve a jótékonysági intézmények nem csak teret biztosítanak a Hamasz nézetei, rendeletei terjesztésére, de kiváló eszközt nyújtanak a külföldön tartózkodó vezetőkkel való kapcsolattartásra, a pénzek banki átutalására, illetve a potenciális tagok beszervezésére is.
A nyílt akciókat – melyeknek célja többek között a szervezet infrastruktúrájának bővítése, a pénzügyi eszközök elosztása – egyébként az úgynevezett Da\'wah végzi. A tevékenységéhez szükséges pénzügyi fedezetet elsősorban megint csak a mecsetekben, valamint szórólapokon kifejtett propaganda segítségével biztosítja. Az iszlám alappilléreihez hasonlóan a Hamasz egyik alapelve is az adakozásra épül: állításuk szerint az adakozás közelebb viszi az embereket az iszlámhoz, ugyanakkor lehetőséget jelent a Hamasz tevékenységének bővítéséhez. A szervezet erőssége egyrészt abban rejlik, hogy óriási anyagi támogatásban részesül, amelyek elsősorban Szaúd-Arábiából, a Perzsa-öböl országaiból, illetve legújabban Iránból érkeznek, másrészt pedig abban, hogy kezdetben muzulmán jótékonysági szervezetként működött.
A Hamasz számára érkező pénzek átutalása pénzváltók, az akciókban részt vevők nevére kiállított csekkek, illetve a térségben működő külföldi cégeken keresztül történik. A támogatás mértékéről hivatalosan is tudni lehet, hogy az iráni kormánytól évi hárommillió dollár érkezik. Ezen kívül számtalan külföldi Hamasz segélyszervezet segíti jelentős összegekkel – többek között Nagy-Britanniában, az USA-ban, Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban – a Hamasz-akciókat. Mérsékelt becslések szerint a szervezet évente több millió dollár össztámogatásban részesül.
2002. 07. 26. (VI/30)
