Három tárgyalási nappal folytatódott Várhegyi Attila és társainak büntetőpere
a Buda környéki Bíróságon.
Mint arról korábban lapunk is beszámolt, az ügyészség – az első vádpontban –
azzal vádolja Várhegyit, hogy a Mahir Szolnok Kft.-n keresztül kampánypénzeket vett
fel az 1994-es önkormányzati választásokhoz. Várhegyi meghallgatásai során tagadta
bűnösségét, a másodrend? vádlott, Simó József, a szolnoki Fidesz-szervezet
egykori kampányfőnöke, egyben a Mahir Szolnok Kft. akkori vezetője viszont terhelő
vallomást tett egykori párttársára. "A fekete pénzek megszerzését Várhegyi vállalta
magára, az én dolgom az ügyletek technikai lebonyolítása volt" – vallotta a bíróság
előtt májusban.
A múlt szerdán tanúk meghallgatásával folytatódott a per. Bóta Albin, aki 1994-ben
a Mahir Szolnok Kft. alkalmazottjaként dolgozott, megerősítette főnöke, Simó József
vallomását: a tanú elmondta, Simó utasítására ő maga állította ki azokat a fiktív
munkákról szóló számlákat, melyek alapján hat szolnoki cég kisebb-nagyobb összegekkel
támogatta a Fidesz és Várhegyi kampányát. Bírói kérdésre kijelentette: "Munkát
ezekért a pénzekért nem végeztünk."
Ezután az egyik érintett cég, a tárgyidőszakban Pharmasol néven működő gyógyszeripari
vállalat munkatársait hallgatták meg. A vádirat szerint a Pharmasol 250 ezer forinttal
támogatta a Fidesz-kampányt. A pénzt egy olyan számla alapján fizették ki a Mahir
Szolnok Kft.-nek, melyen csak az "1994. évi reklámtevékenység" szöveg szerepel.
Azt, hogy a kifizetés megtörtént, a cég egyik meghallgatott munkatársa sem tagadta,
így Kapitány István igazgató, hatodrend? vádlott sem. Arra a bírói és ügyészi kérdésre,
hogy történt-e munkavégzés a Mahir Szolnok Kft. részéről, a Pharmasol munkatársai
kijelentették: kellett, hogy történjen, hiszen ha nem történt volna, nem állították
volna ki a számlát.
"Milyen munkát végzett a Mahir, ki igazolta a munka elvégzését, és ki engedélyezte
a pénz kifizetését?" – kérdezte ezután az ügyész, majd a bíró is. A négy
munkatárs mindegyike kijelentette: nem tudják, milyen munkáért fizettek 250 ezer
forintot, abban viszont biztosak voltak, hogy egyikük sem az az "ismeretlen", aki
igazolta a munka elvégzését, és egyikük sem adott engedélyt a kifizetésre. Végül
"valahogy" kiderítették, hogy csak egy bizonyos M. Éva marketinges munkatárs
lehetett az engedélyező. Mivel a nevezett hölgy nem vádlott, és tanúként sem idézték
meg a tárgyalásra, ez a szál lapzártánkig elvarratlan maradt. (A tanúként jelenlévő
egykori gazdasági igazgató a bíró kérdésére kijelentette: bár elméletileg a fenti
formában is megtörténhettek az események, mindazonáltal a felvázolt történet "nem
túl életszer?".)
Simó József ezek után ismételten kijelentette: a pénzt a Fidesz kampányára kapták,
cége semmilyen munkát nem végzett a Pharmasolnak, mert ha végzett volna, arról lennie
kellene több példányos, írásos megrendelésnek, a kiállított számlán a konkrét
szolgáltatást tüntették volna fel, s a beérkezett összeget nem egy külön számlán
vezették volna a többi kampánypénzzel együtt, hanem a Mahir Szolnok Kft. főszámláján.
A tárgyalás végén a bíró emlékeztette az érintetteket a következő – pénteki
– tárgyalási napra, ám Simó kijelentette: nem jön el, nincs kedve részt venni a
további színjátékban. "Akkor kénytelen leszek elővezettetni, az pedig sok pénzbe
fog kerülni magának" – intette a bíró, Simó azonban kötötte az ebet a karóhoz:
"Akkor sem jövök, legfeljebb valaki kiállít egy számlát, az M. Éva meg engedélyezi
a kifizetést" – válaszolta általános derültség közepette.
A tárgyalás szünetében a hetedrend? vádlott – szintén egy Várhegyit támogató cég
vezetője – méltatlankodva tudakolta Várhegyi ügyvédjétől, miért "pazarol" a
bíróság ilyen sok időt az első vádpont tárgyalására, amikor az itt érintett
cselekményekben előforduló pénz összege mindössze 1,3 millió forint, szemben a második
vádpontban szereplő 190 millióval. "Attilára nézve ez a súlyosabb" – felelte a
gondterheltnek tűnő ügyvéd, majd meg is magyarázta: ebben a pontban hivatalos személy
által elkövetett hivatali vesztegetéssel vádolják Szolnok egykori fideszes polgármesterét,
és e bűncselekményért kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés adható. "Attila
naiv volt" – tette még hozzá az ügyvéd.
Az eseményekről természetesen beszámolt a Magyar Távirati Iroda is. Aznap megjelent
első tudósítása reális képet festett a tárgyalóteremben történtekről, vagyis
arról, hogy az elsőként megidézett tanú Várhegyi terhére vallott. Röviddel a tudósítás
megjelenése után azonban az MTI indoklás nélkül visszavonta az anyagot, és felhívta
szerződéses partnerei figyelmét arra, hogy a tudósítást nem közölhetik, és
semmilyen formában nem hivatkozhatnak rá. A délután folyamán a Távirati Iroda újabb
híradást jelentetett meg a perről: "
A tanúk egyike elmondta, hogy a Mahir
Szolnok Kft. valóban állított ki több cég számára olyan számlákat az 1994-es önkormányzati
választások előtt, amelyek alapján történtek befizetések, ám a számlán feltüntetett
munkát a kft. nem végezte el" – olvashatjuk a "második, javított kiadásban",
amely azonban hallgat arról, hogy a tanú azt is mondta: az ellentételezés nélkül
befolyt pénzeket a Fidesz és Várhegyi kampányára fordították.
A szeptember 29-i tárgyalási napon – amint azt az MTI tudósításából megtudtuk –
a meghallgatott tanúk valamennyien azt állították, hogy a 94-es választások anyagi
finanszírozását Simó József intézte; ők ennek részleteit nem ismerték, és nem is
foglalkoztak ezzel. Többségük nem emlékezett rá, néhányan pedig határozottan
tagadták, hogy Simó József elszámolást adott volna át nekik a pénzek felhasználásáról.
Simó ennek ellenkezőjét állította a bíróság előtt. A tanúk egyike sem erősítette
meg Simó József korábbi állítását, miszerint Várhegyi Attila egy pártülésen azt
mondta: a pénzügyek rá és a "Józsira" tartoznak.
A per e hét szerdán folytatódott, ezúttal a hűtlen kezelés került terítékre.
A vádirat szerint Várhegyi 1995 decemberében polgármesterként felhatalmazás nélkül
kötött szerződéseket, melyek alapján "lényegében ellenérték nélkül" kerültek
helyi cégek birtokába önkormányzati tulajdonban álló belvárosi ingatlanok. Az
iratok alapján a cégek a szerződésben vállalt közm?fejlesztési munkálatokat máig
nem végezték el, így az ügyészség szerint összesen több mint 190 millió forint
vagyoni hátrány érte a szolnoki önkormányzatot. (Az ügy pikantériáját fokozza,
hogy az L+L Mérnöki Iroda e vádpontban is érintett: nem túl merész képzelettel tehát
az is kiolvasható a vádiratból, hogy a cég 1994-ben támogatta a Fidesz-kampányt, egy
évvel később pedig előnyös szerződéshez jutott a fideszes polgármester által.)
A vádlottak közt szereplő polgármesteri hivatali munkatársak az eljárás során
mindvégig tagadták bűnösségüket, sőt Várhegyi Attilával egyetértésben
kijelentették: Szolnok városát azért érte kár, mert a vizsgálatok miatt azóta sem
kezdődtek el a beruházások, a peresített ügyek miatt pedig csökkent a térségben a
befektetői kedv.
Várhegyi ezután felvetette: számára különös, hogy a szocialista Bartha István –
aki a vitatott szerződések előkészítésében lépésről lépésre részt vett – az
ügy nyomán létrejött vizsgáló bizottság vezetője lett, ő viszont – aki nem jogi
végzettség? polgármesterként sokkal kevésbé látott bele a folyamatokba – a vádlottak
padjára került. Az elsőfokú eljárás novemberben tanúk meghallgatásával folytatódik.
2000. 10. 07. (IV/41)
