Jelzőrakétával újra meggyújtják a gázcsóvát Fotó: MTI
Hasonló katasztrófa az elmúlt években több helyen is történt Magyarországon. Ha
Algyő, Zsana és Füzesgyarmat nevét halljuk, olajkutakra és azok katasztrófáira emlékezhetünk.
Minden jel arra mutat azonban, hogy a mostanra külföldi specialistákkal is kiegészülő
szakemberek még akár két-három hétig is birkózhatnak Pusztaszőlősön az utóbbi idők
legnagyobb gázkitörésével.
Pusztaszőlős. Még a térképen is nehéz megtalálni ezt a kis dél-békési települést,
melynek 160 lakóját lassan három hete tartja izgalomban a településtől az első
alkalommal 500, legutóbb pedig már csak 300 méterre kitörő gáz robaja. A szakemberek
véleménye az, hogy a katasztrófa ipari baleset következménye. Augusztus 18-án délben
a gáztározó mélyén szűrőszerelvény beépítését végezték a szakemberek, amikor
valószínűsíthetően anyaghibából kifolyólag kigyulladt a gázkút.
A térségben nagyon régóta bányásznak olajat és gázt. Orosháza – a legnagyobb
magyar falu – dinamikusan fejlődő várossá lett az elmúlt évtizedben annak köszönhetően,
hogy a térségben 40 évvel ezelőtt olaj és földgáz kitermelése vette kezdetét.
1936-ban a Magyar–Német Ásványolajművek fúrt először, azonban a kiaknázást csak
1958-ban kezdték meg. A 70-es évek közepén már odáig fejlődött ez a folyamat, hogy
hazánk gáztermelésének 20, olajtermelésének pedig 5 és fél százalékát adta az
orosházi mező. 800 méter mélyen a talajszint alatt közel 260 millió köbméter tározott
nyersanyag található a térségben.
Békéscsabától közel fél órát kellett autóznunk, mire megláttuk az újra égő fáklyát.
Utunk egyenesen a falu egyetlen boltjába, a "vegyesboltba" vezet. Erősen zörgetjük
az ajtaját, tudván, hogy aki mindent tud a faluról, az a falu boltosa. István nyit ajtót,
aki 1992 óta bizniszel Pusztaszőlősön. Nem tévedtünk, szakembereket megszégyenítő
módon ismeri az eset körülményeit, múltját, jelenét és esetleges jövőjét. "Csak
az a baj – jegyzi meg –, hogy ez az üzleten semmit sem lendített. Hiába volt a nagy
látványosság, az idelátogató sok száz ember közül a nagy hőség ellenére senki
sem itt szomjazott meg." "Nem félnek már itt az emberek, a zajt is meg lehet szokni
néhány nap alatt" – kapcsolódik a beszélgetésbe Józsi bácsi, aki éppen a szőlő
közét gazolja. "Persze azért volt olyan, aki a falu széléről az idős szülejét
beköltöztette, mert kikészül az ember idegrendszere ettől a zajtól" – állapítja
meg tudományosan Józsi bácsi.
Félni már nem fél senki Pusztaszőlősön, mert ez a negyedik kitörés a falu környékén.
Hétfő este a Kaszaperhez tartozó településrészen rendkívüli falugyűlést
tartottak. A polgármester itt tájékoztatta a lakosságot, hogy a gázkút újra kitört,
és az oltási munkálatok akár 60 napot is igénybe vehetnek. Majd közölte: a Mol Rt.
tárgyalást kezdeményezett a település önkormányzatával a helybéliek kártalanítására.
Érdekes módon ezt a pénzt a falubeliek a gáz- és a vízvezetékrendszer kiépítésére
akarják fordítani. Többen arra panaszkodtak ezen az estén, hogy az óriási zajtól
halláskárosodást szenvedtek. Őket a közeli kórházban vizsgálják ki Orosházán. Néhányan
pedig úgy vélték, hogy a dübörögve égő kút hangja miatt a házukon nagy repedések
keletkeztek. Ennek kivizsgálását néhány nap múlva szakemberek kezdik meg. A faluban
azonban korántsem nyugodt a hangulat, hiszen a második kitörés óta attól félnek az
emberek, hogy kitelepítik őket.
"Az sem volt piskóta, ami 63-ban a 48-as majorban történt. Berobbant egy olajkút, és
körülbelül 3 holdnyi területen minden leégett a környékén – emlékszik vissza az
eseményekre Józsi bácsi. – Elolvadt az egész kút, és mintegy 200 köbméternyi föld
robbant ki vele együtt, így keletkezett az a kráter, ahonnan most az oltáshoz hordják
a vizet."
A rendőri intelem ellenére közelebb merészkedünk a tűzhöz. A falu szélétől
mintegy 300-400 méternyire óriási zajjal lobog a vadkitörés nyomán keletkezett gázfáklya.
Leny?göző látvány.
Ilonka néni a falu szélén lakik, a tűzhöz legközelebb eső házban. Éppen kint áll
a kertajtóban, mikor hozzá érünk. Meséli, hogy augusztus 18-án éppen hímzett a
verandán, amikor kiáltozva berohant az udvarba az unokája: "Mama, valami nagyon ég
odakinn." Ilonka néni előbb azt hitte, hogy a tarló gyulladt ki, és már húzta is
ki a slagot, hogy megvédje a házát a tűztől, csak aztán látta, hogy nem erről van
szó. Azóta nyugtalanul alszik. "Olyan az éjszaka is, mintha nappal lenne" –
mondja a robajról, ezt a hangot nagyon nehezen viseli. Mutatja is a házon keletkezett
apróbb repedéseket, szerinte ezek a robbanás óta vannak a falon. Megkérdezem tőle,
mindennap így figyeli-e a tüzet a kertkapuból. Nevetve érkezik a válasz: "A postást
várom a nyugdíjammal. Különben meg – teszi hozzá – addig jó, amíg ég, addig
nincs nagy veszély, mert ha eloltják, a gáz ugyanúgy jön, mint mikor égett, és ha
azt a falu fele fújja a szél, Isten őrizzen, jobb abba bele sem gondolni" – csapja
össze a kezét Ilonka néni.
A környék településein folyamatosan mérik a víz és a levegő gáztartalmát, de
egyelőre semmi ok az aggodalomra: a mért érték az alsó kritikus határt sem éri el.
Már körbejártak a katasztrófavédelmisek, szóltak mindenkinek, hogy ha hallják a
felhívást a hangosbeszélőn, akkor készen legyenek, mert akkor egy fél óra alatt ki
kell telepíteni az egész falut. Sokan jártak már itt az utóbbi napokban. Az első kitörés
másnapján, szombat délben még az új környezetvédelmi miniszter is meglátogatta a
helyszínt – büszkélkednek a falubeliek. A területen illetékes bányakapitányság
személyi felelősség megállapítását is kilátásba helyezte, de a vizsgálat még
tart. Addig is marad a híradások élén a 160 lelket számláló majorság.
2000. 09. 09. (IV/37)
