A pénz nem boldogít, de azért vannak boldog milliomosok Fotó:
Kommerszant
Kik azok, akik a legelegánsabb, legmárkásabb ruhákat hordják, és csillogó autócsodákon
közlekednek? A milliomosok – vágja rá a legtöbb ember, ami részben igaz is. De csak
részben. Van, aki úgy él, akár egy milliomos – és éppen ezért nem lesz az soha.
A New York-i Állami Egyetem két kutatója, Thomas Stanley és William D. Danko az
amerikai milliomosokról szóló tanulmányuk készítésekor kibéreltek egy luxuslakosztályt,
és különleges ínyencségekkel is készültek, hogy dúsgazdag riportalanyaik minden
tekintetben kényelmesen érezhessék magukat a hoszszadalmas interjúk alatt. Érdekes módon
azonban egyetlen megkérdezettjük sem nyúlt hozzá sem az osztrigához, sem a drága
borokhoz: fogyasztásuk kizárólag sörre és szendvicsre korlátozódott. Az is kiderült,
hogy többségük soha nem adott ki egy öltönyre 400 dollárnál többet, cipőre
maximum 140-et, órára 250-et. Kocsijaik sem luxusautók: legtöbbjük megelégedne az
USA-ban népszerű autómárkával, a 150-es Forddal.
A méregdrága ruhák és autók vásárlói többnyire középosztálybeli menedzserek,
továbbá ügyvédek, orvosok, nagy cégek vezetői. Ők azok, akik játszi könnyedséggel
lehetnének milliomosok, de éppen azért nem lesznek, mert 2000 dollárért vesznek öltönyt,
hatszázért cipőt és ötezerért órát. Amikor amerikai milliomosokról esik szó, a
legtöbben automatikusan Bill Gatesre gondolnak, vagy a sztárokra. Hát, ők éppenséggel
a kivételek; Amerikában sokkal több milliomos él, mint híres ember.
Átlagmilliomosok
E milliomosok többsége vállalkozó; az egyszer? halandótól pedig nem magas bevételeik,
hanem rendkívül alacsony kiadásaik különböztetik meg őket, mivel jövedelmüknek átlagosan
mindössze hét százalékát költik el. Rendkívül takarékosak, és nagyon jó érzékkel
fektetik be a megszerzett profitot. Feleségeik gyakorta még náluk is takarékosabbak: módszeresen
beosztják a családi költségvetést, és nem adnak ki pénzt haszontalan dolgokra.
Átlagéletkoruk 57 év – vagyis nem húszévesként törtek fel: vagyonuk csak ritkán
származik örökségből, sőt, sokuk szülei nincstelenek voltak. Életük során
egyszer nősülnek, és húsz évig ugyanabban a házban laknak (nem a legdrágább
negyedben). Három gyermekük van, a nejük többnyire háziasszony vagy tanárnő. Többségük
művelt, bár egyetemi végzettséggel kevesen büszkélkedhetnek. Ennek ellenére (vagy
talán éppen emiatt) legtöbbjük szentül hiszi, hogy gyermekük és unokáik számára
viszont elengedhetetlen a jó képzés. Így hát ez az egyik terület, ahol nem sajnálják
a pénzt.
Az oktatást leszámítva nem törekednek arra, hogy gyermekeik mindent megkapjanak; inkább
az a cél, hogy fiaik önállóan álljanak talpra. Ami a lányaikat illeti – hát, itt
bizony megrendülhet a szigorú apai szív, és sokkal könynyebben kinyílik a buksza: a
hozomány és drága nászajándékok a legnagyobb kiadások közé tartoznak.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy az USA-ba bevándorolt különböző nemzetek fiai
milyen arányban váltak – egy generáción belül – milliomosokká. Ezek alapján
Oroszország vezet: a bevándoroltak 22 százalékából vált milliomos. A második
helyen a skótok állnak (20,8 százalék), majd Magyarország következik 15,1 százalékkal.
Gyarmati nosztalgia
A tipikus angol milliomos vidéki birtokon lakik (helyesebben az egyikben a több közül),
szolgái, cselédei, kertészei vannak, ezen kívül saját orvossal és fodrásszal
rendelkezik. Sokat költ műtárgyakra, lovakra, jachtokra és utazásokra, ami
mindenkinek egzotikusnak tűnik, kivéve magukat a briteket – bennük India és Dél-Afrika
inkább a régvolt impérium utáni nosztalgiát ébreszti fel.
A gazdag angolok életformája rengeteg szertartásszer? jegyet visel magán. Ide
tartozik a bálokon és ebédeken való rendszeres megjelenés, arisztokratikus sportok
(vadászat és póló), lóversenyek látogatása.
A brit felső osztály zárt kasztot képez, ahová szinte lehetetlen kívülről betörni.
Hiába nyer valaki néhány milliót a lottón, soha nem juthat be az arisztokraták zárt
klubjaiba. Ehhez bizonyos családokba kell születni, Etonban, Harrow-ban, Oxfordban vagy
Cambridge-ben tanulni: ott lehet szert tenni a megfelelő kapcsolatokra, melyek a jövőben
meghatározzák a helyet a pénzügyi, világi körökben.
Európa más országaiban valamivel demokratikusabb a helyzet; Franciaországban például
a felső tízezerhez nemcsak az arisztokraták tartoznak, hanem magas rangú állami
tisztviselők is.
Újoroszok
Az oroszoknál nem olyan régen tűntek fel az igazán gazdag emberek. Egy részük még a
peresztrojka előtt alapozta meg vagyonát, a szürke vagy fekete gazdaság szélárnyékában,
többen pedig a szovjet időkben töltöttek be jelentős párt- vagy állami tisztségeket.
Az ő tőkéjüket a kapcsolataik jelentik. Végül ott vannak a "kriminális elemek"
– az alvilág nagyurai – , de ők általában nem sokáig maradnak a csúcson. "Az
üzleti világban azért mások a játékszabályok – ott a fejre nagy szükség van"
– mondja az egyik nagyvállalat vezetője, nem is alaptalanul: az orosz üzleti elit képviselői
mindnyájan egyetemi végzettséggel rendelkeznek.
Az angol azért igyekszik, hogy részese lehessen az arisztokraták úri életmódjának;
az amerikai a jövőjét kívánja biztosítani. Az újorosznak nevezett gazdag ember
pedig valahol a kettő között imbolyog, érdekes keveréke a vidéki amerikainak, aki
egyszer? kétkezi munkával gyűjtögette össze vagyonát, és az angol arisztokratának,
aki méregdrága lovakban leli kedvét.
A tipikus orosz milliomos 40 éves korára általában már elválik a feleségétől, és
fiatalabb hölgyet keres magának. Gyermekeit igyekszik külföldön taníttatni. Maga is
kedveli a kettős állampolgárságot, és megnyugtató számára, ha a vagyona külföldön
van.
A német modell
A gazdagok új generációja tűnt fel Németországban is. Majdnem mindegyikük képzett
üzletember, értenek a csúcstechnológiához, és a középosztályból származnak. A
legtöbben közülük vagy tanultak, vagy dolgoztak az Egyesült Államokban. Egyikük se
gondolta volna, hogy egy iparágat, vagy netalán egy országot változtatnak meg üzletükkel.
Legtöbben csak arról álmodoztak, hogy egyszer saját cégük lesz. És mit tesznek a
legtöbben a pénzükkel? Sokan házat és autót vesznek, de a legtöbben annyira el
vannak merülve a munkában, hogy még alig kezdtek költekezni. A német fiatalok 44 százaléka
szerint a legkönnyebben tőzsdézéssel lehet meggazdagodni. 42 százalékuk szerint a
legfontosabb dolog az, hogy vállalni kell a kockázatokat. Az angol, francia és olasz
fiataloknál ezzel szemben a kemény munka áll az első helyen.
Németország ad otthont a világ számos konzervatív milliárdosának is: az Albrecht,
Haniel, Quandt családok és még számos milliárdos család vagyonukat a 19. századra
vezetik vissza. Síelni is testőrökkel járnak, az újságíróknak pedig azért
fizetnek, hogy ne írjanak róluk semmit. Szerintük a konzervatív cégvezetés, a jól
összeállított részvénycsomagok és egyfajta diszkréció a siker titka.
2000. 09. 23. (IV/39)
