Az önkényes lakásfoglalás főként a fővárosban gyakori, sem a keleti, sem a
nyugati országrészben nem ölt jelentős méretet.
Pejva György, a főváros XIV. kerületének polgármester-helyettese lapunknak
elmondta, hogy körzetükben évente 2-300 jogi esettel kell foglalkozniuk lakásügyben,
ezek közül azonban nem mindben önkényes lakásfoglalókkal állnak szemben. Sok
közülük a visszamaradt, ám jogosulatlan lakáshasználó. Egy esetben például a
bejelentett unokaöccs használta a lakást az elhunyt nagynéni után. Ilyen jogosultság
azonban nincs. Pejva elmondta, hogy igyekeznek az önkényes lakásfoglalókat külön
polgári őrizet megszervezésével távol tartani. Amennyiben ez nem sikerül, és mégis
megtörténik a beköltözés, megpróbálják azonnali kiköltöztetéssel eltávolítani
az illetéktelen személyeket. Ehhez ugyanis nem kell bírósági végzés, ez a jegyző
hatáskörébe tartozik. A bírósági végzés azért is kényes, mert gyakori a
lakásfoglalók közti csereátköltözés a végzés megszületésekor, a bírósági
ítélet pedig névre és címre szól. "Erős a politikai és az erkölcsi nyomás. A
sajtó a beköltözők pártjára állt, ennek nyilván etikai oka van, amit megértünk,
de a probléma kezelése ránk hárul. Holott az önkormányzatok nem rendelkeznek
elégséges anyagi kerettel az ilyen kérdések megoldására. Ez nyilvánvalóan
kormányzati feladat."
A debreceni polgármesteri hivatal lakásügyi osztályának vezetője elmondta, hogy bár
kilencven körül még nagy problémát okoztak az ilyen lakásügyek, mára a helyzet
konszolidálódott. Elmondása szerint ez a "kemény" intézkedések eredménye. Ők
is alkalmazzák az azonnali kiköltöztetést, valamint helyi rendelet, hogy önkényes
lakásfoglaló öt éven belül nem nyújthat be lakásigénylést.
A magánlakásokba történő önkényes beköltözés magánlaksértés, és azonnali
rendőri intézkedéssel kezelhető.