hetilap

– Czeizel doktor úr, beszéljünk mindenek előtt a pénzről. A rendőrségi vizsgálat annak a vádnak a bizonyítására gyűjtött anyagot, hogy Ön anyagi haszonszerzés céljából "családi állapotot változtatott meg".– Jellemzőnek tartom, hogy a "pénzt vagy életet" kérdésben megint a pénz a fontosabb… Ha már újra magyarázkodnom kell, különítsük el az örökbeadás három szereplőjét. Az első az orvos, jelen esetben személyem, akihez válsághelyzetben lévő terhesek fordultak segítségért. Az soha fel sem merült, hogy tőlük pénzt kértünk volna. Gáti Marianntól egy esetben kértük a postai költségek fedezését, s ő 3000 US dollárt küldött, aminek hivatalos felhasználása igazolt. Van egy másik, 5000 US dolláros utalvány, amely az egyik USA-beli pszichológiai intézetből érkezett. Az ezt megelőző hónapokban az USA-ban tartott két előadássorozatom alapján vártunk pénzt, így megérkezését természetesnek tartottuk. A KBI szerint ezt Gáti küldte. Gáti 1997 áprilisában felhívott, s elmondta: az USA-ban ellene ejtették a vádat. Akkor rákérdeztem a pénzre: ő egyértelműen tagadta, hogy ilyet küldött volna. A KBI lehallgatja a telefonomat, tehát állítása bizonyára dokumentált. Mégis ezt az összeget, kétes eredete miatt, közhasznú alapítvány számára felajánlottam. (A rendőrség egyik vezetője korábban elmondta, mibe került az örökbeadással kapcsolatos nyomozás: több mint százas nagyságrenddel múlta felül ezt az összeget.) Méltatlannak érzem e gyanúsítást, mivel az elmúlt tizenöt évben az általam elnyert külföldi tudományos kutatási támogatásból százmilliós nagyságrendben juttattam a magyar egészségügynek. A második szereplő az örökbeadáskor maga a terhes. Az USA-ból megkért hivatalos kimutatás szerint nekik 8–14 ezer US dollár térítés fizethető az útiköltség, jobb táplálkozás, munkából való kiesés stb. miatt. A médiában elhangzott összegek meszsze nem érték el hivatalos járandóságukat. Végül a harmadik szereplő az örökbeadást lebonyolító magánszervezet, az USA-ban ugyanis ezt nem a Gyermek és Ifjúságvédelmi Intézetnek (GYIVI) megfelelő állami intézmény végzi az állampolgárok pénzén. Az USA-ban egy-egy örökbeadás lebonyolításának jelenlegi ára 35–40 ezer US dollár. – Önt sokan meglehetősen anyagiasnak tartják, és szemére vetik, hogy a médiában szerzett népszerűségét busásan kamatoztatta.– Meglepődve hallom, hiszen valamikor Hankiss Elemér azt írta rólam: a szegények orvosa vagyok. Életemben magyar állampolgártól soha nem kértem orvosi munkámért pénzt. Ugyanakkor nem szeretnék a szokásos farizeusság csapdájába esni. A média adta népszerűség arra kötelez, hogy a hozzám, mint végső menedékhez eljövőkért mindent megtegyek, ugyanakkor az 1984 óta ellátott, mintegy 70 ezer tanácsot kérő bizonyos része kifejezi háláját a szavakon túl is. Mégis, a tudományos becsvágy fontosabb, hiszen a nemzetközi tudományban elért eredményeink nemcsak világhírt, de a hazainál sokkal jobb kutatási feltételeket is biztosítottak. És éppen ez volt az álmom: nem Amerikába elmenni és ott dolgozni, hanem itthon csinálni egy "kis" Amerikát… Nagyon büszke is vagyok arra, hogy az USA-ban a nálunk kidolgozott családtervezési modellt kívánják bevezetni.– Vallomások szólnak arról, hogy Ön közreműködött örökbefogadások közvetítésében.– 1984 óta 68 esetben fordultak hozzánk olyan terhesek, akik semmiképpen sem tudták magzatuk kihordását vállalni. Az első esetet elküldtem a GYIVI-be, de ott azt a tájékoztatást adták, hogy csak az újszülött világrajötte után tudnak segíteni. E terhesek viszont általában a huszadik hétben voltak, tehát a magzatukról volt szó. Öt esetben – feltárva a családi helyzetet – sikerült mégis elérni a terhesség kihordását. Ötvenkilenc esetben összehoztuk e terheseket örökbefogadásra váró meddő magyar házaspárokkal. Nyilvántartásaink szerint négy esetben fordult elő, hogy az öngyilkossági veszély miatt (hazánkban évente mintegy 300 terhes követ el öngyilkosságot), illetve az esetleges újszülött-gyilkosság (az ún. kuka-gyerek) elkerülése, vagy magyarországi örökbefogadó hiányában, tehát az intézeti elhelyezés kivédése érdekében, felvetettük mint végső lehetőséget a külföldinek történő örökbeadást. Csak akkor, amikor az élet védelme másképpen nem látszott megoldhatónak, amikor csak a terhesség eltitkolásával lehetett kivédeni az öngyilkossági veszélyt, vagy egyetlen magyar házaspár sem tartott igényt a roma magzatra, tehát csak így volt elkerülhető az intézeti elhelyezés. A KBI azonban mindezekre nincs tekintettel. Jól esik, hogy az emberek viszont igen. Nagyon köszönöm szóban és írásban kifejezett értékelésüket. Nemrégen jártam egy középiskolában, ahol a gyermekek engem választottak eszményképüknek. Most ez különösen meghatott. Visszatérve a külföldi örökbeadásra: mindig csak mint legvégső lehetőséget vetettük ezt fel, és csak az 1995-ben hozott új törvény életbe lépéséig, kérve ugyanakkor a feleket, hogy jól fontolják meg. Döntésük és a későbbi történések azonban, egy eset kivételével, előttem nem ismeretesek. A KBI által említett hat eset közül kettővel soha nem találkoztam, három esetben a magyarországi örökbeadásban segítettünk, egy esetről sohasem volt szó a kihallgatások során, az orvosi dokumentációt pedig elvitték a rendőrök.– Milyen kapcsolatban állt a magzatvédőkkel?– Amikor a Magzatvédő Társaság megalakult, megkerestek, elvállalnám-e az elnökséget. Mélységesen abortuszellenes vagyok, de mikor megismertem szélsőséges (a nők életét is semmibe vevő) álláspontjukat, nem vállalhattam közösséget velük. De amíg módom volt rá, a médiában (az Egészséget mindenkinek műsorban) helyet adtam véleményük kifejtésének. Különösen meglepett ezért Téglásy Imre támadása az örökbeadással kapcsolatban, hiszen éppen így lehetett az abortuszt kivédeni a legtöbb esetben. Egyébként ha jól tudom, a dávodi leányanya ügyében elhíresült Alfa Szövetség is foglalkozik örökbefogadások közvetítésével, s ennél a tevékenységnél, bármilyen álláspontra helyezkednek is a törvényalkotók, az anyagiaktól nem lehet eltekinteni, hiszen ők is 100 ezer forintot ajánlottak a terhesnek.– Mi a véleménye a magyar rendőrség munkájáról, amely két év után vádemelési javaslattal zárult? Az anyagot most küldték át az ügyészségnek.– Meglehetősen vegyes. A legmagasabb szint? vezetők elismerték jóakaratom a terhesek és magzataik élete védelmében. Az első, harmadik és negyedik kihallgatást végző rendőrtisztek is kifejezték megértésüket. Mégis, a KBI által adott sajtótájékoztatókon elhangzott állítások döntő többsége valótlan, sőt kifejezetten rágalmazás. Kihallgatási jegyzőkönyv igazolja, hogy az egyik tanúnak ők mondták meg, hogy mit mondjon – ez törvénysértő.– Mivel magyarázza az Ön ellen indított hajszát?– Nem tudom. Az az érzésem, hogy mivel kezdeti koncepciójuk nem nyert igazolást, személyem rágalmazásával lejáratásomra törekszenek, az igazság kiderítése helyett. Számos más véleményt is hallottam, de nem kívánok nekik hitelt adni. Hiba volt Gáti Mariannal együttműködni, mivel ő nem tartotta be azt az ígéretét, hogy ismerve a magyarországi örökbeadási szabályokat, azoknak mindenben eleget fog tenni. Mégis, az USA-ban történt legális örökbeadás után erről – tudomásom szerint – nem értesítette a GYIVIT-t. Remélem hamarosan vége lesz ennek az általam "boszorkányüldözésnek" érzett eljárásnak.