Az idolatria (bálványimádás) számos vallási formája mellett szekuláris változatait is hordozza a jelenkori világkultúra. Sőt, a világi idolok talán már több ember sorsát befolyásolják, irányítják, mint a vallási rendszerekéi. Míg a bálványimádás a vallási irányzatokban a hamis istenkép kiábrázolásán, közvetítésén alapul, melyet materiális dolgokban jelenít meg, szekuláris formáiban a hamis emberkép (legtöbbször superman) megjelenítése a döntő elem: a tömegek számára szerethető, tudnak érte rajongani, vele azonosulni, sőt alárendelik magukat, csodálják, követik, utánozzák a cselekedeteit, és magukra öltik az idolhoz tartozás jegyeit, hogy ez által állandósítsák személyiségükben, életükben jelenlétét.
Michael Jackson sorsának egyes elemzői leginkább apja és környezete áldozatának igyekeznek feltüntetni a sztárt. Az „áldozati szerep" persze fontos eleme mindenféle kultusznak. Így, sajnálat és együttérzés széles körű kiépítésével lehet még nagyobb tömegeket bevonni a jelenség emocionális terébe. Jacko azonban elsősorban önmaga áldozata lett. Saját maga idézte elő a végzetét. Számos körülmény igazolja, hogy bálvány akart lenni és maradni a tömegek számára. Még akkor is, ha ezt a szerepet igazából soha nem tudta feldolgozni. Sőt volt idő, amikor őszintén kereste, hogyan tudja hátrányos helyzetű gyermekek segítésére felhasználni sikerét, hírnevét. A súlyos lelki, ideg- és fantombetegségben szenvedő sztárt halála előtt néhány évvel egyik lelki tanácsadója, Schmuley Boteach rabbi szerette volna visszavezetni „a bálvány és a rajongók viszonyból" a normális értékeken alapuló emberi kapcsolatokba, a hírnév hajszolásából a szereteten alapuló cselekedetekhez. De a szupersztár ezt azzal utasította vissza, hogy a rabbi őt ne demisztifikálja.
A bálványok lázadnak mindazon törvényszerűségek ellen, melyek alapján és melyek keretei között az ember képes boldogulni és fenntartani létezését a földön. Úgy tűnik, a legújabbkori popkultúra az egyetemes morális elvekkel szemben új utat, alternatívát kínál követőinek, amelyben a „bálványcsinálás" központi helyet foglal el. Egyáltalán nem meglepő, hogy Michael Jackson bukottan és súlyos idegi, lelki krízisében is ragaszkodott ahhoz az irrealitáshoz, melyet felépített önmagának és rajongóinak, ami mögé elrejtette valóságos személyiségét, amibe belemenekült a fájdalmas valóság, a tényleges konfliktusokkal való szembenézés elől.
2009. 07. 10. (XIII/28)
