Képünk illusztráció
Az érintett ötvenkét éves asszony combnyakműtétje során titániumcsavarokat
ültettek a csontjába. Ezek eltávolítása 2007 májusában történt meg. Azt, hogy a
művelet hogyan zajlott, a zárójelentés is rögzítette: „... eredeti metszésből
behatolva feltártuk a korábban behelyezett csavarokat, a proximalis csavar
kitekerési kísérletekor a nagyfokú beépültség miatt igen jelentős ellenállást
tapasztaltunk. Kb. másfél menetnyi tekerést követően a csavarhúzófej végéből
néhány mm-es darab lepattant, így az használhatatlanná vált. Mivel a speciális
méret miatt másik céleszközzel nem rendelkeztünk, a sebet zártuk.”
A letört fémdarabbal mindaddig senki nem törődött, míg az „önálló életet nem
kezdett élni”. A beteg fájdalmai augusztusra jutottak el arra a szintre, hogy
ismét operálni kelljen. A műtét során derült ki, hogy a gyulladást a korábban
bent felejtett csavarhúzóvég okozta. A beteg többszöri érdeklődésre sem kapott
érdemi választ a történtekkel kapcsolatban, végül 2008. február 5-én e-mailen
keresztül tudhatta meg a Szegedi Tudományegyetem álláspontját:
„A betegnél a gyógyult combnyaktörést követően a fémanyagok eltávolítása
indokolt volt. A szabályosan végzett beavatkozás közben a felhasznált eszközök
meghibásodása olyan jellegű technikai szövődmény, amelyről a gyógyintézmény nem
tehet, az a kockázat körébe tartozik. Az egyetem munkatársai a szövődményt
felismerték, erre a beteg figyelmét felhívták. A fémszilánk eltávolítása azért
nem történt meg, mert annak kockázata nagyobb lett volna, mint az, hogy az
idegen anyagot a helyén hagyják. A beteg a későbbiekben az egyetem egy másik
klinikáján jelentkezett, ahol a fémeltávolítást szabály szerint elvégezték. A
beteg által előadott panaszok a fellépett technikai szövődménytől függetlenek,
azok a degeneratív ágyéki gerinc elváltozásainak következményei. Álláspontunk
szerint az egyetem részéről felróható mulasztás nem történt, a kialakult
technikai szövődmény a kockázat körébe esik, és a beteg jelenleg fennálló
panaszai azzal nem állnak összefüggésben.”
Ábrahám László – a beteg jogi képviselője – szerint az egészségügyi törvény
tartalmazza, hogy a beteget az elvárható legnagyobb gondossággal kell ellátni.
Esetünkben megállapítható, hogy a klinikán nem ezen elvárható legnagyobb
gondosság mellett végezték el a műtéti beavatkozást, így – a műhibákra
szakosodott ügyvéd szerint – az intézmény kártérítési felelőssége mind vagyoni,
mind nem vagyoni kártérítés vonatkozásában fennáll. Az ügyben eligazítást adhat,
hogy a Legfelsőbb Bíróság és az Egészségbiztosítási Felügyelet álláspontja
szerint az idegen test szervezetben hagyása nem műtéti kockázat, hanem
gondatlanság.
Ennek ellenére nem lesz egyszerű a beteg igényérvényesítése, mivel a fent
idézett orvosi véleményt a Szegedi Tudományegyetem Igazságügyi Orvos-szakértői
Intézetének professzora is megerősítette. Ezzel ellentétes szakértői véleményt
pedig nehéz lesz beszerezni, mivel az említett professzor az igazságügyi
orvosszakértők hierarchiájában az egyik legmagasabb „tudományos bizottság”
vezető beosztását foglalja el.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »