Ön szerint fejlesztünk az oktatásban olyan tudástartalmakat és készségeket
is, amelyek megkönnyítik egy végzett diák boldogulását a munkaerőpiacon?
– A svéd felsőoktatási rendszerben számos szakmai és elméleti alapot nyújtó
képzés van jelen egyszerre. Ez azt jelenti, hogy az egyetemeken egy adott
tudományágon belül többféle szakmaorientált és többféle elméleti képzést nyújtó
kurzusból választhatnak a hallgatók. A szakmai programok azt segítik elő, hogy
amikor a diákok belépnek a munkaerőpiacra, már rendelkezzenek a kiválasztott
szakmához kompetenciákkal, melyekre az adott területen szükségük lehet. Az
elméletibb jellegű programok pedig hosszú távú sikereket ígérnek a
munkaerőpiacon azáltal, hogy olyan kompetenciával ruházzák fel a hallgatókat,
amelyre egy rugalmasabb és folyamatosan változó munkaerőpiacnak van igénye.
Mi a véleménye a munkaerő-piaci keresletnek kiszolgáltatott oktatásról?
– Általánosságban véve az oktatás mindig is a munkaerő-piaci igényekért
volt, és ma sincs ez másképp. Európában korábban ezt az állam felügyelte
a társadalmi szükségleteknek megfelelően. Úgy gondolom, hogy a „piacnak” egyre
erősödő befolyása van a felsőoktatásban végbemenő folyamatokra, sőt szerintem az
Európai Unióra és a különböző nemzeti kormányokra kifejtett hatása túlságosan is
erős.
Érdemes-e a felsőoktatásba belépő hallgatóknak azzal a kérdéssel
foglalkozniuk, hogy megcélzott diplomájuk mennyit ér majd a munkaerőpiacon,
vagyis el tudnak-e majd helyezkedni tanult szakmájukban?
– Nagyon sokat kell foglalkozniuk ezzel a témával. Olyan programot kell
választaniuk, amelyet fontosnak találnak a jövőjük szempontjából, és úgy
gondolják, hogy fejlesztheti érdeklődésüket és tehetségüket. Ha nem szeretjük
azt a területet, amit választottunk, sohasem leszünk sikeresek a szakmánkban.
Ön szerint a felsőoktatásban tanulók megfelelő tájékoztatást kapnak a
munkaerő-piaci trendekről az egyetemeken és a főiskolákon?
– A felsőoktatási intézményeknek – úgy tudom – tematikus füzeteket kell
osztogatniuk a kérdésről, de a hallgatók az interneten is utánanézhetnek a
munkaerő-piaci prognózisoknak. A középiskolákban pedig tanulói tanácsadóknak
kell segíteniük a pályaválasztás előtt álló diákokat.
A svéd kormány döntése szerint a bolognai rendszerű képzés 2007. július
1-jétől indul el. Véleménye szerint az új szakokon szerzett képzettség milyen
hatással lesz az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolatára?
– Svédországban már most megfigyelhető a munkaerőpiac és a felsőoktatás
közötti erős kapcsolat. Abban sajnos bizonytalan vagyok, hogy sikerül-e olyan
precízen körülírni a választható kurzusokat, hogy azok végeredménye megragadható
legyen a diákok számára. Jómagam azért is üdvözlöm a bolognai folyamatot, mert
megteremti a különböző országok között a külhonból származó diplomák
elfogadását, ami reményeim szerint stimulálni fogja a munkaerőpiac mobilitását.
Sokan tartanak attól, hogy a munkaerőpiac egy idő után nem tud mit kezdeni a
felsőoktatás túltermelésével, vagyis a folyamatosan gyarapodó számú diplomással.
Ön lát ebben veszélyt?
– A munkaerőpiacnak nem jelent problémát, hogy néhány területen több képzett
emberből válogathat. A veszély inkább ott jelentkezik, hogy a divatszakmák friss
diplomásai miként is tudnak majd más területekre átevezni. Szerencsére azonban
mindig vannak hiányszakmák: nálunk például a mérnökök és a természettudományok
területén. Egyébként most már mi sem engedhetjük meg magunknak, hogy annyi
embert képezzünk, mint ahány diplomással eredetileg kalkuláltunk. Svédországban
ugyanis még mindig ingyenes a felsőoktatás.
2007. 05. 04. (XI/18)
