hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Nagyüzemi fabiznisz Székelyföldön
Úri villák, csillogó autók, zsíros bankbetétek, csíksomlyói szűzanya

2006. 07. 25.
Bár az erdőirtást törvény szabályozza, az elmúlt évek szabadrablása után még mindig nem szűntek meg a falopások Románia-szerte. Az állami erdők közel egyharmadát illegálisan vágták ki eddig, a károk anyagiakban nem kifejezhetők. A kitermelés most is óriási ütemben folyik, pedig egy nemrég keletkezett törvényjavaslat szerint az erdőket vissza kell szolgáltatni a magántulajdonosoknak. A szakemberek szerint ma az utolsó „szervezett lopás” folyik az állami erdészet kivitelezésében. A „fabiznisz” óriási hasznot hajt, ezért sok mindenki akar belőle részesedni, a politikusoktól kezdve az arab „famaffiáig” szinte mindenki, kivéve a hegyi falvak lakóit, akiknek az erdők hiánya miatt lezúduló sárlavina marad csak.

Mekkora területen vágták ki teljesen az erdőket Romániában? – kérdezem Iont,
aki évtizedekig dolgozott a Román Erdészetnél középvezetőként. Senki sem tudja,
még saccolni se merem – mondja, nehezen találva meg a magyar szavakat.
Beszélgetésünk elején már leszögezte: szerinte nincs értelme írni a témáról,
mert a fakitermelő cégek nem kicsiben játszanak, kezük messzire elér, a
kutyaugatás meg úgysem hallatszik az égig, sem Brüsszelig. Mégis beszélgetni
kezdünk, és egyre jobban belelendül az igazmondásba. A volt erdőmérnök szerint a
vágások indoklására a legjobb mese az elmúlt évtizedben a viharkárokra való
hivatkozás volt. Millió és millió köbméter fát termeltek ki ennek ürügyén.

„Mikor egészséges erdőket tüntettek fel súlyos viharkárt szenvedett területként,
tudtuk, hogy a politikai élet valamely nagy embere akar egy kis mellékjövedelmet
magának” – meséli mérnökünk. A lopást erdőtérképekkel és a faanyag mennyiségének
felületes felbecslésével fedezték – magyarázza Ion. A román közvélemény szemet
huny a dolgok felett, nem érdekli a nagyurak üzlete, hiába emeltek szót a
parlamentben is a falopások miatt. A diktatúra gondolkodásmódja él tovább: az
erdő köztulajdon, ami pedig közös, abból mindenki lophat, annyit, amennyit tud.


A politikai elit faüzleteiről nemrég közölt egy oknyomozó riportot a Ziua nevű
lap.

A román és dán újságírók által jegyzett cikk súlyos vádakkal illette az RMDSZ
politikusait is. „Verestóy Attila faügyletei közismertek. Gúnynevét is innen
kapta, a román közvélemény csak »Drujba lui Dumnezeu«, azaz »Isten láncfűrésze«
néven emlegeti a szenátort. A sok tízmillió eurós vagyonnal rendelkező Verestóy
a NIVO nevű cégen keresztül bonyolítja le faüzleteit, s a vállalatnak sógora,
Ferenczy Károly is részvényese” – áll a tényfeltáró értekezésben. A
fakitermelésből szerzett nyereséget Verestóy különböző üzletágakba fektette: jól
jövedelmez a szeszesitalbiznisz, a mezőgazdaság, az ipar és a média is. A
bútoriparban is jelentős érdekeltségei vannak, gyárai Székelyudvarhelyen és
Bákóban működnek. Igazán nagy profitot hozott 1995 és 1998 között a székelyföldi
szélviharban kidőlt famennyiség hasznosítása: Verestóy cége főleg Borszék
környékén „szüretelt”. A magyarországi vállalatok szinte ingyen tudták a
hulladék fát felvásárolni, így a magyar cégek képviseletei óriási tömegben
vitték a kitűnő fenyőárut át a határon. A deszka köbmétere 23 ezer forint volt,
míg a fűrészárué 50 ezer. Természetesen a konténereket senki nem nyitotta ki, a
vámnyilatkozatokon pedig deszka és hulladék fa volt feltüntetve – állítja Ion.


A folytatásban egy 1998-as jelentésre hivatkoznak a szerzők, miszerint a
kitermelt fa 63 százalékát Magyarországra exportálták különböző csíkszeredai
cégeken keresztül. Ion szerint az adatok fedik a valóságot, sőt az még színesebb
is. Az erdőirtók semmilyen eszköztől nem riadnak viszsza: a nyomokat tűzzel
tüntetik el, de az erdőgyújtogatás nemcsak a tolvajok, hanem a juhászok szokása
is, a pásztorok így szereznek új legelőterületet maguknak. A birkák kicsit
kormosak lesznek ugyan, de az nem számít, mert a gazdájuk lelkéhez igazodnak.
Persze a fa feldolgozva az igazi, deszkaként sokszoros áron lehet továbbadni.
Lopni nem csak az erdőből lehet – mondja Ion –, egy-egy liter pálinka a fatelep
őreinek, és este egy rakat deszka cserél gazdát, mert a feketén szerzett áru
sokkal olcsóbb. Mindenki részesedik a „fabizniszből” csak nem egyenlő mértékben.
Fából van minden Romániában, higgye el – esküdöznek nevetve a helyiek –, és a
jól betanult frázist idézik szabadon: csak átalakul az anyag, de nem vész el.
Fából lettek a szép villák, a csillogó autók, a zsíros bankbetétek, még a
szűzanya is Csíksomlyón – ironizál a nyugdíjas erdőmérnök, majd kacsintva
hozzáteszi: talán még a maguk újságját is erdélyi fából készült papírra nyomják.


Nem hivatalos adatok szerint a román faexport szinte háromnegyedét az arab
maffia tartja kézben. A tengeren át jut ki a legtöbb fa az országból. Mérnökünk
sógora darukezelőként a constancai kikötőben dolgozott az elmúlt időszakban.
Telefonon hívjuk találkozóra, hogy beszéljen élményeiről, amire kis kérlelés
után rá is áll. Emil egykor hajóra vágyott, de csak a kikötőig jutott, ahol
szinte minden munkát kipróbált már. A diktatúra bukása után hamar jelentkezett a
vadkapitalizmus árnyoldala, a kikötőkbe hordott árukon látszott a legjobban,
milyen erős a kereslet az importtermékek után, amelyek közül hamar a fa lett a
sláger. „Többnyire éjszaka érkeznek a vonatok a zárt konténerekkel, amelyek
egymás után tűnnek el a hajók gyomrában. Bennük rönk- vagy feldolgozott fa van.
A fával általában luxusterepjárón érkező arab férfiak üzletelnek, akik helybéli
sameszaikon keresztül veszik a fát. A kikötői hatóságoknak szeme sem rebben a
fakereskedelem méretei miatt, jól ki van az támasztva kemény valutával – mondja
Emil. Az erdőirtásnak véget kell vetni, hangoztatja szinte minden politikai
szereplő, de még várnak a cselekvéssel, és bár törvény született az ügyben, a
türelmi időszak még tart. A törvény betűje szerint viszsza kell adni az állami
erdőket a régi tulajdonosoknak, illetve leszármazottaiknak. A jövendőbeli
magántulajdonosok azonban kénytelenek lesznek még várni egy kicsit. Míg a
törvényhozók a végrehajtáson vitáznak, az állami erdészet még egy utolsó,
visszaszolgáltatás előtti, hatalmas kitermelésbe kezdett Székelyföld határán.


A tavalyi gyimesi, majd székelyföldi árvizek után arra tett ígéretet a kormány,
hogy ellenőrzik az árvíz sújtotta megyék fafeldolgozóit, s hogy mennyire
játszott szerepet a katasztrófákban az erdőirtás. Néhány tízmilliós bírság
kiszabásával azonban megtették a kötelességüket a rendőrök, majd szép csendben
ellaposodott a vizsgálatok folytatása – mondja Ion. „Nézze, nem lesz ennek vége,
míg egy szálfát is látnak a hegyeken” – kesereg a volt mérnök, majd nyomatékot
adva szavainak egy másik újsághírt mutat: a Gyilkos-tó környékén még Petre
Romannak és a Demokrata Pártnak is voltak fakitermeléssel kapcsolatos
érdekeltségei. „Pedig ő a miniszterelnök volt nemrég minálunk” – teszi hozzá
lemondóan legyintve.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!